Apaszemmel: 6-szor több hiszti, 6-szor több puszi

Módosítva: 5/2/2012 Szerző: Küttel Dávid 2 perc Apaszemmelprogram

Igen, a nagycsaládnak vannak árnyoldalai is. Nejem nagyon finoman fogalmazott egy átlagos hétvégi indulás leírásánál, hiszen nálunk ez alaphangon másfél óráig tart. És akkor senki nem hisztizett, mindenkinek jó volt elsőre, amit kikészített, nem szakadt el egy cipőfűző sem, és a reggelinél sem ömlött ki semmi. Családom hétvégi létszámából adódóan ezekre az akadályokra nálunk matematikailag sokkal nagyobb az esély.

Március első felében még nem kényeztetett minket a tavasz, de a két legnagyobb „ellenségemet”, az ötujjas kesztyűt és a kezeslábas overallt végre el lehetett hagyni. A kesztyűt 6 év alatti gyerekre lehetetlen ráadni, illetve nekem minimum 5 percig tart. A kezeslábas overallnál pedig minden négyéves gyermek klasszikus reakciója (az indulás után 10 perccel, általában a körúton): Apa, pisilni kell! Mindezek miatt velünk időpontot megbeszélni lehetetlen. Hál’ Istennek ezt a környezetünkben élők tudomásul vették. A családomban nem volt nehéz, hiszen legénykoromban is hadilábon álltam a pontossággal, de a barátainknak biztos nem lehetett könnyű megszokni, hogy Küttelék mindig késnek fél órát. András (a főszerkesztő úr), aki rendszeresen szervezi és vezeti a túrákat, már olyan találkozási helyszíneket jelöl ki, ahol a ránk váró családok izgalmasan el tudják tölteni az időt.

Ami kettőnket illet, hát... Esténként Bori általában tízig ébren van, Réka pedig hajnali hatkor ébreszt minket. Egymásra valóban kevés időnk van, de havonta egy-két alkalommal törekszem arra, hogy napközben ebédeljünk együtt. Ilyenkor – bármilyen furcsa – randizom a feleségemmel. Arra, hogy eljussunk egy színházba vagy vacsorázzunk kettesben, esetleg testvéreimmel közösen csináljunk valami esti programot, csak ritkán van lehetőségünk. Évente pedig (ha nincs éppen újszülött a háznál) megpróbálunk 3 napot kettesben tölteni valahol a világban, amit egyhetes előkészület és szervezés előz meg. Meg kell mozgatni az összes nagymamát, nagynénit, nagybácsit, ami egy kisebb logisztikai osztály létrehozását indokolná családon belül.

... a fentieket pedig az utolsó pillanatban keresztülhúzhatja egy bárányhimlő vagy egy kruppos köhögés. Szóval, nem mindig idilli a nagycsalád.

DE! Én érkezem haza a „legdrágább káoszba” az egész országban, én hatszor több sztorit hallgatok meg, mint ha csak egy gyermekünk lenne, hatszor többet vagyok büszke az év végi biziknél, nekem van a legtöbb „szeretettel APÁNAK!” szülinapi rajzom a földkerekségen, és én kapom a legtöbb puszit a világon!