Szimpatika – Béres Alexandra: „Két-három könnyedebb nap az ünnepekbe is belefér”

Magyarország nem áll valami fényesen, ha egészség- és táplálkozáskultúráról van szó, elég csak végignézni az élelmiszerboltok polcain az ünnepek előtt. Tőlünk nyugatabbra sokkal tudatosabbak az emberek. Mi lehet ennek az oka?

Hadd menjek egy picit vissza az időben, egészen az ősemberig. Ő napi négy-hat órát vadászott, futott a mamut után, vagy a mamut elől, szóval jóval többet mozgott, mint a mai emberek. Ma már örülhetünk annak, ha ugyanennyit mozgunk egy héten. És valóban, a cukros élelmiszereket nagyon nehéz kikerülni, ugyanakkor az édesség szeretete mégis kódolva van a génjeinkben. Az elődeink ugyanis megtanulták, hogy ami édes, az nem romlott, tehát ehető. És ha belegondolsz, ez olyan erősen megmaradt a kultúránkban, hogy ha valamit nagyon szeretünk, akkor ezzel a jelzővel illetjük. Azt mondjuk a párunknak, a gyerekünknek, hogy édesem, a szüleinknek pedig, hogy édesapám, édesanyám.

Ugyanakkor az őseink legfeljebb a gyümölcsök révén, vagy nagyritkán mézhez jutva találkoztak ezzel az ízzel, most meg teljesen körülvesz minket a cukor. Ez lett az örömszerzés egyik fő forrása. Ha vendégségbe megyünk, vagy mi viszünk süteményt, vagy már azzal várnak, a torta minden családi ünnepség elengedhetetlen kelléke. Ugyanakkor ez is egy függőség, amitől nagyon nehéz megszabadulni. Az a tapasztalatom, hogy kb. három hét, mire valaki el tudja engedni.

Visszatérve a mozgásszegény életmód jelentette problémákra, igazából csak az elmúlt száz évben állt be igazán nagy változás, a motorizáció, a közlekedési eszközök elterjedése, a gépkocsi, a telefon, az internet, tulajdonképpen mind azt szolgálja, hogy mozdulnunk se kelljen, vagy legalábbis ne önerőből.

Többé nem kell valakihez elgyalogolnunk csak azért, mertbeszélni akarunk vele...

Igen, ma minden technikai segítséget megkapunk ahhoz, hogy könnyebb legyen az életünk, és tényleg könnyebb, csak éppen a mozgás maradt ki a mindennapjainkból. Pedig az kell az embernek, hiszen így lettünk kitalálva, ettől lesz gyorsabb az anyagcserénk, jobb a keringésünk, a stresszt is így tudjuk levezetni. A magyar lakosság kb. 62-65%-a túlsúlyos, a szív- és érrendszeri betegségeknél ott vagyunk az elsők között, állandósultak a stresszbetegségek, nem tudunk megküzdeni a mindennapi problémákkal, és a legnagyobb baj az, hogy nem is látjuk túl szépnek az életet.

Tehát akkor ebben mégis van egy magyar sajátosság...

Vannak olyan országok, ahol már sokkal tudatosabbak az emberek, nemcsak Nyugat-Európában, de mostanra Amerikában is lényegesen jobbak lettek a mutatók. De a szándék nálunk is megvan. Bárkivel beszélgetek, azt mondja, hogy az egészség fontos, és tenni szeretne érte. Csak sajnos ez még mindig keveseknek sikerül, vagy ha bele is vágnak, nem érnek el hosszútávon sikereket. Mi, akik testmozgással, egészségkultúrával foglalkozunk, csak akkor tudunk bármit is tenni, ha a másik fél nyitott és befogadó. Mert ha valaki csak addig jut el, hogy szeretne lefogyni, akkor rögtön megtalálják a csodakapszulák, a rázógépek, a varázsdiéták, de amikor végre rádöbben, hogy a lefontosabb összetevő ő maga, akkor dől el, hogy rászánja-e magát a feladatra.

Persze én is tudom, hogy semmire nincs idő, hisz rohanás az életünk. Ha csak egy átlagos magyar nő mindennapjait nézzük, ott vannak a gyerkőcök, a délutáni különórák, a háztartás és a munka, de emellett valamilyen külsővel is rendelkeznünk kell, az is társadalmi elvárás, és ebbe nem fér bele, hogy heti néhány órát mozogjunk. Egészen addig, amíg nem látjuk be, hogy ez is szükséges ahhoz, hogy jó családanyák legyünk, kiegyensúlyozott legyen a párkapcsolatunk, tehát olyasvalakivé váljunk, aki jól érzi magát a bőrében. Nagyon sok mindent kell megbeszélnünk magunkkal ahhoz, hogy elinduljon a változás.

Mégis, a családanyákat talán kevésbé kell félteni, mint a nagyszüleink korosztályát, akiknek már gyakran csak a gyógytorna marad, pedig nekik is szükségük lenne a mozgásra.

Édesapám, aki orvos, mindig azzal nyaggatott, hogy az idősekkel kell foglalkozni, mert ők könnyen elesnek, és onnan már sokszor nincs visszaút. Az ő tanácsára több mint 13 évig vezettem szenior csoportokat. A mozgást ugyanis bármikor, bármilyen életkorban el lehet kezdeni, ráadásul az egyensúlyrendszer fejleszthető, tehát tudunk azon is dolgozni, hogy megelőzzük az eséseket.

Voltak olyanok is a csoportomban, akik már kicsit elengedték volna magukat, de nem akarták a szeretteiket terhelni azzal, hogy nem tudnak teljesen önállóan közlekedni – ez is motiváció lehet sok idős ember számára. De tényleg az a legfontosabb, hogy ne akkor kezdjünk el magunkkal foglalkozni, amikor már jelentkezik valamilyen probléma, hanem gondoljunk a megelőzésre.

