Szimpatika – A Hubble felfedezte a legtávolabbi csillagot

Az eddigi rekorder (amely szintén a Hubble érdeme) kb. az Univerzum 4 milliárd éves korában létező csillag volt, így a mostani rekord igen nagy ugrást jelent az időben visszafelé. Az új rekorder 12,9 milliárd fényév távolságban van tőlünk, és az észlelhetőségét a gravitációs lencsehatás tette lehetővé, számolt be a Hubble híroldala. Ennél jóval idősebb/távolabbi galaxisokat ugyan már korábban is találtunk, ám egyedi csillagként a most felfedezett van tőlünk a legmesszebb, ekkor a világegyetemünk jelenlegi korának csupán 7 százalékánál járt.

„Ilyen távolságokban általában a galaxisok is csak kis foltoknak tűnnek, csillagok millióinak egybemosódó fényével. Azonban ezt a csillagot tartalmazó galaxist a gravitációs lencsehatás felnagyította és eltorzította, így jött létre a Napkelte-ívnek elnevezett terület” – magyarázta Brian Welch, a felfedezésről a Nature-ben megjelent tanulmány első szerzője.

A kutatók a csillagnak az Earendel nevet adták, ami az óangolban hajnalcsillagot jelent. A csillag olyan régen létezett, hogy a benne lévő anyagok is mások lehettek, mint a mai csillagok anyaga, s a vizsgálatával egészen egyedi bepillantást nyerhetnek a szakemberek az Univerzum őskorába.

A becslések szerint az Earendel a Nap tömegének legalább az ötvenszeresével rendelkezhetett, és milliószor fényesebb volt, ezzel a ma ismert legnagyobb tömegű csillagokhoz lehetett hasonló. Azonban még egy ekkora csillagot se láthatnánk ilyen távolságból anélkül, hogy egy útba eső hatalmas galaxishalmaz tömege miatt a gravitációs lencsehatás ne nagyította volna fel. Ahogy az útban lévő galaxishalmaz elgörbítette a teret, a távoli galaxis csillagai e görbült tér egy redőjén, vagy ahhoz elképesztően közel jelennek meg előttünk. Az ilyen redők, amelyeket kausztikának hívnak a csillagászok, koncentrálják a fényt, s így az Earendel fénypontja kiugrik a galaxisa tompa fényfoltjából. A különleges égi helyzetnek köszönhetően a csillag fénye legalább ezerszer erősebbnek tűnik.

Az egyelőre nem világos, hogy egyedi vagy kettőscsillag lehetett-e az Earendel, ám, mivel feltehetőleg még éveken át fennállhat az a helyzet, amelynek köszönhetően a közbülső galaxishalmaz felnagyítja a fényét, a James Webb-űrteleszkóp is vizsgálhatja majd. Ez különösen azért lehet jó, mert a csillag igen nagy, 6,2-es vöröseltolódása miatt a fényét infravörösben erőteljesebben lehet látni. A Webb képes lesz igazolni, hogy valóban egyetlen csillagról van szó, s számos tulajdonságát is felmérheti majd, mint az összetétele vagy a kialakulásától számított életkora. A kutatók arra is számítanak, hogy a Napkelte-ív galaxis kémiai összetételét is meg tudják állapítani és az nehéz elemekben szegénynek bizonyul majd. A kutatók bíznak abban is, hogy a Webb segítségével a most felállított rekordot újabb válthatja majd fel.