A gyermekek fejlesztésének lehetőségei iskolás korban

Noha a BTM (beilleszkedési-tanulási-magatartási nehézség) és az SNI (sajátos nevelési igény) diagnózisa sok esetben már óvodás korban megállapítható, a legtöbben mégis inkább az általános iskola alsó tagozatában, ritkábban felsősként vagy gimnazistaként kerülnek tanulási képességvizsgálatra. Leggyakrabban az első osztályban való iskolai beválás nehezítettsége vagy a tanulnivaló mennyiségének növekedése jelzi a szülők, pedagógusok számára, hogy segítségre volna szükség.

Gyakori, hogy a szülők attól tartanak, egy szakvélemény gyermeküket megbélyegzi, és hogy ez soha nem fog majd megváltozni, végigkíséri őket tanulmányaik során. Valójában viszont hosszú távon az okoz problémát, ha egy-egy fejlesztést igénylő terület nem kapja meg a megfelelő támogatást. Ennek következménye lehet, hogy a gyermek szépen lassan elveszti motivációját a tanulmányaival kapcsolatban, vagy megváltozik a viselkedése, ellenkezni fog, esetleg egyéb magatartási problémák alakulnak ki.

A „papíros gyerekek” gyakran kapnak valamilyen kedvezményt tanulmányaik során: szükség esetén írhatják az írásbeli feladatokat laptoppal, használhatnak számoláshoz segédeszközt, több idejük lehet egy-egy dolgozatnál, felmentik őket az írásbeli, szóbeli vagy mindegyik típusú számonkérés alól. Amire fontos pedagógusként figyelni, hogy a szakvéleményben foglaltak mindig be legyenek tartva, hiszen csak ez szavatolja a gyermek boldogulását – a kedvezmények mellett a fejlesztési terv kivitelezése is elengedhetetlen. Lényeges kérdés még, hogy ezeket a kedvezményeket miként tálaljuk az osztálytársak felé. Figyelni kell arra, hogy ne szégyenüljön meg a tanuló, ne közösítsék ki emiatt. Az a gyerek ugyanis, aki valamilyen könnyítést igényel a szakvélemény alapján, nem lusta, nem kifejezetten rossz képességű, hanem tanulmányaihoz szüksége van a támogatásra.

Lássuk, milyen tipikus esetekben lehet arra gyanakodni, hogy egy tanuló valamilyen tanulási nehézséggel küzd!
Gyakran a jó intellektusú, de lassú tempójú vagy gyengébb munkamemóriájú gyerekek igényelnek plusz támogatást. Sokszor az ún. képességprofiljuk szórt, tehát az intelligenciateszt alapján egyes területeken teljesítményük kiemelkedő, másutt viszont gyenge (pl. jók a verbális feladatokban, de gyengén teljesítenek a logikai tesztekben, stb.). Ez gyakran okoz fáradtságot, figyelmetlenséget, hosszútávon pedig motiválatlanságot. Vannak gyerekek, akiknek a figyelme fáradékony, könnyen elkalandozó, míg mások a környezet zajosságától szenvednek, és vannak, akik a beszédértéssel vagy gondolataik verbális úton való kifejezésével bajlódnak.

Bizonyos esetekben a sajátos nevelési igény diagnózisa elengedhetetlen: gyermekpszichiáter által megállapított ADHD, autizmus, alacsony pontszámok az intelligenciavizsgálaton, vagy egyéb gyermekpszichiátriai kórképek mind felvetik ennek a diagnózisnak a megállapítását.

Korábbi cikkünkben részletesen ismertettük a szakértői vizsgálatok menetét, ami azonban ismét kiemelendő, hogy tantárgyi értékelés alóli mentességet csak a megyei szintű szakértői bizottság jogosult megadni abban az esetben, ha a gyermek sajátos nevelési igényű. Az SNI státusszal együtt a gyermek olyan intézménybe kell, hogy járjon, amely az alapító okirata szerint fogad, integrál ilyen gyermekeket – tehát megfelelő szakemberek foglalkoznak vele gyógypedagógiai ellátás keretein belül.

Összességében véve tehát fontos, hogy figyeljük gyermekünket, beszélgessünk vele az iskoláról, a tanulásról, vizsgáljuk meg időről időre a motivációját, ismerjük fel, ha viselkedése gyökeresen megváltozik, és igyekezzünk észrevenni, ha valamiért folyton fáradtságra, esetleg testi tünetekre panaszkodik („fáj a hasam, a fejem, hányingerem van”). Konzultáljunk a pedagógusokkal is, és amikor felmerül egy szakértői vizsgálat igénye, ne habozzunk, indítsuk el a folyamatot, hiszen hosszú távon ezzel teszünk jót gyermekünknek: a szakszerű támogatást és fejlesztőpedagógiai/gyógypedagógiai támogatást csak így kaphatja meg.