Mit nézzen és mit ne nézzen a gyermekünk?
Módosítva: 1/21/2023 Forrás: Szimpatika 2 perc GyermekKérdezze meg pszichológusát!Mese
A félelmetes, hátborzongató történetek az ősidők óta az emberi élet részét képezik, elég csak a tradicionális népmesékre gondolni. Segítenek a belső feszültség, szorongás leküzdésében azáltal, hogy ezek a történetekben kézzelfoghatóvá válnak, mintegy kívülre kerülnek.
A kisgyermekek fantáziavilága nagyon gazdag, így számukra a mesék kiváló terepet jelentenek a félelmekkel való szembenézés terén.
A különböző szereplők, a velük való azonosulás, a cselekmények átélése segít a saját szorongásokkal és félelmekkel való megküzdésben (sárkányt legyőző királyfi), a saját félelmek meg tudnak testesülni egy-egy negatív szereplőben (hétfejű sárkány, gonosz boszorkány).
A látott/hallott mesék bizonyos kognitív és érzelmi fejlettséget előfeltételeznek. Alapvető fontosságú, hogy a gyermek megtanulja: amit lát, az nem a valóság.
Ezért nem mindegy, hogy bizonyos filmekkel, internetes tartalmakkal mely életkorban találkozik. Amíg a valóság nem válik el egyértelműen a fantáziától, addiga legtöbb történet erős félelemkeltő hatással bír.
Az sem mindegy, hogy az adott mese mennyire rémisztő – a modern mesék képi és hangzásvilága olyan intenzív, ami túlzó lehet egy kisgyermek számára.
Azok a tartalmak a leginkább félelmetesek, amelyek nagyon realisztikusak.
Érdemes tudatosítani, hogy a gyermekek esetében kisebb korban a valóság és a fantáziavilág még nem válik el egymástól, később megjelenik egy mintha-világ, amelyben már kettős módon vannak jelen a valóság és a fantáziavilág elemei (mintha játékban a babakonyhában főz, és imitálja, hogy megeszi az ételt). A valóság és a fantáziavilág tényleges kettéválása nagyjából 10-12 éves korra tehető.
A kamaszkorra, kb. 13 éves kor felett érkezik el a gyermek az úgynevezett szimbolikus gondolkodás szintjére, amikor már képes arra, hogy elvonatkoztasson a konkrétumoktól, tud átvitt módon gondolkodni.
Fontos, hogy a gyermek számára legyenek elérhetőek olyan felnőttek, akikkel a látottakat, hallottakat meg tudják beszélni. Ellenkező esetben egy-egy váratlanul megnézett tartalom komoly sokkot, traumatikus élményt jelenthet.
Ilyenkor könnyen megjelenhetnek alvási nehézségek, rémálmok, szorongásos tünetek, romolhat az iskolai teljesítmény, igényelheti a gyermek újra az együtt alvást a szülőkkel.
Amennyiben ezeket a tüneteket észlelik a szülők, vagy ezek valamelyike tartósan fennáll, érdemes szakember segítségét kérni.
A gyermekeket teljes mértékben sajnos nem tudjuk megóvni az életkornak nem megfelelő tartalmaktól, de ha a nevelés részeként megtanítjuk őket a biztonságos internethasználatra, ha a tévé nem virtuális bébiszitter, ha a szülő-gyermek kapcsolat bizalmon alapul, melyben a fiatal mer kérdezni, sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk biztonságosan használja a telekommunikációs eszközöket.