A migrén típusai és kezelése

Forrás: MedicalOnline
A fejfájás sok páciens számára szinte mindennapos, banális panasz, mellyel nem fordul orvoshoz, hanem vény nélkül kapható gyógyszerekkel igyekszik úrrá lenni a fejfájós időszakokon.
▾ Görgessen tovább, cikkünk az ajánló után folytatódik! ▾

Vannak azonban a fejfájásnak olyan kínzó formái is, melyek orvosi beavatkozást tesznek szükségessé. A hatásos kezelés alapja a pontos diagnosztika és ez alapján a fejfájás típusának meghatározása. A klasszifikációs rendszerek alapvetően aurával kísért és aura nélküli formába sorolják a migrént, ezen kívül megkülönböztetnek krónikus migrént, egyéb ritkább formákat és migrénes szövődményeket is.

A migrén az elsődleges fejfájások gyakori formája, mellyel számos betegnek kell megküzdenie kisebb-nagyobb gyakorisággal. Az epidemiológiai vizsgálatok e kínzó fejfájás magas prevalenciája és a migrén jelentős szocio-ökonómiai kihatásai mellett azt is hangsúlyozzák, hogy a migrén mélyrehatóan befolyásolja az érintettek életének számos aspektusát, az iskolai és munkahelyi teljesítménytől az interperszonális kapcsolatokon át a mentális következményekig (depresszió, szorongás stb.). A Global Burden of Disease Study 2010 a harmadik leggyakoribb kórállapotnak minősítette a fejfájást, az öt évvel később nyilvánosságra hozott vizsgálat pedig a migrént nevezte meg a munkaképtelenség harmadik legjelentősebb okaként világszerte mind az 50 évesnél fiatalabb nők, mind a férfiak körében.

A migrén fő típusa

A primer fejfájástípusok közé tartozó migrénnek alapjában véve három fő formája van: az aura nélküli migrén, az aurával kísért migrén és a krónikus migrén.

Fotó: Mikael Blomkvist/pexels

Az aura nélküli migrén voltaképpen egy specifikus sajátosságokkal jellemezhető klinikai tünetegyüttes, melyben a fő tünetként fellépő fejfájáshoz egyéb kísérő tünetek is társulnak.

A korábban egyszerű migrénnek vagy hemicrania simplexnek is nevezett forma definíció szerint 4–72 órán keresztül fennálló rekurrens fejfájást jelent, mely féloldali megjelenésű, pulzáló jellegű, közepesen erős vagy kifejezetten heves intenzitású, a mindennapi fizikai aktivitás hatására súlyosbodhat, émelygés és/vagy fotofóbia és fonofóbia kísérheti.

Előfordulhat, hogy nem vagy csak nehezen lehet elkülöníteni az aura nélküli migrént a tünetekkel kísért migrénszerű rohamoktól, ezért az aurával járó migrén diagnózisa akkor mondható ki, ha a tipikus klinikai képpel járó epizódok száma eléri vagy meghaladja az ötöt.

Az aura nélküli migrént prodromális tünetek előzhetik meg, melyek a migrénes roham előtt órákkal–napokkal jelentkeznek. Az alábbi tünetek fordulhatnak elő különböző kombinációban: általános gyengeségérzés, a figyelemösszpontosítás zavara, nyaki merevség, fény- és/vagy hangkerülés, hányinger, homályos látás, ásítozás és elsápadás.

Az aurával kísért migrént elsődlegesen átmeneti fokális neurológiai tünetek jellemzik, melyek többnyire megelőzik a fejfájás felléptét, de esetenként a fokális neurológiai tünetek és a fejfájás egyidejűleg is fennállhatnak. A betegek egy része prodromális fázist is megélhet, mely órákkal vagy akár napokkal is megelőzheti a fejfájás kezdetét, és az esetek egy részében a fejfájás megszűnte után továbbra sem múlik el (ez esetben posztdromális fázisról beszélünk). Prodromális és posztdromális tünetként előfordulhat hiper- vagy hipoaktivitás, depresszió, leküzdhetetlen vágy bizonyos ételek fogyasztása iránt („kívánósság”), ismétlődő ásítás, általános kimerültség, valamint nyaki merevség és/vagy fájdalom.

Az esetek egy részében a tünetek nem csak egyetlen migréntípus kritériumait elégítik ki, előfordulhat például, hogy többnyire aurával járó migrénes periódusokat él meg a beteg, ám ezeket időnként aurával nem járó migrénes epizódok színesítik.

A régebben komplikált migrénnek, hemiplégiás vagy afáziás formának is nevezett aurával járó migrén diagnózisa akkor mondható ki, ha a visszatérő, általában rövid ideig tartó migrénes fejfájás féloldali lokalizációjú és vizuális, szenzoros vagy egyéb központi idegrendszeri tünetek kísérik, melyek fokozatosan bontakoznak ki, majd a migrén megszűnte után rövidebb-hosszabb idővel minden maradványtünet hátrahagyása nélkül eltűnnek.

