Szimpatika – Van képed ismerkedni?

Az online ismerkedés társadalmi megítélése folyamatosan változott az utóbbi években, szerencsére már jó ideje nem ciki, ha valaki használ egy ilyen alkalmazást. Én is úgy gondoltam, hogy kinyitom ezt az ajtót is, hátha épp ezen lép majd be az a valaki, akinek kell. Hiszen valljuk be, mindenki vágyik arra, hogy megtalálja a nagy Őt. Sok ember számára valóban segítséget jelenthet.

Számos előnye van:

– sokkal felszabadultabban tesszük meg az első lépéseket, mint egy személyes találkozás alkalmával,

– könnyen kiszűrhetjük azokat, akik egyértelműen nem felelnek meg az elvárásainknak,

– kevésbé izgulunk majd az első „igazi” randin, hiszen valamennyire már megismertük egymást online,

– bátran kimutathatjuk érdeklődésünket anélkül, hogy tartanunk kellene egy személyes vissza­- utasítástól,

– és olyan emberekkel is megismerkedhetünk, akikkel nagy valószínűséggel soha nem találkoznánk.

Ugyanakkor kifejezetten mélyvíznek érezhetjük a használatát, ha nem ismerjük a működési sajátosságait. Fontos tehát tudatában lenni a potenciális veszélyeknek, hogy az applikáció lehetőségeibe való alámerülés ne egy fullasztó élmény legyen, hanem sokkal inkább egy jóleső lubickolás.

Elcsépelt aranyszabály, hogy a társkereső oldalak személytelenek. Normális bemutatkozást csak elvétve olvashatunk, hiszen itt nem is ez a lényeg. Itt a kép a lényeg, ezzel pedig van egy kis bökkenő: ami igazán fontos, és amit egy személyes találkozón öt perc alatt megtudnánk a másikról, mint például a személyiség, a kisugárzás, az intellektus, arról nem lehet fényképet készíteni. Ennek egyenes következménye, hogy a társkereső hazudik. Nem hazudik többet, mint a Facebook vagy az Instagram, de ez is épp elég.

Észrevetted már, hogy a közösségi oldalakon a legtöbb ismerősöd sokkal izgalmasabb életet él, mint te? Egy amerikai felmérés szerint az emberek annyi időt töltenek életük során a közösségi oldalakon és randiappokon, hogy ehelyett harminckétszer megmászhatnák a Mount Everestet. Az ember igyekszik a szépet kommunikálni magáról, főleg ha ugyanezt látja mindenki mástól is. Ha olyan lenne az életünk, mint amilyennek mutatjuk, kizárólag étteremben vacsoráznánk, teljes sminkben ébrednénk reggelente, és meg sem innánk egy olyan csésze kávét, aminek a habjába nem rajzolt hattyút egy képzett barista. A társkeresőkön ugyanez van. Nem leplezhetjük le magunkat hétköznapisággal, hiszen itt senki nem hétköznapi, aki pedig mégis az, azt könyörtelenül balra húzzák. Ha elég sokáig használod, észreveszed magadon, hogy az ingerküszöböd néhány hónap után elkezdi átszakítani a plafont. Még szép, hiszen egymás után ömlenek rád a képek, melyeken mindenki megpróbálja magát a kibertér legjobb partijának hazudni. Pont ezt teszed te is. Nem ír vissza egy óra alatt? Szétválás! Nem kérdez vissza? Szétválás! Nem akar átmenni Facebookra? Szétválás! Nem is a közelemben él? Szétválás! Macskával alszik? Szétválás, de most azonnal! Miért kötnél kompromisszumot, amikor úgyis jön a következő, aki talán kicsit még szebb, még okosabb, még ígéretesebb lesz, mint az előző.

Ez a társkeresők egyik legveszélyesebb trükkje: elhitetik, hogy a kompromisszum szükségtelen. Innen már nem volt messze az utolsó stádium, amikor eljutottam odáig, hogy már azt sem vettem volna észre, ha egy valóban különleges srác jön szembe velem. Amikor megjelent előttem egy mosolygós, kedves arcú fiú képe, korrekt bemutatkozással, melyben jelezte, hogy komoly kapcsolatot keres, én véletlenül reflexből balra küldtem. A látóidegeim még nem tették túl magukat a motoros, izompólós, autón pózoló, „nézd mekkora pontyot fogtam!” képeken, amiket előtte láttam, és már észre sem vettem azt, aki elfelejt hazudni. A hosszadalmas sötétben tapogatózással elveszik az egész izgalma. Ebben a dinamizmusban már nemcsak a hazugság dolgozik, hanem közrejátszik az is, hogy szinte kimeríthetetlenül áradnak felénk a képek, és nap mint nap új felhasználók regisztrálnak és kezdik el használni az alkalmazást. Mindenki csereszabatos, épp ezért senki nem lehet eléggé érdekes. Ekkora tömeggel maximum csak akkor találnád szembe magad, ha minden nap egy órára kiülnél a Deák térre napozni.

Mondhatjuk, hogy a társkeresőt semmiért nem lehet hibáztatni, hiszen ez csak egy platform, amit lehet okosan és lehet hülyén használni, és valahol ez így is van. Összejöhet komoly kapcsolat, viszont a mai trendeket elnézve az alkalmi, rövid viszonyok jellemzőek. Ez nem a társkeresők hibája, a világ indult el ebbe az irányba. A gyorsabb, egyszerűbb megoldásokat kedvelik az emberek, a mély kapcsolathoz pedig sok idő kell. Hozzáteszem, nem lehetetlen, hogy valaki azonnal megtalálja álmai férfiját vagy nőjét – erre nem is biztosíték, és nem is kizáró ok a virtuális partnerkeresés. A felhasználók formálják és alakítják az alkalmazást.

Kijózanító volt ez a felismerés, ami engem fél év után kólintott fejbe először, de nagyjából egy év elteltével tudatosult igazán. Akkoriban történt, hogy hirtelen felindulásból töröltem az egészet. Végül úgy döntöttem, hogy nem erőltetem, és talán majd akkor talál meg az igazi, amikor már nem keresem.