Ha kitör a frász – avagy az epilepszia a zsenik betegsége?
Ül még itt rajta kívül egy szőrös srác kapucnis kabátban, meg egy elegáns öregúr selyemsállal a nyakában. A kabátját gondosan felakasztotta a fogasra, amit soha senki nem csinál.
Kivágódik a rendelő ajtaja, és megjelenik mosolygós Lilla nővér.
– Jó napot kívánok, miért üldögélnek ilyen sötétségben? – rikkantja. Válasz nincs, míg fel nem kapcsolja a villanyt. A fényre meg, mintha felriadt volna a váróterem, mindenki helyezkedni meg köhécselni kezd, Mártika még meg is szólal.
– Nem mindegy, milyenek a fényviszonyok, ha már úgyis itt ül az ember?
– Kezét csókolom – áll föl a székről az elegáns úr, de valahogy senki se veszi észre.
– Nem mindegy – vágja rá a kapucnis fiú. – A zombis filmek is mindig sötétben játszódnak.
– Kezét csókolom, a doktor úrhoz vagyok bejelentkezve, odaadnám a TAJ-kártyámat – mondja a nővérhez intézve az úr.
– Jaj, ne mondjon már ilyen botorságokat – kacag Lilla nővér. – Zombis filmhez hasonlítani egy várót! Mi a panasza, fiatalember?
– Valami nyavalya. Talán gyomorrontás.
– Elnézést kérek, én csak a TAJ-kártyámat adnám oda! – szól közbe illedelmesen az úriember.
– Várjon uram, nem lóverseny ez! – szól rá Lilla nővér.
– Az is lehet, hogy megmérgeztek – fokozza a srác. Lilla nővér röhög. Az öregúr visszaül a helyére.
– Hányás, hasmenés, láz? – kérdezi a nővér.
– Olyasmi. Na, az mi a frász?
– A frász nem a megfelelő diagnózis – szólal meg újra az öregúr. – Ha frászban szenvedne, nem hányna, hanem a földön fekve rángatózna.
– Mi van? – néz az öregre a kapucnis.
– Nos, a frász kifejezést eredetileg az epilepsziára vagy rángógörcsre alkalmazták, ami német nyelvterületről került át a magyar szóhasználatba. Az epilepszia egyébként a hirtelen jelentkező rohamokkal együtt járó neurológiai betegségek gyűjtőneve.
– Mit is mondott, kicsoda ön? – lép az öregúrhoz Lilla nővér.
– Még nem állt módomban bemutatkozni. Doktor Shüleky Ferdinánd vagyok, kezét csókolom.
– Talán orvos?
– Vagy zombi? – vihog föl a kapucnis.
– Nem, történész doktor vagyok. És az utóbbi négy napban feltűnően magas volt az éhgyomri cukrom.
– Mennyi?
– Mi mennyi?
– Az éhgyomri cukra.
– Hét kettő.
– Szóval nem a frász tört ki. Pedig már majdnem frászt kaptam! – röhögcsél a kapucnis.
– A frászt kapni kifejezést a magyar nyelvben csak később kezdték el az ijedelemre használni. A kapsz egy frászt, vagyis kapsz egy pofont, a frásznak viszont már egy sajátos, csak a magyar nyelvben használt változata.
– Lillácska, az én vérnyomásommal mi lesz? Csak mert én voltam itt legelőször, a frászkarikás fiatalember meg a cukros bácsi csak utánam jöttek.
– Mérem máris, Mártika.
– Már elnézést kérek, hölgyem, de ne nevezzen engem cukros bácsinak. És a fiatalemberhez sem kapcsolható a frászkarikás jelző, hiszen a frászkarika egy sült tésztából készített, kör alakú, hatalmas perec. A lisztet kilenc egymást követő napon kilenc házból kellett kérni. Ebből sütötték a frászkarikát, hogy átbújtatva rajta a frászt kapott beteget, meggyógyítsák.
– Hét kettő? – kérdi Lilla nővér.
– Te jószagú ég, a vérnyomásom? – sápítozik Mártika. – Éreztem én, hogy nagyon leesett!
– Dehogy! – legyint Lila nővér. – Shüleky úr éhgyomri vércukra.
– Szóval nem vagyok epilepsziás – nyugtázza a srác.
– Száznegyven per nyolcvan – szavalja Lilla nővér.
– Nem valószínű, hacsak nincsenek rohamai és rángásai. Pedig ha volnának, akár büszke is lehetne – mondja dr. Shüleky.
– Na, már megint magas, látja, Lillácskám?
– Büszke? Mire? – kérdi a kapucnis srác.
– Látom, látom. De nem vészes.
– Arra, hogy az epilepszia a zsenik betegsége. Például Julius Caesar, Szent Pál, Dante, Van Gogh, aztán Csajkovszkij, Kierkegaard, Charles Dickens vagy Dosztojevszkij. Mind epilepsziás volt.
– Amióta itt ülök, a röhögéstől elmúlt az émelygésem. De sajnos agyi rángásaim sincsenek.
– Jószagú ég, milyen agyi rángásai? – kérdi Lilla nővér.
– Epilepsziás rángógörcsök – mondja doktor Shüleky. – Vagyis frász.
– Na jó, ebből nekem elegem van! Tessék, Shüleky úr, reggel éhgyomorra menjen ezzel a papírral a laborba, és vetessen vért.
– De mondom, hogy hét kettő, kezét csókolom!
– Én meg azt mondom, hogy laborvizsgálat szükségeltetik.
– Velem senki se törődik – jajdul fel Mártika. – Pedig én jöttem először, és az egekben a vérnyomásom!
– Fiatalember bejön a doktor úrhoz, Mártika hazamegy, és szedi tovább a vérnyomáscsökkentőt, Füleky úr pedig reggel indul a laborba.
– Shüleky.
– Tessék?
– A nevem. Nem Füleky, hanem Shüleky. A viszont látásra.
A váró hirtelen kiürült, csak a lámpa ragyog fényesen, diadalmasan, mint az örök világosság.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
Nyereményjátékok
Megfejtő
Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!
Facebook játék
Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egyre több férfi kér tanácsot szakembertől
- A gyulladásos bélbetegség a fiatalokat is veszélyezteti
- Legyen az ajándék felejthetetlen
- Hátizsákot fel!
- Kerüljük el a hiánybetegségeket a téli időszakban!
- Így lendülhetünk formába karácsonyra!
- Lételemünk a vas
- Gyógynövényekkel a férfiak ápoltságáért!
- Jó közérzet és életöröm cukorbetegen is
- Ezért fáj a fejünk a vörösbortól!
- Karnyújtásnyira az őshonos, természetes C-vitamin
- Petefészek fagyasztás a sikeres gyermekvállalásért!
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!