Szimpatika – Lékai-Kiss Ramóna – A mértékletesség a kulcsszó

Úgy tudom, életmódváltáson vagy túl. Miért érezted szükségét ennek?

Így van, január óta. Nem tudom, korhoz köthető-e ez, vagy sem, de amikor az embernek, úgymond, benő a fejelágya, rájön: ha egészség van, tényleg minden van, minden működik és minden csodálatos tud lenni. Ha viszont nem vagy egészséges, teljesen mindegy, mid van, nem mész vele semmire.

Az én alapvető célom, hogy felneveljük a kisfiamat, és megérjem azt a szép kort, amikor majd láthatom őt felnőttként, édesapaként. Ezzel pedig együtt járnak az egészséges életmódplusz hozományai: hogy fittebbnek érzed magad, elégedettebb vagy a külsőddel. De nem úgy kell elképzelni, hogy vaskalaposan mérem az ételeket, vagy mindennap tíztől délig csak edzek.

Nem mondok le a nagymamám tyúkpörköltjéről nokedlivel, és a finom házi süteményekről sem. Az egészséges életmód nem ott kezdődik, hogy az ember sanyarú életet él: abba belefér olykor egy tábla csokoládé, egy finom fagyi, sütemény. Inkább csak a mértékletesség a kulcsszó, valamint színesebb étkezésre váltottam, odafigyelek arra, mit viszek be. Tehát, ha megoldható, este nem terhelem a szervezetemet tömény szénhidráttal, és sokkal többet sportolok, mint eddig. Ha ez csak egy napi pár kilométeres séta, már az is csodálatos.

Nagyon régóta a nyilvánosság előtt éled az életedet, színészként, műsorvezetőként a munkaeszközöd is a tested, tehát én azt gondolnám, az átlagembernél azért jobban odafigyeltél rá. Eszerint mégsem így volt?

Igazság szerint nagyon jó genetikai adottságokat örököltem. A barátaim huszonéves koromban folyton azzal zrikáltak, hogy ha nekem oda kellene figyelnem a táplálkozásra, 150 kiló lennék. Ugyanis világéletemben rengeteget ettem, méghozzá, amit csak akartam, ez azonban külsőleg sosem látszott. Bizonyított tény, hogy ez genetika, hajlam kérdése.

Mivel nem kellett erre figyelnem, nem is feltétlenül volt fontos, mennyire táplálkozom egészségesen. Miután viszont az ember szülővé válik, rájön, hogy most már nemcsak magáért tartozik felelősséggel, hanem itt egy új kisember, akiért élni kell – vagy legalábbis én így éltem meg, amikor anyává cseperedtem. A férjemmel együtt semmi más célunk nincs, csak hogy fel tudjuk nevelni a gyerekünket, ehhez viszont óhatatlanul bekúszik az életedbe, hogy sokkal egészségesebben kell létezned. Már amennyire a világ engedi…

Vagyis az volt a lényeg, hogy Noéval, Noéért, hiszen az sem mindegy, mit teszünk le elé, mit lát tőlünk, miként szocializálódik. Ami pedig a pozitív hozadékot illeti: egy dolog a genetika, de hamarosan én is 40 éves leszek, tehát jótékony hatással bír, ha sokkal egészségesebb ételeket eszem, és odafigyelek a mozgásra. Ahogy mondtad, az arcommal, a testemmel adok át érzéseket, ezekkel mutatom meg, éppen mi történik egy adott műsorban, tehát valóban oda kell rájuk figyelnem.

Egy kisgyereknél mennyire egyszerű egyensúlyban tartani, hogy mit tesztek le elé, és hol húzódnak a határok?

Arra gondolsz, hogy ne csak bolognai spagetti, rántott hús meg hasábburgonya legyen előtte ketchuppal? Szerintem ez a létező egyik legnagyobb kihívás minden szülő számára. Természetesen semmitől sem fosztom meg Noét, amitől egy gyerek igazán gyereknek érezheti magát, viszont ugyanígy eszünk brokkolikrémlevest, párolt zöldséget, olívaolajat, magos kenyeret is.

Mindig olyan természetességgel próbálom letenni elé ezeket az asztalra, hogy hajlandó legyen megkóstolni. Persze neki is van ízlése: tiszteletben tartom, hogy azt kéri, céklát sose tegyek elé. De ha tényleg mindennap bolognai spagettit kér ketchuppal, ott lép életbe a mi felelősségünk. Ilyenkor kell játékosan megoldani, hogy rávegyük a gyereket egy finom brokkolifalatra.

Ami a sportot illeti, a férjed, Lékai Máté válogatott kézilabdázó. Az ő hozzáállása, mentalitása mennyiben segít, hogy te is motiváld magad, illetve, hogy Noéra is átörökítsétek a mozgás, a sport szeretetét?

Gyerekkoromban én is sporttagozatos iskolába jártam, versenyszerűen röplabdáztam, amiből később hobbi lett. A férjem mindennapjait élsportolóként azonban valóban az teszi ki, hogy edzésekre és meccsekre jár. Noénak ez nagyon-nagyon tetszik, mint ahogy az is, amit én csinálok.

Az én próbáimon is ott van, mint ahogy a lelátón is szurkol Máténak. Nem tudom, merre veszi majd az irányt, de a sport valamilyen formában biztos, hogy jelen lesz az életében. Ez nemcsak az egészség miatt fontos, hanem így tud beépülni egy közösségbe is.

Jól szocializálódik, emellett a sport alázatot is ad. Meg kell tanulnunk együtt lélegezni, együtt élni egy csapattal. Az oviban egyébként már focizik, de majd még elválik, mi fekszik neki igazán.

Te egyébként milyen mozgásformákat kedvelsz a legjobban?

Szívem szerint a csapatsportokat űzném, de amikor az ember felnőtt lesz, és elkezd dolgozni, különösen pedig, miután gyerekei születnek, már elég nehéz összehozni egy röpicsapatot. Nemhogy kétszer hat, de akár kétszer három embert is ugyanakkorra, ugyanoda…

Úgyhogy maradok a futásnál, ami mindig és bárhol űzhető: gépen, szabadban, tényleg nem kell hozzá sok minden. Rendszeresen futok, és az Ökumenikus Segélyszervezet színeiben most már indultam futóversenyen is, így támogatom a gyerekeket.

Önkéntesként kilenc-tíz éve foglalkozom ezzel, és pont most, szeptember 10-én lesz majd egy újabb futóverseny, ahol félmaratonváltót futunk a segélyszervezet színeiben a gyerekekért.

Ha már szeptember és gyerekek: anyukaként hogyan készülsz az óvodakezdésre? Kell egyáltalán külön készülni rá?

Az igazat megvallva nem nagyon készülök, és nem azért, mert nem veszem komolyan, hanem mert fontosnak tartom, hogy gyermeki könnyedséggel vágjunk neki az újabb évnek. Noénak még bőven lesz ideje arra, hogy keretek között éljen, tanuljon,dolgozzon, így aztán amíg lehet, használja ki a jó időszakot: délutáni szundi, könnyed játékok tömkelege… Vagyis nagyjából otthon is ugyanezekkel készülődünk: egy könnyed délutáni szundival, jó kis társasokkal és egyéb játékokkal.

Borítókép: TV2