A fürdősó drog

Az MDPV a Pyrovalerone nevű szer analógjaként ismert, melyet az 1960-as években fejlesztettek ki a krónikus fáradtság gyógyítására, ám túlzott mértékben való használata függőséghez vezet. Kinézetre tiszta világosbarna por, ha fénynek teszik ki, barnulni kezd, és szaga is a megbarnult krumpliéra emlékeztet.

Hatását a kokainéhoz és az amfetaminéhoz hasonlítják. Akut tünetei: a pulzus emelkedése, izzadás, gyors szívverés, eufória, éberség, tettrekészség, izgatottság. A tünetek nagyjából 3-4 órán keresztül tartanak, melyet tahikardia, hipertenzió és mérsékelt éberség követ további kb. 4 órán keresztül.
Az MDPV nagy dózisú használata intenzív, hosszú lefolyású pánikrohamokat eredményez az intoleráns használóknál, továbbá keringenek történetek az alvásmegvonás miatti pszichózisos megbetegedésekről, és a nagy dózisú vagy folyamatos használat miatt kialakuló függőségről.
Az MDPV folyamatos használata a metamfetaminéhoz hasonló elvonási tüneteket produkál, melyek: depresszió, levertség, fejfájás, izgatottság, izomgyengeség, és néhány esetben a bevérzett szemek. Az MDPV-t hosszabb távon használók erős vesefájdalmakról is beszámoltak.
Zacher Gábor toxikológus szerint a "dizájner drogok" veszélyessége pont az ismeretlenségükben rejlik. Túladagolásuk vagy bármilyen mellékhatásuk esetén nagyon kevés információ áll az orvos rendelkezésére, hogy a megfelelő kezelést alkalmazza. Zacher szerint „dzsungel van odakint”: nagyon gyakori, hogy valaki ilyen vegyületek miatt kerül a toxikológiára. Az MDPV Stimuláns vegyület 6-14 órán keresztül pörget. Amikor a fogyasztó lejön a szerről, skizofrén lesz és rettegő, ezért újabb adag után nyúl. Kezdetben szippantják vagy tabletta formájában fogyasztják, de hamar áttérnek a szúrásra. Ma már napi 4-5 beteg megfordul a főorvos osztályán. A szertől 2-3 hónap alatt masszív függőség alakul ki.