Ünnepi hagyományok a világ körül

A japánoknál a karácsony nem számít nemzeti ünnepnek, ennek ellenére egyre népszerűbb, habár inkább a szerelmesek eseménye, mintsem a családoké. A karácsonyi fények és dekorációk itt is gyakoriak, a párok megajándékozzák egymást, és jellemzően epertortát fogyasztanak desszertként.

Az országba látogató turisták miatt – akiknek hiányoztak a hagyományos karácsonyi ételek – egy igazán meglepő szokás honosodott meg Japánban, ugyanis karácsony estéjén egy gyorsétteremlánc éttermeiben foglalnak asztalt, hogy sült csirkét vacsorázzanak pezsgővel.

A svédországi Gävle városában 1966 óta minden évben egy szalmából készült, Gävlebockennek keresztelt kecskét állítanak ki a főtéren advent első vasárnapján. Az ötlet a Déli Kereskedők Egyesületéhez köthető, akik a város északi részén élőket szerették volna ezzel vásárlásra csábítani. Azért esett erre az állatra a választásuk, mert a svéd hagyományok szerint gyakran kecskék húzzák a Mikulás szánját.

Az első Gävlebockent szilveszter napján felgyújtották, és 2021-ig további harminchét alkalommal semmisítették meg vandálok a szalmaállatot. A városlakók minden évben megépítik a gigantikus méretű kecskét, a fogadóirodákban pedig téteket lehet tenni, hogy vajon túléli-e Gävlebocken a karácsonyt.

A svédek gyakran tartanak karácsonyi büfét smörgåsbord néven, olyan ételekkel, mint a hering, a pácolt lazac, a húsgombóc és a kolbász. A hagyományos desszert a risgrynsgröt, egy rizspuding, amibe mandulát rejtenek, amely szerencsét hoz a megtalálójának.

Mexikóban a karácsonyi szezont a Las Posadas jegyzi, amely arra az útra emlékezik, amelyet Mária és József tett meg Názáretből Betlehembe. A fesztivál ideje alatt minden este egy angyalnak öltözött kisgyerek körmenetet vezet a város utcáin, otthonokat keres fel, és szállást kér Józsefnek és Máriának. Hagyományosan a körmenetnek mindig megtagadják a szállást, bár a házigazdák gyakran biztosítanak frissítőt.

Minden megállóban felolvasnak a szentírásból, és karácsonyi dalokat énekelnek. Oaxaca városában több száz éves szokás, hogy karácsonykor retket faragnak. 1897 óta már hivatalosan is nemzeti ünnepük a Noche de Rabanos, vagyis a Retkek éjszakája, amit december 23-án tartanak.

A hagyomány a kereskedőkhöz köthető, akik a faragott retekszobrokkal és bábukkal igyekeztek több vásárlót csalogatni a helyi piacra. Az ételek közül a tamale a karácsony főszereplője, amelyet sokféle összetevőből készítenek, hússal, sajttal vagy csilivel, valamint meleg gyümölcspuncsot szolgálnak fel.

Vízkeresztkor fogyasztják a Rosca de Reyest, az édes, gyűrű vagy korona formájú kenyeret, amibe szeletelés előtt egy Jézust ábrázoló kis figurát rejtenek.

A norvégok hagyománya, hogy karácsony estéjén elrejtik a seprűt, nehogy boszorkányok és gonosz szellemek ellopják, és huncutságot kövessenek el. Ez a hagyomány az ősi pogány hiedelmekre nyúlik vissza, és egyes vidékeken még mindig gyakorolják.

Egy ukrán népi legenda szerint élt egy szegény nő, aki nem engedhette meg magának, hogy feldíszítse a fáját. Amikor azonban karácsony reggelén felébredt, gyönyörű, ezüstös pókhálók borították be a fenyőt. Ebből a történetből ered az a halloweent idéző hagyomány, hogy az ukránok pókhálóval díszítik fel a karácsonyfájukat, sőt karácsonykor pókot találni szerencsét jelent.

A görög karácsonyi ünnepkörhöz sok mese és babona kötődik, ezek egyike, hogy a házi tűzhelyben a láng soha nem aludhat ki. A tűzzel tartják távol ugyanis a házaktól a kalikandzarosz nevű gonosz manókat, akiknek karácsonykor a legfőbb elfoglaltságuk az emberek bosszantása. Vízkeresztkor aztán egy pap által megszentelt víz bűvös erejével visszaűzik őket a Föld gyomrába.

Christopsomo néven különleges karácsonyi kenyeret készítenek, amelyet gyakran kereszttel és egyéb szimbólumokkal díszítenek. Egy másik gyakori étel a töltött káposztatekercs, de hagyományos ételeket, például baklavát, báránysültet és mézes sütiket is fogyasztanak.

Az etiópok január 7-én tartják a karácsonyt. Az ünnepet Ganna néven ismerik, és magába foglalja az istentiszteletek látogatását, a különleges ételekből való lakomázást és a hagyományos játékokat, például a hoki egy formáját.

Olaszországban a Presepe néven ismert betlehem a karácsonyi ünnepségek központi része. Számos helyen állítanak fel betlehemet, sőt néhány városban élő betlehemet is rendeznek színészekkel.

Dél-Olaszország egyes részein karácsony estéjén szokás ünnepelni a Hét hal ünnepét, amelyen különféle halételekből – sózott tőkehalból, sült tintahalból, halas tésztákból – álló lakomát fogyasztanak. Karácsony napján gyakran készítik a panettone nevű hagyományos desszertet.

Az olasz gyerekekhez Befana, a jóságos boszorkány érkezik karácsony után, aki a kikészített zoknikba ajándékot tesz a jóknak, a rosszaknak pedig széndarabot.

Jolabokaflodnak nevezik az izlandiak a könyvek cseréjének hagyományát. A szentestét az így kapott könyvek olvasásával töltik, gyakran meleg italok és csokoládé társaságában.

Azoknak a gyerekeknek, akik még az ünnep előtt befejezik a teendőiket – például a rendrakást vagy a házi feladatuk megírását – új ruhát ajándékoznak. Aki nem kap ruhát, az ráfázik, mert jön Jólakötturin, vagyis a Karácsonymacska, és megeszi a rossz gyerekek vacsoráját vagy akár még a gyerekeket is. Ez a hagyomány a földművesektől származik, akik így próbálták rávenni a gyerekeiket, hogy időben végezzenek a rájuk bízott feladatokkal.

Izlandon a gyerekek a tizenhárom Jólasveinart – bajkeverőt – várják karácsonykor, tőlük kapják az ajándékokat a kihelyezett zoknikba, csizmákba.

A világ másik felén, Ausztráliában a karácsony nyárra esik, így jellemzően tengerparti kirándulásokkal, grillezéssel, illetve más szabadtéri tevékenységekkel ünnepelnek. Az európai szokásokhoz hasonlóan fát állítanak.

Hagyományuk szerint a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza, de nem ritka az sem, hogy a Mikulás fürdőruhában, szörfdeszkán érkezik.

Borítókép: elements.envato.com