Testképzavar, evészavar
A téma kapcsán az evészavar terápiájában jártas kollégámmal, Gyányi Andrea klinikai szakpszichológussal beszélgettem, aki a Belvárosi Evészavar Műhely munkatársa, és akivel szakmai kapcsolat fűz össze tinédzserek étlezési zavarainak kezelése okán.
A munkám során számos olyan fiatallal találkozom, akik azért kérnek segítséget, mert szoronganak, önértékelési problémákkal küzdenek.
A kamaszkor önmagában is egy nagyon szenzitív periódus, amikor számos testi, szellemi és lelki változás történik. Ilyenkor nem ritka az, hogy a fejlődési – ún. normatív – krízis megterhelődik, így könnyen kialakulhat a testképpel és étkezéssel kapcsolatos nehézség.
A kialakulás tekintetében számos tényezőt érdemes végigvenni. Az egyik fontos hatás, hogy az interneten fellelhető példák és trendek, melyek az egészséges életmódot sugallják, gyakran túlkapásokkal vannak tele.
A fiatalok nagyon hamar azonosulnak olyan példaképekkel, akik hatására koplalni kezdenek, nem reális testképet próbálnak elérni.
A másik fontos tényező a család működése. Azok a családok ugyanis, ahol evészavar alakul ki, jellemzően sajátos kapcsolati és kommunikációs stílussal rendelkeznek.
Kifelé zártak, belül pedig több elakadás jellemző: gátolt az érzelmek szabad kifejezése, a családi szerepek és határok összemosódottak. A fiatal gyakran a családi feszültség megjelenítője, ún. tünethordozója.
Nem ritka a szülőkkel való azonosulás vagy a családról való leválás nehézsége, sokszor az önállósodás problémája jelenik meg. A szülők leggyakrabban túlkontrollálók, maguk is valamilyen pszichés problémával küzdenek (leggyakrabban erőteljes szorongással).
A testkép- és evészavar kapcsán érintett fiatalok szociális kapcsolatai sem stabilak, a kortárs közösségben gyakran marginális szerepet foglalnak el. Nem ritka, hogy valamilyen iskolai bántalmazás, bullying vagy trauma áldozatai.
A túlzó szorgalmasság, az erős teljesítményszorongás, az alacsony önértékelés,a visszahúzódó viselkedés mindenképpen jelzésértékű.
„A legfiatalabb páciens a praxisomban 12 éves volt, ami nagyon fiatalnak számít. Akiknél nagyon fiatalon indul be az étkezési zavar, sokszor túlságosan szülőiesítve vannak (parentifikáció jelensége), a szülők gyakran valamilyen terhet helyeznek a gyermekre, például a testvérre való felügyeletet.
Általában 14-16 év közt jelentkeznek be a legtöbben anorexiával, míg bulímiával inkább a 16-18 éves korosztály. Jelenleg rengeteg a huszon- és harmincéves beteg is” – mondja Andrea.
„Nemzetközi ajánlás evészavar esetén a családterápia – leszámítva néhány speciális helyzetet. Ha fiatalról van szó, ez a terápiás forma a legeredményesebb.
Lehet látni ugyanis, hogy sokszor a gyermek már jól kezelné az érzelmeket és a stresszt, a család mégsem engedi őt például a leválásban, vagy nem tartják a határokat, amit a későbbiekben a fiatal ugyanúgy át tud vinni a kapcsolataiba, így maga az evészavar sem oldódik meg igazán.
A családterápiát kiegészítendő működhet az egyéni terápia is, ha a két szakember hasonló elveket vall, és megfelelő módon egyeztetik a terápiás célokat. Az érzelemkezelés, kényszerek, testtel való elégedetlenség maradványtüneteinek kezelésében segít az egyéni terápia” – magyarázza Andrea.
„A családi határokra vonatkozóan egy olyan család esete jut eszembe, ahol a fiatalnak mindig nyitva kellett hagynia a szobája ajtaját, az étkezőn és a konyhán nem volt ajtó” – osztja meg Andrea egyik fontos élményét a családi szerepek és határok összemosottságára vonatkozóan.
„Nehezítő tényező lehet, ha a szülők nem együttműködők a családterápiában, vagy ha együttműködők, de túlságosan szorongók, túlvédők a gyermekekkel szemben.
Ugyancsak nehéz, ha a szülők nem tudnak elég elfogadók lenni a gyermek viselkedésével, azt félreértelmezik, úgy hiszik, hogy a gyermek nem szereti őket, ha például szüksége van arra, hogy bezárkózzon, vagy a barátaival legyen, és minderre érzelmi büntetést kap.
A szülőnek érettebben kell kezelnie a helyzeteket. Nagy segítség, ha a szülők konzekvensek és valódi partnerek a folyamat során, nem azt várják el, hogy a szakember mondja meg a teendőket – magyarázza a családterápiás folyamatokat Andrea.
Az alkalmazott módszerek függenek a betegség típusától. Anorexia esetén fiataloknál a családterápia, bulímiánál családterápiás intervenciók mellett az egyéni terápia indikációja erős (az érzelmek felismerése és kezelése, stresszcsökkentő technikák elsajátítása), illetve a csoportterápia is hasznos lehet.
Kiemelt kép: stock.adobe.com
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
Nyereményjátékok
Megfejtő
Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!
Facebook játék
Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- A rövid orrú kutyák hajlamosabbak emberi segítséget kérni
- Szabadulás a múlt fogságából
- Biztonságos gyógyszerhasználat
- Szívem, szívem
- A szem figyelésével korán fény derülhet a hallásromlásra
- Magyar kutatók új módszereket találtak az öregedés megállítására
- Átfogó weboldal segíti a daganatos betegeket
- Miért költenénk mosóporra, amikor itt a vadgesztenye!
- Ez veszélyezteti legjobban a házas emberek boldogságát
- Mennyivel zöldebb a távmunka?
- Maradandó változásokat okozhatnak a traumák az ember agyában
- Ínhüvelygyulladás: nem sorscsapás, van remény
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!