Az alkohol méreg. Kisebb mennyiségben élénkít, nagyobban nyugtat-lelassít, túl nagy mennyiségben pedig halált okoz. Az etil-alkoholt, melyet az italokba használnak, gabona vagy gyümölcs erjesztésével állítják elő. Ez egy vegyi folyamat, melynek során az élesztőgombák bizonyos szerves anyagokat lebontva alkoholt hoznak létre.
Hosszabb ideig tartó túlzott fogyasztásnál gyakran kóros soványodás figyelhető meg az étvágytalanság miatt, valamint a fej-nyaki tájon erős pirosodás a vérnyomás-probléma miatt. A szesz lebontása folyamán acetaldehid keletkezik, ami súlyos méreg és főképp a májat károsítja. Ez az egyik oka a függők esetében a májkárosodásnak. Tehát az alkohol káros hatásaiként sok későbbi testi probléma jelenhet, és általában jelenik is meg.
Az alkohol ugyan vízben oldódó, ennek ellenére maradványai megragadnak a test zsírszövetében. Ez azért van így, mert a májon áthaladva egy része zsírban oldódóvá alakul át. A különböző szondákkal és labortesztekkel a vérből csak rövid ideig kimutatható a jelenléte, azonban a testben (leginkább a zsírszövetben) a lebontott maradványai elraktározódnak. Itt határozatlan ideig tárolódnak, zsírégetés (mozgás, stressz, stb.) hatására kis mennyiségben visszakerülhet a szervezetbe, ahol újra kifejtheti az alkohol káros hatását.
Jó, de miért iszunk?
A neurobiológiai elmélet szerint az agyi jutalmazó rendszer és az alkoholizmus kialakulása között kapcsolat tételezhető fel, melynek kutatása során több neurotranszmitter (az idegsejtek között információt közvetítő vegyületek) szerepe is felmerült (pl. dopamin, szerotonin, endogén-opiát rendszer). Az alkoholmegvonásos tünetek kialakulásában a GABA (gamma-aminovajsav) szerepét hangsúlyozzák.
Azzal kapcsolatban, hogy kiből válik nagyivó, netán alkoholista, bizonyos személyiségvonások gyakori előfordulását említik (pl. magányosság, félénkség, gyanakvó, bizalmatlan, szorongó személyiség, depresszióra való hajlam, erőteljes emocionalitás, ellenséges és akár önpusztító indulatosság, bűnöző magatartás).