Szimpatika – Gyógyszerészek a művészetben

Aki teheti, mindenképpen látogasson el a Szépművészeti Múzeumba, ahol a 170 éve született Csontváry munkáiból tekinthető meg páratlan válogatás egészen július 16-ig, de ezt követően is látható lesz a gyűjtemény, mivel augusztusban Pécsre költözik a tárlat.

A festőgéniusz képeit csodálva nyilván keveseknek jut eszébe, hogy a művész viszonylagos anyagi függetlenségét, amelynek köszönhetően lehetővé vált számára a kötöttségek nélküli szabad alkotás és a közel-keleti utazás, gyógyszerész szakmájának köszönhette.

Gácson volt patikus, és csak nagyon későn, 41 éves korában ragadott ecsetet egy égi sugallatnak köszönhetően. Kortársai nem értették meg, és halála után a műveit kishíján elkótyavetyélték.

Álljon itt annak a fiatalembernek a neve, aki felismerte a zsenialitását, és aki nélkül nem létezne a páratlan életmű: Gerlóczy Gedeon, egy legendás orvosdinasztia sarja vette meg a Csontváry-hagyaték nagyrészét.

Ugorjunk egy kicsit az időben és a térben, és ismerjük meg a XIX. század egyik legnagyobb koponyáját, William Herschelt.

Abban a korban még természetesnek számított, hogy valaki egyformán jártas a ma már humánként vagy reálként aposztrofált témákban, akkoriban még egyszerre lehetett valaki művész és tudós – ma már elképzelhetetlen lenne, hogy komolyan vegyék egy elismert fizikus verseit, vagy szimfóniát mutasson be egy kardiológus professzor.

Herschel gyógyszerész, csillagász és zeneszerző volt, és teljesen véletlenül még az infravörös sugarakat is felfedezte. Ez utóbbira egy egyszerű kísérlet során került sor, amikor egy prizma által keltett szivárvány színeinek hőmérsékletét akarta megmérni, és a vörös mellett elhelyezett hőmérő, amelyre már nem vetült látható fény, melegedni kezdett.

Számos zeneművet írt, amelyek sajnos nem maradtak fenn, felfedezte az Uránusz bolygót, és áldozatává vált az első fake news kampánynak is, amikor azt híresztelték róla a lapok, hogy távcsövével holdlakókat fedezett fel.

A legismertebb gyógyszerész-művészünk kétségtelenül Örkény István, akinek munkáit határtalan népszerűség övezi mind a mai napig.

Azt azonban kevesen tudják, hogy amikor az 1956-os forradalommal szolidáris magatartásáért elhallgattatták, gyógyszerészi, vegyészmérnöki tudását kamatoztatva az EGIS Gyógyszergyárban dolgozott, öt évig állt alkalmazásban, mielőtt elkezdődhetett a visszatérése az irodalmi életbe.

A régi gyógyszerész-dinasztia sarja ezekben az években talált rá letisztult és teljesen egyéni hangjára, ekkor születtek az első egyperces novellák, ekkor kezdte írni a Tótékat és a Macskajátékot is.

Az idén 110 éves EGIS nagyon büszke a 111 éve született egykori munkatársára, ezért az Örkény Színházzal összefogva novellaírói pályázatot hirdettek, bárki szerencsét próbálhat az egypercesek ihlette megmérettetésen.

Borítókép: Csontváry Kosztka Tivadar – Magányos cédrus, Magyar Nemzeti Galéria