Az ember megváltásra vár

Másképpen van ez ma már. A fogyasztói társadalom lényege a vágyak örökös felkeltése, és azonnali kielégítése. Az örök elégedetlenség érzésének a fenntartása. Ha tíz embert megkérdeznénk, elégedett-e anyagi helyzetével, lakásával, tévéje méretével, mobiltelefonja adatátviteli sebességével, legalább öt azt mondaná, hogy nem. Idővel persze mindenki rájön, hogy az elégedetlenség érzését a fogyasztás felturbózásával nem sikerül csökkenteni. Ezért az anyagi javak hajszolása helyett lelki táplálék után néz. Azok a terápiák, stresszoldó technikák, személyiségtréningek, melyek azt ígérik a résztvevőknek, hogy elsajátításuk után képesek lesznek életüket megváltoztatni, elérni az elégedettség állapotát, rendkívül sikeresek.

Azonban, miként az okostelefonok és HD-televíziók, vagy akár a sajtok és olívaolajak kínálata is beláthatatlanul nagy, a lelki segítséget ígérő módszerek közül sem könnyű választani.

Itt van például a katatim imaginatív pszichoterápia, mely valójában hipnózis, ha közelebbről megnézzük. Mit ígér a KIP-terapeuta, ha hozzá fordulunk segítségért? Azt mondja, hogy a kezelés során, a megváltozott tudatállapotban tudattalanunk elhárító mechanizmusai fellazulnak, az elfojtott, fájdalmas életesemények a szimbólumokon keresztül hozzáférhetőbbé válnak. A tematikus hívóképek segítségével közelebb kerülhetünk elfedett traumáinkhoz. A képi szimbólumok segítségével pedig átdolgozhatjuk a súlyos lelki megrázkódtatást okozó történést.

De választhatjuk önmagunknak gödörből való kihúzására az álomterápiát is. Mivel kevés olyan őszinte megnyilvánulásunk van, mint az álmodás, el kell hinnünk, hogy az álmok fontos dolgokat közölnek. Ezt vallják azok a pszichológusok, pszichiáterek, akik álomterápiával gyógyítanak. Nézetük szerint az álom azáltal gyógyít, hogy közelebb visz önmagunkhoz. Az önmegvalósítás felé tudnak vinni az álmok, ha figyelünk rájuk. Az álomterapeuták szerint lehet segíteni az álmokra való emlékezést. Vannak technikáik erre. De elsősorban az álomhoz való hozzáállást kell megváltoztatni. Azt mondják, amint az ember érdeklődni kezd az álmai iránt, emlékezni is fog rájuk. Álmaink életünk két alapvető tényezőjét járják körül: a félelmeinket és szeretetképességünket. Abban segítenek, hogy elengedjük félelmeinket és tudjunk végre szeretni.

Vagy itt van nekünk az egyre népszerűbb spirituális választerápia, mely éppen úgy, mint a kineziológia, különböző módszerek ötvözéséből alakult ki. Azt vallja, mint Freud óta minden lélektannal foglalkozó, hogy minden ember elraktározza a múltjából és az előző életéből hozott tapasztalatait. A tudatalatti hasonlóan működik, mint a számítógép merevlemeze. Beprogramozott parancsokat hajt végre, függetlenül attól, hogy ezek negatívak-e, vagy sem. Ha felderítik a problémák gyökér okát és a hozzájuk kapcsolódó negatív érzéseket, újra lehet programozni. Át lehet őket pozitívra írni, ezzel megszüntetvén azokat, így az aktuális problémák is könnyebben megoldhatókká válnak.

S ha mégsem, hát kipróbálhatjuk az utóbbi évek egyik legsikeresebb terápiás technikáját, a családfelállítást. A módszer azt tanítja, hogy a testi és lelki problémák hátterében nem csak az ember életében lezajlott történések játszanak szerepet. Tágabb értelemben vett családunk egyes tagjainak sorsa meghatározó a többiek élete szempontjából is. Felmenőink életeseményei bekerülnek egy közös energiamezőbe, és az ebben a mezőben levő információk hatással vannak ránk. A mezőnek szigorú törvényei vannak, és ha ezek a törvények sérülnek, az boldogtalanságot, betegséget, tönkrement emberi kapcsolatokat és kétségbeesést okoz. A megbomlott rendet vissza kell állítani, a feszültségeket fel kell oldani, az egyént szembesíteni kell a család történéseivel. A családállítás során a résztvevők a foglalkozásvezető segítségével addig mozgatnak embereket a térben, ameddig azok viszonyát kiegyensúlyozottnak nem érzik. Első látásra a dolog mintha egy élő bábukkal történő sakkparti lenne. A családfelállításban egészen új képünk keletkezik arról, kinek mivel tartozunk a családban, kire miért nézzünk fel vagy igyekezzünk megbocsátani neki. Ha megértjük a többiek helyét, mozgását és cselekedeteit, a magunk sorsa is megvilágosodik, és ez egy önálló döntéseken alapuló, felelős élet kezdete lehet.

És ez csak négy lehetőség a választható számtalan terápiás lehetőségek közül. Na jó, de melyiket válasszuk? Olyan kérdés ez, amelyre alakul a válasz. Úgy hívják: integrál pszichológia. Az ötlet jó. Azok, akik kitalálták, rájöttek, hogy az ember, éljen bármely pontján a Földnek, hasonló testi-lelki problémákkal küzd. Igaz, hogy a torokgyulladást másként kezeli az indiai ayurvéda, mint a kínai akupunktőr vagy az európai orvos, de a céljuk ugyanaz: gyógyítani. Ma már, bár sajnos csak elvétve, de vannak integrál szemléletű orvosok, akik járatosak a keleti orvostudományban éppen úgy, mint a természetgyógyász módszerekben. Ők képesek arra, hogy betegeik számára kiválasszák a legmegfelelőbb gyógyszereket és módszereket.

Ugyanez a helyzet a lélek területén. Az ember, éljen bármely pontján a Földnek, ugyanúgy érez, amikor szerelme elhagyja, ugyanazt éli át, amikor szorong, gyászol, vagy amikor élete sikertelen. Ha efféle problémájával szakemberhez fordul, más technikát fog ajánlani neki a nyugati pszichoterapeuta, a taoista filozófus vagy egy katolikus pap. Módszereik azonban egységbe rendezhetők. Ma már az integrál szemléletű pszichológusok, akik elsajátították ezt a sokféle tudást, képesek kiválasztani a legmegfelelőbb eszközét a segítségnek. Mert az integrál szemlélet szintetizálja a nyugati pszichoterápiás, pszichológiai ismereteket, valamint a spirituális bölcseleti hagyományok tudatról szóló tanításait.

Sajnos azonban, nemcsak módszert nehéz választani, de szakembert sem könnyű. Ma már megfelelő végzettség nélkül is bárki indíthat úgynevezett személyiségfejlesztő tréningeket, alapíthat vallásokat, hirdethet álomfejtő vagy meditációs kurzusokat. S mivel az ilyen tevékenység jól jövedelmez, indít is. Holott azoknak az embereknek, akik másokon segíteni akarnak, rendkívüli a felelősségük. Legyenek orvosok, pszichológusok, egy vallás vagy filozófiai iskola vezetői. Mondataikkal, tanításaikkal ugyanis nem csak segítséget nyújthatnak, de öngyilkosságba, kétségbeesésbe, önismereti válságba sodorhatnak. Nem véletlen, hogy az ilyen hivatásokra hosszú éveken át képezik a papokat, pszichológusokat és orvosokat.