A hatodik – Apaszemmel

...Dávid, amióta a kishúgát hazahoztuk a kórházból, azt állítja, hogy amint kisfiú lesz, megtanul beszélni. Azt az apró tényt, hogy ő kislány, nem hajlandó tudomásul venni. Egyik este fürdetés közben vigasztalásul közölte, hogy – nyugodj meg apa, nemsokára kinő a fütyije...

Van persze árnyoldala is ennek a gyönyörűségnek! Miatta újra a nappaliban alszunk. Azt terveztük, hogy majd jól átrendezzük a lakást, mi a nappalinkban kialakítunk egy háló részt és így Réka átalussza az éjszakát, és talán mi is. Az első éjjel háromkor jött Réka, ötkor Dávid, hatkor pedig kivételesen Bence is csatlakozott hozzánk. Ha elképzelnek egy átlagos méretű franciaágyat, két átlagos méretű felnőttel, három gyerekkel, akkor gondolhatják... alvás onnantól nem volt. Azt nem állítom, hogy eddig oly sokat aludtunk volna, de most úgy tűnt, hogy sikerül kialakítani az éjszakai életünket. A kicsik korai kelésével még önmagában nem lenne baj, de ugyanakkor Boriék már nem fekszenek le 8-kor, hiszen tizennégy éves koromban én sem tettem ezt meg. Esténként pedig meg kell hallgatnom az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket, amik egy kamaszlány életében nagyon fontosak, de reggel hatkor a törpék kelnek. Ahogy Réka érkezéséről hallgattunk, úgy – az elmúlt 3 évben – másban is próbáltunk diszkrétek maradni. Ezt már egyszer bevallottuk, de a hitelesség kedvéért ismételném magam: a gyermekeink száma valóban hat, az elmúlt 3 évben leírt történeteknek mind van valóságalapja, de a gyerekek korát, nemüket s nevüket kénytelenek voltunk megváltoztatni. Ennek több oka volt, de legfőképp a magazin példányszáma, és ráadásul már ők is rendszeresen olvassák a Szimpatika magazint. A legjobb történeteket viszont az élet írja, és csak a friss élményeket lehet átadni hitelesen. Mi pedig az elmúlt időszakban kényszerből idéztünk a múltból. Így feleségemmel arra jutottunk, hogy a tényleges hétköznapokat, és ezáltal családunk valós gyermekeinek igaz történeteit jövő hónaptól „egyenes adásban” kapják meg Önök.