Szimpatika – A gyermekek és a gyász

A gyermekeket egészen kicsi, óvodáskortól érdekli az elmúlás, a halál, de az élet végességének felfogása csak kisiskolás korra jelenik meg.

Azokban a családokban, ahol a halállal kapcsolatos témák elkendőzve maradnak, a szülők nem képesek autentikusan viselkedni, a saját érzéseiket megosztani, felvállalni, a gyerekek jóval szorongóbbak, bizonytalanabbak lesznek. Ráadásul többet fognak kérdezni, hiszen nagyon erőteljes a magyarázat keresésének vágya, ami megterhelő lehet a gyászfolyamat során.

A halál, az elmúlás témája ne legyen tabu, a gyermekekkel igyekezzünk rendszeresen beszélni az érzéseikről, a félelmeikről, minden kérdésükre próbáljunk választ adni!

A temetésen való részvétel, a temetőbe való kijárás ugyancsak segít abban, hogy a gyermekben nőjön a biztonságérzet, szemben a szorongással. Ezért is fontos ünnep a mindenszentek és a halottak napja, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a család együtt részt tudjon venni a rituálékban. A családi összetartozás élményének biztonságos, megtartó ereje fontos támaszt nyújt a kicsik számára, ráadásul újra teret kaphatnak a kérdésfeltevések is a halállal kapcsolatban. Szülőként érdemes végiggondolnia saját viszonyunkat az elmúlás témaköréhez, és felkészülni a válaszokkal.

Végezetül ne felejtsük el, hogy a gyermekek a modelltanulás által is számos dolgot átvesznek a szülőktől – jelen esetben a veszteséggel kapcsolatos reakciókat, érzelemszabályozást tanulják. Ha sikeres a kommunikáció a családban, a gyermek megszerzi azt az alapvető élményt, hogy egy haláleset kapcsán a veszteség túlélhető és feldolgozható, az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés által az elmúláshoz képes pozitív momentum is kapcsolódni.

A gyermekek gyászreakciói eltérőek lehetnek a felnőttekétől, általában időben eltolódva jelentkeznek (regresszív jegyek, szeparációs szorongás, rémálmok, megváltozott iskolai teljesítmény, figyelemkoncentráció nehézsége stb.). Ha szülőként úgy érezzük, gyermekünk elakadt a gyászfolyamatban, vagy a szorongása túlzó méretet ölt, érdemes gyermekpszichológus szakember segítségét kérni.

Olvasnivaló:

Shona Innes–Agócs Írisz: Az élet olyan, mint a szél

Benji Davies: Nagypapa szigete

A cikk szerzője: Szécsi Judit pszichológus