Miért szükséges egy adott táj védelme?

Forrás: ng.hu
A természetvédelemről gyakran hallunk és tudjuk, hogy ebben az esetben az élőlények, természetes életközösségek megóvásáról van szó. De vajon mikor beszélünk tájvédelemről?

Mindenkinek van egy kedvenc helye, kedvenc faluja vagy városa, ahová számos emlék köti. A tájhoz való érzelmi kötődés – a tájidentitás –, a tájhoz fűződő hagyományok jelentik a tájvédelem értékrendi alapját. A tájvédelem során olyan értékeket védünk, amelyek nem tartoznak klasszikusan sem a környezetvédelem, sem a természetvédelem, sem a műemlékvédelem területéhez.

A tájértékek hordozója, amelyek lehetnek természeti vagy kultúrtörténeti elemek, elemegyüttesek, illetve maga a tájkép is lehet érték. Hogy mi számít értéknek, ezáltal megőrzendőnek, azt tájvédelmi szakértői feladat megítélni. Értékes lehet egy útszéli feszület, amelyet egy helyi közösség állított, és számukra fontos, értékes lehet egy természetvédelmi oltalom alatt nem álló erdőfolt (mint élőhely, mint tájképi elem, mint a helyi ökológiai hálózat része). Értékes lehet egy kilátópontról nyíló rálátás, egy hagyományos mezőgazdasági műveléssel létrejött tájszerkezet vagy akár maga a hasznosítási lehetőségek sokfélesége: a tájpotenciál.

Egy gyep (rét, vagy legelő) például természetvédelmi szempontból is lehet értékes, de a tájvédelem számára nem „csak” élőhelyet jelent. Kultúrtörténeti értéket jelenthet egy használati hagyományokat tükröző gémeskút, egy régi itatóhely, melyet érdemes megőrizni, bemutatni. A hely karakterét, látványát olyan tájelemek is meghatározhatják, amelyek önmagukban nem minősülnek műemléknek, természeti értéknek, például mint egy szép habitusú magányos fa – fajtól függetlenül. Szintén a tájvédelem feladata rendszerben gondolkodni: milyen szerepe van a gyepnek az egész település, az egész tájrészlet életében, a gazdasági folyamatokban, az ökológiai kapcsolatokban, a környezeti állapotban, a helyhez való kötődésben.

Természetesen a táj folyamatosan, dinamikusan változik, természeti folyamatok és emberi tájalakítás is formálja, de ez nem járhat az egyes használati formák közti konfliktus kialakulásával (például egy ipari és mezőgazdasági terület zavarhatja egymást) vagy értékvesztéssel. A tájban rejlő értékek egyúttal turisztikai vonzástényezők is lehetnek, de esetleges elvesztésük nem csak emiatt jelenthet problémát. Ha eltűnnek a tájhoz kötődés fizikai emlékei, nyomai, akkor az emberek kapcsolata, felelősségérzete, tulajdonosi szemlélete, gondoskodása is megkopik – mivel már nem érzik magukénak. Ez a hagyományok elvesztésében, a tájkép esztétikai értékének csökkenésében is tetten érhető lehet, és környezeti problémák megjelenését is magában hordozhatja.

A tájvédelmi szakértők feladatát tehát nemcsak az jelenti, hogy felismerjék és felmérjék a táj állapotát (problémáit, értékeit, alakulási folyamatait, hasznosítási lehetőségeit), hanem rendelkezniük kell a védelemhez szükséges eszköztárral is. Ide tartozhat a táj tudatos alakításának tervezése, pl. egy területrendezési vagy településrendezési terv keretében, a hatósági munka, az új beruházások tájra gyakorolt hatásának becslése és tájba illesztésük módjának meghatározása, vagy akár az értékek bemutatása.

Talán az egyik legspeciálisabb területe a tájvédelemnek a tájképvédelem, településkép-védelem. Ez nem is olyan szubjektív, mint elsőre tűnik, hiszen tudományos módszerek és számos szempont figyelembevétele kapcsolódik a táj esztétikai értékeléséhez. Ha a táj változása során sikerül megőrizni a harmóniát, a kedvező adottságokat, az értékeket, az a helyi lakosok és a látogatók számára is vonzóbb, élhetőbb környezetet, egységes településarculatot jelent, ahol jó lakni, dolgozni, kikapcsolódni.

A számos hazai érték és hagyomány egyúttal sok feladatot is jelent, ebben a tekintetben fontos, hogy 2017 óta Magyarország rendelkezik Nemzeti Tájstratégiával. A dokumentum három kiemelt célja a táji adottságokon alapuló tájhasznosítás megalapozása, az élhető táj, élhető település, bölcs tájhasznosítás kialakítása, és a tájidentitás növelése.

Jelenleg is folyik egy országos kutatás, melynek célja egy olyan rendszer kidolgozása, ahol a területegységeket a táj karaktere alapján határolják és jellemzik. A tájkarakter leírásába a táj természeti adottságai (pl. domborzata, vízrajzi viszonyai), használata, hagyományai egyaránt beletartoznak – minden, amitől egy táj egyedi. Erre alapozva újfajta döntéshozatalokkal lehetőségek nyílnak az egyes tájak fejlesztésére, védelmére, kezelésére, helyreállítására. A kihívás nem könnyű, hiszen a megváltozott életviteli szokások, a demográfiai folyamatok, az éghajlatváltozás számos problémát generálnak, amelyek hatványozottan érvényesek és látványosak a hazánkra jellemző, hagyományos mezőgazdasági tájaink esetében. Ezek a tendenciák a tájvédelem számára egy új tanulási, tanítási, tudatosítási folyamatot jelentenek, melyhez sok felkészült szakemberre van szükség.

A tájvédelem ezzel együtt nem csak szakértői, tervezői feladat lehet – mindenki képviselheti ezt az értékrendet a saját szintjén. Aki megismeri a saját lakóhelye történetét, hagyományait, értékeit, követi a település, a táj változásának folyamatát, ismereteit megosztja másokkal, már tett a táj védelméért.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!