Az aurával kísért migrénes epizódok előtt ugyancsak átélhet a beteg prodromális periódust, melynek tünetei lényegében megegyeznek az aura nélküli migrénnél leírtakkal. Előfordulhatnak posztdromális tünetek is, melyek leggyakrabban általános kimerültség, koncentrációzavarok és nyaki merevség képében jelentkeznek.

Krónikus migrén kórisméje akkor mondható ki, ha a fejfájás több mint 3 egymást követő hónapban havonta legalább 15 napon jelentkezik, és a fejfájás jellege kielégíti a migrén kritériumait. A gyakran visszatérő migrénes epizódok jellegének meghatározása fejfájásnapló vezetését teheti szükségessé. A krónikus migrénre utaló tünetek mögött gyakran gyógyszerabúzus állhat, ilyenkor esetenként az oki tényezőként szereplő gyógyszer megvonása sem oldja meg a problémát.

A migrén kivizsgálása

A migrén diagnosztikájának három fő lépése van: 1) a migrén gyanújának megerősítése; 2) a diagnózis felállítása, a migrén típusának meghatározása; és 3) a betegedukáció.

Migrén gyanúja akkor merül fel, ha a beteg olyan típusú ismétlődő fejfájásról számol be, mely kielégíti a migrén diagnosztikai kritériumait. Erősíti a gyanút, ha a páciens egyik családtagja hasonló panaszokkal küzd, esetleg már felállították nála migrén diagnózisát, illetve ha a beteg panaszai a pubertás környékén kezdődtek.

A migrén diagnosztikájának alapját a kórelőzmény felvétele képezi, melynek minimálisan az alábbi tényezőkre kell kiterjednie: hány éves korban kezdődtek a fejfájásos epizódok; azok milyen gyakorisággal és időtartammal jelentkeznek; milyen jellegű a fejfájás (lokalizáció, minőség, súlyosság, a fejfájást súlyosbító vagy enyhítő körülmények stb.); milyen egyéb tünetek kísérik (pl. fotofóbia, fonofóbia, hányinger és hányás); milyen jellegű aura előzi meg (ha van ilyen); milyen gyógyszereket szed a beteg átmenetileg vagy hosszabb távon, esetleg preventív célból.

A fizikális vizsgálatot követően egyéb vizsgálatokra is sor kerülhet, elsősorban a fejfájás primer vagy szekunder voltának megítélése, valamint a felmerülő egyéb kórképek kizárása céljából. Az elkülönítő diagnosztika fontos eszköze a képalkotó technika, elsősorban komputertomográfiás (CT) és/vagy mágnesesrezonancia-(MR)vizsgálat végzésével. A kivizsgálásban nagy segítséget nyújthat a fejfájásnapló vezetése, melybe a beteg feljegyzi, mikor, milyen időtartammal, milyen jellegű fejfájása jelentkezett, esetleg tud-e valószínűsíteni olyan körülményt, ami hozzájárulhatott a migrénes roham kialakulásához vagy megszűnéséhez. Ezen kívül validált eszközök (pl. kérdőívek) is rendelkezésre állnak a migrén diagnózisának felállításához.

A kivizsgálás eredményeként optimális esetben kimondható, hogy valóban migrénnel állunk szemben, és a diagnosztikai kritériumok figyelembe vételével meghatározható a migrén típusa is. Az eredményes kezelés alapját a diagnosztika és a klasszifikáció teremti meg. A terápiás tervnek azonban nemcsak az adott beteg számára optimálisnak tűnő kezelés kell, hogy a részét képezze, hanem a betegedukáció is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem várhatók optimális kimenetelek akkor, ha elmarad a páciens tájékoztatása állapotáról, és nem szentelünk elegendő figyelmet az összes lényeges aspektusra. A betegedukáció során el kell magyarázni a kórállapot lényegét, illetve a kezelés alapelveit. Fel kell térképezni a trigger faktorokat, bár a betegek jelentős része nagy vonalakban egyébként is tisztában van azzal, milyen körülményeket kell kerülnie ahhoz, hogy ritkábban legyen kénytelen megélni kínzó migrénes rohamokat. Végül nyomatékosan fel kell hívni a beteg figyelmét arra is, hogy a kezeléstől akkor várhatja állapota javulását, ha pontosan tartja magát az orvosi utasításokhoz.

Összefoglalás

A migrén gyakori kórállapot, melynek hatásos kezelése az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt kiemelt jelentőségű. Az egyénre szabott optimális terápiás terv felállításának alapja a részletes kivizsgálás, melynek leletei alapján – ideális esetben – pontosan meghatározható, hogy valóban migrén áll-e fenn, és ha igen, annak melyik típusával állunk szemben. Ma már számtalan kezelési lehetőség áll rendelkezésre a tünetek enyhítésére, illetve a migrénes rohamok gyakoriságának csökkentésére, melyekhez ma már speciális fájdalomambulanciákon is hozzájuthatnak az érintettek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!