Az artériás és a vénás trombózis kialakulása különböző

A vénás és az artériás trombózisok lényege, hogy vérrög képződik az adott érben, mely kisebb-nagyobb mértékben elzárja a véráramlás útját. Ha egy mélyen fekvő vénában keletkezik, akkor mélyvénás trombózisról beszélünk, ha pedig artériában, akkor főleg stroke, szívinfarktus, esetleg PAD (végtag artériájának trombózisa) lép fel. Bár a mindkettőben vérrögök keletkeznek, hogy pontosan miért és milyen folyamatok által, az a két esetben különböző.

Amennyiben az artériában alakul ki thrombus, azért általában a vérlemezkék összecsapódása a felelős. Ennek oka, hogy az adott ér belső része károsodik- pl. érelmeszesedés, magas vérnyomás miatt. Az ún. endothelben lipidek rakódnak le, és plakk képződik, ami szűkíti az eret, megnő az áramlási sebesség. Ha ennek a plakknak az érhez tapadó része leválik, nemcsak akut elzáródást okoz, de a legnagyobb ingere annak, hogy a vérlemezkék aktiválódjanak és dugót képezzenek.

Ha ugyanis az ér keresztmetszete csökken, a vér áramlási sebessége megnő, így kis sérülések keletkeznek. Ezek a károsodások bár egészen aprók, ám elég ahhoz, hogy odaáramoljanak a vérlemezkék és összecsapódjanak. Egy életveszélyes vérrög akár 10 másodperc alatt is kialakulhat!

Vénás trombózis esetén a véralvadási kaszkádban történik hiba- ez az a folyamat, amikor a véralvadásban szereplő anyagok vízesésszerűen aktiválják egymást, melynek a végén az oldható fibrinogénből oldhatatlan fibrinháló keletkezik és egy másik fajta dugó képződik a sérülés helyén. Mélyvénás trombózis fellépését több állapot is elősegítheti: trombofília, immobilitás, különböző betegségek (pl. pitvarfibrilláció, lupus, daganatok), hormonterápia, fogamzásgátlók, valamint a stasisnak nevezett immobilitás (pl. gipszelés) is.

Más a háttér, más a kezelés

Mivel más folyamatok vezetnek a két esetben a vérrögökhöz, más a kezelés, a megelőzés is. Akut kezelésben nagy szerepe van a vérrögök oldásának, műtéti eltávolításának.

Artériás trombózis esetén a hosszútávú terápia célja, hogy csökkentsék a vérlemezkék összecsapódását (aggregációját), így a kezelés fő mozzanata az összecsapódást gátló gyógyszerek alkalmazása (aszpirin, clopidogrel, ticlopidin).

Érdemes tudni, hogy létezik aspirin/clopidogrel rezisztancia is- ilyen esetekben a terápia hatástalan/kevésbé hatásos. A rezisztencia kimutatására ma már több laboratóriumi módszer áll rendelkezésre. Sajnos előfordulhat ún. Klinikai non-responsio, amikor nem mutatható ki rezisztencia, ennek ellenére mégis kialakulnak vérrögök – mondja Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája, aki hozzátette, hogy ilyenkor gyógyszer-váltásra van szükség.

Mélyvénás trombózis esetén az életveszély elhárítása után a kezelésében véralvadásgátlókat alkalmazunk, melyekben több típusa is ismert, hatásmechanizmustól függően (heparinok, kumarin származékok, NOAC szerek). Hogy pontosan mit és mennyi ideig kell alkalmaznia a betegnek, az változó, hiszen több minden befolyásolja (trombózis előzmény, saját/családi anamnézis, egyéb betegségek, életkor, újabb trombózis esélye stb). Fontos tudni, hogy -bár sokan úgy hiszik- de pl. Az aszpirin egyáltalán nem hatásos mélyvénás trombózis ellen, hiszen más folyamatokra hat, így szedése ilyen esetekben felesleges lehet, ráadásul számtalan mellékhatással járhat az aszpirin szedése!

(forrás: Trombózis-és Hematológiai Központ)