Szimpatika – Hogyan neveljünk önálló gyermeket?

Összességében szülőként mindig a biztonságos érzelmi bázist kell képviselni, ahonnan gyermekünk bátran felfedezheti a világot, és saját életkora szerinti szükségletei, igényei mentén vissza-visszatérhet hozzánk, ha megrémül vagy elbizonytalanodik.
Már a csecsemők számára is szükséges a rövidebb, néhány perces időszak, amikor szabadon szemlélhetik, explorálhatják a világot. Érzékszerveik fejlődése által már egészen korán, másfél-két hónaposan elkezdik figyelmüket kifelé irányítani. Ezekkel a rövid időszakokkal (néhány perc) segítjük gyermekünket abban, hogy a későbbiekben az önálló játéktevékenységre is alkalmas legyen.

Az önálló játékhoz szükség van a közös játék által szerzett élményekre, tapasztalatokra, hiszen a kicsik utánzás által tanulnak meg számos dolgot. Érdemes figyelni, hogy gyermekünket sose árasszuk el túl sok ingerrel: a megszámlálhatatlan játék, a túl zajos, túl színes, túl intenzív tárgyak túlingerelnek, ezért gyakran a játékkal kapcsolatos motiváció csökkenését eredményezik.

Az önálló játék elengedhetetlen a gyermek intellektuális fejlődéséhez, növeli kreativitását és önbizalmát is. Azok a gyerekek, akik képesek a kreatív önálló játékra, sokkal ügyesebbek később a mintha- és szerepjátékokban is. Gyakran a gyermekeket a legkülönlegesebb játékok helyett is jobban érdeklik a szülők által is használt tárgyak: érdemes a kicsiket ezért az általunk végzett tevékenységekbe bevonni, apró feladatokkal ellátni őket.

Sokszor az édesanyák a kimerültség miatt nagyon vágynak arra, hogy gyermekük egyedül is feltalálja magát, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy egy kisgyereknek a közös és az önálló játékra is szüksége van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen. Az önállóan töltött időt próbáljuk tehát rugalmasan kezelni, a gyermek életkorát mindig szem előtt tartva. Egy-két évesen még nem kell képesnek lenniük arra, hogy hosszú órákat önállóan játszanak, ugyanakkor nekik alapvető motivációjuk a világ felfedezése, így minden érdekli őket, mindent megvizsgálnak, megtapogatnak, megmozgatnak, ami kíváncsivá teszi őket. Ilyenkor válik kiemelten fontossá a szülő, mint biztonságos bázis.

Amire érdemes figyelni, hogy gyermekünk minél többet legyen a szabad levegőn. A mozgással, szabad játékkal töltött idő amellett, hogy rendkívül jól fejleszti a gyermekek idegrendszerét, ugyancsak az önállóságot segíti elő: gondoljunk csak bele, gyermekünk az idő előrehaladtával már egyre bátrabb a játszótéren, egyre hosszabb ideig képes szülei nélkül játszani a homokozóban, egyre nyitottabbá válik társai felé. A túlvédést is érdemes kerülni, hiszen gyermekünknek nem kell mindent elsőre tudnia, hagyni kell, hogy az egyes játékokat, mászókát stb. önállóan kipróbálja. A szabad, kreatív explorációt úgy tudjuk támogatni, ha ott vagyunk háttérországként és ha szüksége van rá, biztatjuk, beavatkozunk, segítséget nyújtunk.

Szükséges szót ejteni a virtuális babysitterről is, ami szinte kivétel nélkül minden családban több-kevesebb időre jelen van. A tévé és tablet használatának teljes tiltása lehetetlen, mégis érdemes inkább jutalmazásként, mintsem valódi programként a gyermekünk életének részévé tenni. Természetesen minden kisgyermek más: van, aki sokkal több időt képes egyedül, elmélyülten játszani és vannak, akik aktívabbak, egy-egy dolog csak rövid időre érdekli őket, sokat szaladgálnak, habzsolják az ingereket. Ezek a veleszületett temperamentumjellemzők meghatározzák a kicsik aktivitásszintjét, ezt érdemes felismerni és fejben tartani akkor is, amikor gyermekünkkel szemben elvárásokat támasztunk.

Az a nézet, miszerint egy kisbabát hagyni kell sírni, szerencsére már idejét múlt. A kicsik édesanyjuk segítségével tanulják meg érzelmeiket szabályozni. Az anyukák kezdetben az ún. konténer funkciót töltik be, tehát segítenek a gyermekeknek abban, hogy nehéz érzéseiket velük együtt birtokolják, ezáltal azok elviselhetőbbé válnak számukra. A szülők az által, hogy a gyermekük érzelmi állapotait felismerik, saját arcukkal visszatükrözik, a kicsik elkezdik megtanulni saját érzelmi állapotaikat szabályozni, valamint megélik, hogy a szülőjük érti őket.

El tudjuk tehát képzelni, hogy azok a babák, akik nem, vagy csak kevés ilyen élményt kapnak, milyen nehezen tudják a későbbiekben érzéseiket megfelelően szabályozni. Ráadásul kicsiknél az elhanyagolás olyan agyi folyamatokat is elindít, aminek hatására annak felépítése és működése is megváltozik, az elhanyagolás által megnő az adrenalin szintje, ami a későbbiekben erős impulzitivitást, agresszív viselkedést eredményezhet, romlanak a társas és kognitív készségeik. Természetesen itt nem a rövid időre magára hagyott gyermekről van szó, hiszen az élet természetesen hozza azokat a helyzeteket, melyben az édesanyáknak ideiglenesen másra kell fókuszálni figyelmüket.

Az érzelmileg kiegyensúlyozott, magabiztos gyermeki személyiség kialakításához biztonságos szülői bázisra van szükség, melynek talaján a kisgyermek a világ megismerésére tett próbálkozásai által ki tudja bontakoztatni képességeit, és megtanulja érzelmeit szabályozni, társas készségeit alkalmazni.