November 17. a koraszülöttek világnapja

Magyarországon a gyermekek 8-9%-a koraszülött (minden 10 újszülött közül 1 koraszülött). Általában elmondható, hogy a fejlett országokban a koraszülés előfordulása az elmúlt 20 évben változatlan. Magyarországon a minden előjel nélküli koraszülés egyre kevesebb, köszönhetően az orvostudomány és a technika fejlődésének.

A koraszülés spontán kezdődik, és ugyanúgy jelentkezik, mint a normál szülés. Az alábbi jelek esetén (amennyiben a 37. terhességi hét előtt fordulnak elő) koraszülésre kell gondolni:

• a méh rendszeres összehúzódása,
• a méhnyaknál található nyákdugó távozása,
• magzatvízfolyás,
• enyhe hüvelyi vérzés,
• székelési, illetve vizelési inger,
• tompa deréktáji, illetve medencefájdalom, amely a comb irányába kisugárzik.

Amennyiben a koraszülés jelei észlelhetők, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt! A mentő kiérkezéséig kerülni kell a fizikai terhelést. Az esetek mintegy 50%-ában nincs azonosítható ok, a koraszülés spontán bekövetkezhet.

Az alábbi tényezők fokozottan emelik a koraszülés kockázatát:

• megelőző koraszülés: a koraszülések ismétlődési kockázata akár 50%-is lehet;
• korábbi spontán vagy művi vetélés (művi abortusz);
• méh rendellenességei: a méh szerkezete, helyzete és a méhlepény tapadása eltér a szabályostól, például fejlődési rendellenesség vagy korábbi beavatkozás miatt;
• méhszáj-elégtelenség;
• dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás: a függőséget okozó szerek gyakori fogyasztása szintén fokozza az idő előtti szülés megindulásának rizikóját;
• stressz, lelki tényezők;
• anyai társbetegségek: belgyógyászati és pszichiátriai betegségek befolyásolhatják a magzat fejlődését és a koraszülés kockázatát;
• anyai fogágybetegség (parodontitis);
• fertőzések: az anya felől bekövetkező fertőzések fokozzák a koraszülés kockázatát (például nemi úton szerzett fertőzések, hüvelyi vagy húgyúti fertőzések).

Egyes terhességgel összefüggő állapotok szintén vezethetnek koraszüléshez.

Ezek lehetnek például:

• magzat fejlődési rendellenességei,
• ikerterhesség,
• méhlepény-rendellenesség,
• fokozott méhfalfeszülés,
• terhességi toxémia (praeeclampsia).

A koraszülés következtében az újszülöttek egy részénél maradandó károsodások alakulhatnak ki, mivel idő előtt, még bizonyos mértékben fejletlen állapotban jönnek a világra. Ennek számos hosszú és rövid távú hatása lehet. Rövid távon az egyik leggyakoribb probléma az újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS), ami a légutak fejletlen állapota miatt alakul ki. Ezenkívül a koraszülöttek keringési rendszere, hőszabályozása, immunrendszere és anyagcseréje szintén fejletlen, ami megnehezíti alkalmazkodásukat a méhen kívül élethez.

A koraszülötteknél hosszabb távon is maradhatnak egészségi szövődmények:

• idegrendszeri problémák,
• látás-, illetve hallászavarok,
• személyiség- és tanulási zavarok,
• mozgáskoordinációs zavarok,
• alkalmazkodási nehézségek,
• szív- és érrendszeri megbetegedések.

Fenyegető koraszülés esetén a kórtörténet felvételét követően számos vizsgálatot rendelhetnek el a koraszülés kivizsgálása céljából. Fizikális vizsgálat: a koraszülés fizikálisan észlelhető jeleit vizsgálják.

• Vérvétel: tűszúrással vért vesznek. A vérmintából különféle vizsgálatokat végeznek el, kiszűrve a terhességi toxémiát. Szükség esetén kiegészítik vizeletvizsgálattal.
• Hüvelyi vizsgálatok: hüvelyi úton meggyőzödnek a magzatburok állapotáról, illetve fertőzés lehetőségéről.
• Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat: hanghullámok segítségével felvételt készítenek a magzatról és a méhről. Külső (hasfalon keresztül) és belső (hüvelyi) módon végezhetik el.
• Kardiotokográfia (CTG): a magzat pulzusának és a méh összehúzódásának papírszalagon történő rögzítése.
• Magzati fibronectin meghatározása (foetalis fibronectin, fFN): a hüvelyváladékból mintát vesznek. Ez az úgynevezett fibronectin a méhlepény és a terhes méh fala között található. Mintavételt követően 99,2% biztonsággal megállapítható a koraszülés veszélye.

Az elvégzett vizsgálatok után a kezelőorvos értékeli a kapott eredményeket, és kiválasztja a legjobb kezelési módot. A rendelkezésre álló kezelési módok közül egyik sem a koraszülés okát, hanem annak tüneteit kezeli. Magas rizikófaktorú terhesek esetében javasolt a minél előbbi ágynyugalom, a mérsékelt fizikai aktivitás és a nemi aktusok kerülése. Koraszülés esetén elsődlegesen gyógyszeres kezelés (tokolitikum) jön szóba. Ennek célja a méhösszehúzódások csökkentése, valamint megszüntetése. Alkalmazhatnak antibiotikumot is megelőző céllal. A 35. terhességi hét előtt ún. szteroidprofilaxis is szükséges az  légzési distressz szindróma (IRDS) megelőzése céljából. Előrehaladott állapot esetén már megindult koraszülésről van szó. Ilyenkor a koraszülés kíméletes vezetése és a magzat védelme a cél. A szülésnél minden esetben jelen van az újszülöttek ellátására specializálódott szakorvos (neonatológus). A szülés után a koraszülöttet intenzív terápiás osztályon gondozzák. Kifejezett és tökéletes megelőzési mód még nem áll rendelkezésre a koraszülés megelőzésére. A legfontosabb, hogy a várandós nő rendszeresen részt vegyen a várandósgondozáson, mivel ott időben felismerhetők a rizikótényezők és a veszélyt jelentő állapotok.

Továbbá az alábbi szempontok betartásával jelentősen csökkenthető a koraszülés kialakulásának kockázata:

• a dohányzás abbahagyása,
• a társbetegségek rendszeres kontrollvizsgálata,
• fertőzések megelőzése és kezelése,
• a kezelőorvos által javasolt kezelés pontos követése.