Folyamatosan tanítasz, oktatsz, edzésterveken dolgozol, de az utóbbi időben főleg az online térben lehet veled találkozni. Ez tudatos döntés volt, vagy a járványhelyzet szülte kényszer?

A Covid ezt az iparágat is teljesen megváltoztatta. Régen, amikor megcsináltamegy fitnesz DVD-t, fél évig készültem rá. Összegyűjtöttem a gyakorlatokat, kitaláltam a helyszínt, a ruházatomat, stábot toboroztam, leforgattuk, utána végigültem a vágást, a végtermék olyan volt, mint a saját gyerekem. Most meg... Felhívott egy cég, hogy nyomjak valamit Facebook live-on. Mondtam, hogy ehhez én már túl öreg vagyok, meg hát én az ilyeneket korábban nagy igényességgel hoztam létre, nem hiszem, hogy most ugyanazt tudnám nyújtani. Aztán csak rávettek, és én is rájöttem, hogy milyen sokaknak segít az online torna. Az a legcsodálatosabb benne, hogy el sem kell menni otthonról, tehát az ember minimum egy órát spórol. Meg aztán mi, nők szeretünk az edzéseken is csinosak lenni, de ha egyedül tornázol otthon, bármit felvehetsz, és szégyellni sem fogod magad mások előtt. És bármikor, amikor van időd, bekapcsolhatod, csinálhatod.

Szóval, a Covid után megmaradtam ebben az online világban, több mint 250 edzéstervet hoztam létre az oldalamon, idő, eszköz, nehézség szerint lehet választani. Persze sokkal jobb az emberekkel személyesen foglalkozni. Nekem az segített az online oktatásban, hogy huszon-x év alatt annyi emberrel dolgoztam, hogy előre tudom a lehetséges hibákat a gyakorlatok közben, így anélkül is meg tudom mondani, mit kéne másképp csinálni, hogy látnám őket. És néha jobb is, ha nem látom a szemükben,hogy egy-egy gyakorlat milyen nehéz, mert személyes oktatáson mindig megsajnáltam őket, könnyítettem az edzésen, így meg végigcsináltatom velük, amit elterveztem.

Mi volt életed legnagyobb sikere?

Talán a fitneszvilágbajnoki cím. Ez azért volt nagy siker, mert magyarként érkeztem egy amerikai sportág amerikai zsűrije elé. Ahogy ott álltam a dobogó előtt, nem is hittem el, hogy nyerhetek, olyan kis fiatal voltam, 20 éves. A férjem – aki akkor még nem volt a férjem – ott állt velem szemben a fényképezőgépével...
 

Ez egy ilyen régi szerelem?

Igen. 26 éve vagyunk házasok, 28 éve vagyunk együtt. Szóval, bemondták a harmadik, majd a második helyezett nevét, és én szomorúan hajtottam le a fejem, ő pedig leengedte a gépet... És egyszerre csak a nevemet hallottam! Én felkaptam a fejem, ő pedig kattintott. Elképesztő érzés volt.
 

Elkísért Amerikába?

Igen, a küldöttség tagja volt. A repülőgépen ismerkedtünk meg, egymás mellett ültünk 17 órán át, és én állítólag kártyatrükköket mutogattam... Nem voltak bűvész ambícióim, csak imádok játszani, mindennel. A gyerekekkel életre-halálra társasozunk, és például ma, amikor rögzítettem egy nagylabdás videót, azon kaptam magam, hogy olyan mutatványokat, egyensúly gyakorlatokat csinálok, amiknem biztos, hogy mindenkinek mennének, úgyhogy gyorsan visszatereltem magam a hétköznapi mederbe.

Nálatok hogyan telik a karácsony?

Nem mindig nálunk gyűlik össze az egész nagycsalád, karácsonykor vándorolni szoktunk, de azért fontos szempont, hogy elférjünk, mert a múltkor megszámoltam, 32-en ültünk az asztalnál! És mindenki egyszerre beszélt, evett-ivott, mi ezt egyszerűen imádjuk, mert szinte csak ilyenkor láthatjuk egymást.

Mindenkinek megvannak a saját elvei, én például nem fogyasztok cukrot. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert úgy gondolom, hogy nem jó nekem, ráadásul, ha mégis eszem, akkor mindig kívánom. De van az évben három olyan alkalom, amikor jöhetnek az édességek, ilyen a gyerekeim szülinapja és a karácsony. Én azt szeretem, ha sokféle étel van az ünnepi asztalon, ennek ellenére nem érdemes túlenni magunkat, de ha mégis, akkor is lehet kompenzálni, két-három könnyedebb nap az ünnepekbe is belefér, és lehet nagyokat sétálni az erdőben.

Mennyire izgat az idő múlása? Lassan 50 leszel...

Most vagyok 46, el kellett fogadnom, hogy nem leszek már csinosabb, nőiesebb, és mivel 20 évesen voltam életem legjobb formájában, az önelfogadást én már nagyon régen elkezdtem. A fene egye meg a férfiakat, akik pont 50 éves korukban néznek ki a legjobban!
 

Köszönjük! De őszintén, szerintem az ilyen korú nők sem panaszkodhatnak.

Igen, csak mi egy picit később érünk oda. A havi ciklikus változás és a hormonok folyamatosan egy libikókán tartanak bennünket, és amikor 70-80 évesek leszünk, akkor erősebbé válunk, mint a férfiak. A nők ebben a korban olyanok lesznek, mint a fák: hatalmasak, erősek, bölcsek. Olyanok, akikhez mindenki visszatér.

Fotók: Falus Kriszta