– Magyarország az elsők között vezette be az orvosi gyakorlatba az idősgyógyászatot, ám az elmúlt évtizedek alatt a kialakított keretek nem töltődtek fel valós tartalommal, a geriátriai szakorvosok száma egyre csökken – idézik dr. Székács Béla professzort, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnökét.
A pozitív elmozdulás feltételének tartják, hogy megváltozzék a geriátriával kapcsolatos gondolkodás: az idősgyógyászat ne az utolsó hónapok, hetek elviselhetőbbé tételét jelentse, hanem olyan integrált, aktív ellátást, ami tényleges állapotjavulást eredményezhet. Hajlott korra már gyakorta 10-12 társbetegség is kialakult a páciensekben, amelyek tünetei nem a tankönyvi módon mutatkoznak, ezért ezek felismerése és kezelése is speciális hozzáértést kíván. A belgyógyászati, neurológiai, reumatológiai, pszichiátriai stb. kórképek összefonódása komplex tudást feltételez.
– Az idős emberek 30-40 százaléka a gyógyszerek nem kívánt mellékhatásai miatt szorul kórházi kezelésre – idéz egy példát a speciális problémákra dr. Kiss István, a Semmelweis Egyetem professzora. – Az öt-, netán tízféle pirulát szedő betegnél a gyógyszerek között már óhatatlanul felléphetnek nem kívánt reakciók, amelyek akár súlyosak is lehetnek. A geriátriai szakemberek speciális tudása és szemlélete már eleve kiszűrheti a rossz kölcsönhatások jelentős részét – hoz példát arra, hogy egyebek mellett mi várható attól, ha e szakorvoslás is országszerte elérhetővé válik a betegek számára – olvasható a zaol.hu-n.
(forrás: Zalai Hírlap)