Nemcsak a stressz, hanem olyan érzelmek is kiválthatják a fogcsikorgatást, mint az idegesség, a harag és a fájdalom. Az alvászavarok bizonyos fajtáinak ugyancsak velejárója a bruxizmus. Alkohol fogyasztása és bizonyos gyógyszerek (például antidepresszánsok) szedése tovább ront az állapoton. A fogsor hibás illeszkedése (malocclusio) is kiváltó ok lehet.

Gyerekeknél gyakori, hogy a fogcsikorgatás megfázásra vagy más fertőzésre adott válaszként alakul ki, és nagyobb a valószínűsége akkor, ha ez az állapot a szülőket is érinti. Egyes kutatások szerint a kényszeres személyiségű, túlságosan erős önkontroll alatt álló, precíz vagy agresszív természetű embereknél gyakrabban fejlődik ki a bruxizmus.

A fogcsikorgatás tünetei és jelei a legkülönbözőbbek lehetnek – az egyszerű kellemetlenségtől kezdve egészen az orvosi értelemben veszélyesnek számító állapotig. A következőkről van szó:

- a fogak és a fogtömések törése

- arc- vagy állkapocsfájdalom

- hangjelenség alvás közben

- fejfájás

- hiányos fogazat

- a fogíny károsodása

- a fogak érzékenysége

A bruxizmus kezelése többféle módon történhet: viselkedésterápiával, főként a stressz megfelelő kezelésével, valamint a szájba helyezhető mechanikus eszközökkel. A hipnózis egyes esetekben ugyancsak sikerre vezet. Mindenesetre, ha valaki csikorgatja a fogát, érdemes megbeszélnie ezt a problémát a fogorvossal, és az orvos tanácsa alapján kiválasztani a megfelelő kezelést.

Forrás: [TGYM Online]