Szimpatika – Drága Nagymama!

Az egész ramazuri a Mikulással kezdődött. Idén a Télapó hozzánk csak nyolcadikán jött, mert a Kemenes Misiéknél nagyon berúgott. Anya pipa is volt, de apa nagyon kedvesen bánt vele. Koccintgattak egész éjjel, és szerintem még egy borotvát is adott neki ajándékba, mert másnap reggel, amikor lejöttem a szobámból, ott volt a Mikulás szakálla a kanapén.

A suli is olyan mókás az ünnepek előtt. Anya megtanított egy gyönyörű verset, hogy szavaljam el az osztályfőnöknek egész éves hálám jeléül. Az ofő teljesen meghatódott és azt mormogta, hogy igazán nem kellett volna a hálálkodáson ennyit fáradozni – amióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, van annak egyszerűbb módja is. Ezt nem értettem, de nagyon tudományosan hangzott.

Az a jó a karácsonyban, hogy ilyenkor mindenhova együtt mehetek apáékkal. Segítenünk kell a Jézuskának bevásárolni, mert ő maga csak a gyerekek ajándékát viszi ki, a felnőttekét nekünk kell megvenni. Apa ilyenkor engedi, hogy előre üljek a kocsiban, és én nyomjam a dudát az előttünk tötymörgő nyuggerekre, akik nem tudom, kik, meg az aranyvasárnapi kocavezetőkre.
Voltunk a benzinkúton is, mert apa ebben az év végi tülekedésben majd pont Zsuzsa tantiék kedvéért fog egy plázában nyomorogni, amikor a kútról is szép meglepetéseket vásárolhat az ember. Szerintem Zsuzsa tanti tényleg meg fog lepődni, hogy egy hármas csomagolású Wunderbaum-köteg lesz a fa alatt, meg egy racsnis kerékkulcs. De apa szerint a szándék a fontos, és ajándék lónak ne nézd a fogát, ő sem szólt, amikor olyan bort kapott, amire „boldog nyugdíjas éveket” volt írva.

Anyáék céges bulija csuda vicces lehetett. Bár ők öltönyben, kosztümben mentek, a többiek jelmezbe öltöztek. Onnan tudom, hogy anya szerint apa egész este egy loncsos tehén hatalmas tőgyeit bámulta, amik nem is voltak igaziak. Idegesen jöttek haza, pedig a tombolán nyertek egy jutalomutat Szocsiba. Oda is akarták adni a nagypapának, de ő azt mondta, élve őt még egyszer nem viszik át az orosz határon.

Jaj, jó, hogy eszembe jut: remélem, Guszti bácsiék örültek a csomagnak. Sajnos az ajándék váza eltört, mielőtt elküldhettük volna, de anya így is berakta a dobozba, hogy nem baj, majd a lüke postásokra fogjuk. Biztos, ami biztos, én betettem a dobozba egy tubus ragasztót is, hogy összeragaszthassák, de pssszt, erről anya semmit sem tud.

Idén óriási fánk volt. És nagyon olcsó, mert az egyik feléről hiányoztak az ágak, ami apa szerint nem baj, mert a sarokban, a szekrény takarásában senki sem látja. Kérdeztem, hogy miért nem a Jézuska hozza a fát, erre anya elmagyarázta, hogy a Jézuska is többet dolgozik a válság miatt, úgyhogy nem ért rá kihozni, csak előreküldte a pénzt a fára, de ne aggódjak, az ajándékokat már személyesen hozza. Remélem, apának hoz majd egy védőkesztyűt, mert csúnyán elvágta a kezét, ahogy megpróbálta a fát belefaragni a talpba. El is nevezte szájbatekert fának, ami vicces, csak anya szerint ilyet ne mondjak.

Képzeld, volt egy igazi pontyunk. Willynek neveztük el. Ott lakott a fürdőkádban. Emiatt három napig csak cicamosdás volt a mosdónál, de én nem bántam. Aztán amíg karácsony délutánján anyával szánkóztunk, apa szabadon eresztette Willyt. Szerintem elvitte a Dunához. Kicsit szomorú voltam, de vacsoránál, amikor a rántott halat ettük, arra gondoltam, milyen jó, hogy Willy már szabad.

A szenteste volt a legjobb. Megható csönd volt, amikor anya kibontotta az ajándékát – egy igazi fogyi-fitneszbérletet. Nem is tudom, volt-e már ilyen hosszú ideig csönd nálunk. Anya órákig egy szót sem szólt. Legalább nyugodtan nézhettem a Reszkessetek betörőket a tévében. A film végére elálmosodtam. Csak annyit hallottam, hogy apa könyörög anyának, hogy menjenek el az éjféli misére, de anya szerint a templom balszerencsét hoz – ott mondott igent apának.

Végül a szilveszterről is írok pár sort, de tényleg csak röviden, mert már álmos vagyok. Apával szuper tűzijátékokat vettünk, de nem a konténereknél, mert ott csak a lúzerek vásárolnak méregdrágán. Az igazi májerek apa szerint a zsibin szerzik be a rakétákat a kínaiaktól. Te gondoltad volna, hogy ilyen messzire elszáll egy ilyen rakéta? Hatalmasat pukkant, és csak repült-repült, át a házak fölött, egészen a lovarda szénabáláihoz. Csodaszép színe volt, meg izgi, meg minden. Csak a szirénáktól nem tudtam aludni egész éjjel. Azért is vagyok ilyen álmos ma. Úgyhogy zárom soraim, puszillak:

Kisunokád