Három hársot ismerünk: a kis- és a nagylevelű, valamint az ezüst.
Csak az előbbi kettőt szabad szedni, az ezüst hársot nem, ezért figyeljünk oda, mely fajjal is van dolgunk, de a nevéből adódóan már következtethetünk rá, hogy a színével lesz a kulcs: a levelei ugyanis ezüstösek.
Városokban például jóeséllyel találkozhatunk velük, hiszen jól tűri a szárazságot.
Május végén és júniusban virágoznak, ilyenkor nyugodtan vállunkra akaszthatjuk a bodzaszedéskor használt vászontáskákat és fonott kosarakat, s indulhatunk a hársok felkutatására.
Teljesen mindegy, hogy nagy- vagy kislevelű hárs virágát szedjük, mindkettő hasonlóan jó hatással bír. Szüretelés közben figyeljünk arra, hogy a méhek is igencsak szeretik – gondoljunk a finom hársmézre – ezért legyünk körültekintőek.
Illatát messziről érezni, a virágok vajsárga színe szintén szembeötlő.
Munkás a szüret, hiszen bogernyő-virágzata nem túl nagy, sok idő elmegy, mire egy valamire való adagot összegyűjtünk. Na, de ha megvan, akkor olyan teának-valót száríthatunk belőle, hogy a megfázás is messzire szalad, ha isszuk!
Arra figyeljünk azonban oda, hogy ne a tűző nyári napon szárítsuk, inkább padláson, vagy szellős, árnyékos helyen.
Borítókép: elements.envato.com