Megkavart agyak a nagyvárosi utcákon

A városi lakosok között végzett vizsgálatok megmutatták, hogy az agy ilyenkor egy dologra fókuszál, és az összes többi zavaró dolgot figyelmen kívül hagyja. Az irányított figyelem elfáradása révén türelmetlenséget és feledékenységet érezhetünk. Ez fokozza a feszültséget.

De könnyen lehet segíteni, a dolgon, ha máshogy nem egy séta a parkban megnyugtatóan hathat ránk. A Michigan-i Egyetem kutatói 2008-ban kiadott tanulmányukban összehasonlították a természet és a városi környezet  agyra gyakorolt hatását.


Dr. Marc Berman szerint elég néhány percet eltölteni egy városi utcán ahhoz, hogy az agy összpontosító képessége megnövekedjen. Egy önkéntesekből álló csoportot két részre osztottak. Egyik részük a parkba ment sétálni, mások egy zsúfolt nagyvárosi utcába. A parkban sétálók a testmozgás után jobb eredményeket értek el a figyelem és memóriateszeken.

A dolog oka az lehet, hogy a természeti képek lekötötték a figyelmet, és feltöltötték a résztvevőket, míg az utcán flangáló csoportnak folyamatosan kockázatokat kellett elemezni.

Ugyanez történik ha a kórházban lévők fákat látnak. Akik a természetet látták a kórteremből, azok gyorsabban regenerálódtak, míg azok akik nem láttak természeti képződményeket. Állítólag a napi munkára is ösztönzően hatnak az organikus formák.

A kisebb városok vagy falvak lakóinak alacsonyabb a kortizolszintjük. Jelenleg többen élnek városokban mint vidéken. Az ENSZ adatai szerint a 6,7 milliárd földlakó több mint fele városi környezetben él.
A városoknak megvannak az előnyei, a társadalmi és kulturális élet sokkal több lehetőséget tartogat, de az agyra nagyobb terhet ró a feladat.

De mielőtt a hátizsákjáért nyúlna, hogy nomád módra a természetben verjen sátrat, a kutatók azt javasolják, meditáljon napi 10 percet.