Szimpatika – A rettegett mandulagyulladás

Mi okozhatja az orr-, illetve a garatmandulák gyulladását?

Elsősorban azt szükséges maghatározni, hogy heveny (akut) gyulladásról, vagy régóta fennálló (krónikus) gyulladásról van-e szó. Az orrmandula egyébként kb. 10 éves korra elsorvad, így a későbbi életkorban ez már csak ritkán okozhat panaszt. A heveny tünetekkel járó – pl. fájdalom, láz, nyelési nehezítettség, vérbőség a garatban – esetekben az orr-, illetve garatmandulák fertőzéseinek hátterében leggyakrabban vírusfertőzés áll. A vírusfertőzések gyakorisága felnőttek esetében akár 90% feletti előfordulást jelent, és csak a fennmaradó mintegy 10% hátterében áll bakteriális fertőzés. Ezek a számok gyermekenél kissé módosulnak, náluk kicsit gyakoribb a bakteriális fertőzés.

Milyen kezelési módok állnak rendelkezésre?

A fertőzéses állapotok hátterében elenyésző százalékban állnak baktériumok, így az antibiotikus kezelésre a mandulák gyulladása esetén elvileg ritkán lenne szükség. A valóságban a betegek részéről sokszor nagy a nyomás az orvos felé, hogy a gyorsabb gyógyulás érdekében írjon fel antibiotikumot, noha erre általában nincs szükség a fent leírtak miatt, és egyébként sem gyorsítja a tünetek lezajlását, csak plusz terhet jelent a szervezet számára az alkalmazásuk. Bizonyos társbetegségek esetén azonban jobb prevencióként is megkezdeni az antibiotikus kezelést, de erről minden esetben az orvos dönt! Bakteriális betegség esetén érdemes kellően széles spektrumú antibiotikumot szedni, és a kúrát végig folytatni az orvos utasításai szerint a rezisztencia elkerülése érdekében.

Mit jelent a rezisztencia?

Az antibiotikum-rezisztenciának akár egy generáción belül katasztrofális következményei lehetnek! Ez azt jelenti, hogy a kialakuló antibiotikum-rezisztens baktériumok ellenállóvá válnak az antibiotikumokra, így nem pusztulnak el tőlük. Az antibiotikum-rezisztencia egyre több ember haláláért felelős, mert az ismert antibiotikumok fokozatosan hatástalanná válnak ellenük.

A mandulaműtéttől sokan tartanak. Erre mikor lehet szükség?

Vannak olyan kórképek, melyek mindenképp beavatkozást igényelnek, ilyen pl. a garatmandula körüli tályog, mert a genny lebocsájtását azonnal meg kell oldani. A tervezetten elvégzett műtéti beavatkozásokra is több okból kerülhet sor. Ilyen pl. az ízületi, bőrgyógyászati eltérések miatt végzett góckutatások során észlelt, ún. „gócpozitív” mandula, vagy egyszerűen az is indokolhatja, ha valakinek túl gyakran van mandulagyulladása. Alapvetően azt szoktuk mondani, hogy ha egy évben valakinek minimum 5 alkalommal van tüszős mandulagyulladása, akkor javasolt annak kivétele. Mindenképp javasolt egy nyugalmi időszakban dönteni erről, azaz olyankor, amikor már minimum 4-6 hete nem volt beteg az illető. Ilyenkor tompán megnyomva mindkét mandulát figyeljük, hogy ürül-e belőle valami. Ha egy törmelékes szilárd anyag ürül – detritus, vagy magyarul mandulakő –, az még nem képez műtéti indikációt, de ha híg, gennyes váladék ürül, az igen.

A mandulaműtétet követően mire kell odafigyelnie a betegnek?

Korábban akár egy hetet is eltöltöttek a mandulaműtét után a betegek a kórházakban, mostanában ez egy napra korlátozódott, feltéve, hogy nincs semmilyen komplikáció. Az operáció után fontos a bő folyadékbevitel, mert jobban gyógyul és kevésbé fáj, ha mindig nedves a műtéti terület. Ha a kórházban töltött éjszaka után nincs vérzés, kielégítően tud táplákozni a beteg, láztalan és a sebágyat egy védő fibrinlepedék fedi, akkor további utasításokkal ellátva otthonába bocsájtható. Ha jól együttműködik a páciens az orvosával, akkor tényleg nagyon ritkán fordulnak elő súlyos komplikációk. A műtét után kb. egy héttel jön egy kifejezetten kellemetlen kb. 2 napos időszak, ami hevesebb torokfájdalommal, fülbe sugárzó fájdalommal jár. Ilyenkor válik le fokozatosan a sebágyról a fibrinlepedék, mely könnyedebben zajlik le, ha a műtét után kielégítő mennyiségű étellel fokozatosan „koptatja” le a beteg. Szóval kijelenthetjük, hogy a mandulaműtét utáni időszak nem a fogyókúráról szól…