Karnyújtásnyira az őshonos, természetes C-vitamin

Miközben a tél közeledtével messzi földről importált, drága és divatos egzotikus gyümölcsök fogyasztásával igyekszünk fokozni a vitaminbevitelt, esetleg kapszulába zárt szintetikus formában vesszük magunkhoz a (szerintünk hiányzó) pótlékot, addig könnyen megfeledkezünk a karnyújtásnyira lévő legtermészetesebb megoldásokról.

A csodálatos vadrózsa

A csipkebokor tulajdonképpen a vadrózsa (Rosa Canina), amelynek elsősorban áltermését, a csipkét fogyasztjuk. A tavasszal virágba boruló csipkebokor szépsége a rózsabokorhoz hasonlatos, ám kevésbé hivalkodó, és pompájában rövidebb ideig gyönyörködhetünk.

Őshonos, vadon termő növényünk, amelyet a népi gyógyászat évszázadok óta értékel és használ, ezért is találkozhatunk tájegységenként eltérő megnevezéseivel: hecsedli, petymeg, bicske a vadrózsa termésének megannyi beceneve. Az akár 2–3 méteres magasságot is elérő, lombhullató, tüskés cserje könnyen megjelenhet a kertünkben is, de erdőszéleken, mezőkön egyaránt találkozhatunk vele.

A csipkebogyó hatásai

Közismert rendkívül magas C-vitamin-tartalma: 100 gramm termésben több mint 400 milligramm van. Összehasonlításképp: a goji bogyóval nagyjából holtversenyben végeznének az acerola mögött, míg a kivi lemaradva kullogna a maga 100 millijével.

Ám ne menjünk el egyéb érdemei mellett se! Tartalmaz még A-, B1-, B2-, E- és K-vitamint, továbbá gazdag nyomelemekben és ásványi anyagokban (magnéziumban, mangánban, káliumban, foszforban, szelénben, cinkben). Ezenkívül flavonoidokat, savakat, karotinoidokat és pektint is tartalmaz, ennek révén étrendünk hasznos kiegészítője lehet.

Amennyiben nem pusztán az izolált hatóanyagainak értékét nézzük (miképp a népi gyógyászat sem ezt tette), úgy összességében a nátha és az influenza kezelésén túl számos esetben lehet egészségünk védelmezője. Erősíti a vérerek falát, így szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás megelőzésében és gyógyításában hozzá fordulhatunk.

Segíti továbbá a csontképződést, erősíti a csontokat, szilárdítja a kötőszövetet. Gyulladásgátló, enyhe has- és vizelethajtó, segíti az emésztést, serkenti a máj működését. Szabályozza a vércukorszintet, így segítséget nyújthat a 2-es típusú cukorbetegeknek. Fogyasztása bármilyen betegségből való lábadozás során javasolt, kiváló roborálószer, szuper antioxidáns.

Fokozza a szervezet ellenállóképességét. Bár gyógyászati célból elsősorban a vadrózsa termését használjuk, mind virágzatának, mind levelének gyógyító hatást tulajdonítanak.

Vadrózsaolaj, a kozmetikai csodaszer

A csipkebogyó magjából hidegen sajtolt olaj igazi prémiumkategória az esszenciális olajok világában. Hegek, striák kezelésére, kitágult vérerekre, pigmentfoltokra, gyulladt bőr és akne kezelésére egyaránt ajánlják.

Hidratál, rugalmassá teszi a bőrt, késlelteti az öregedését, kisimítja a finom ráncokat, így külsőleg is az egyik legkiválóbb öregedésgátló csodaszer. Mivel az olaj tömény, ne kenjük hígítás nélkül az arcunkra, keverjük egyéb nagy értékű bázisolajokkal (pl. ligetszépeolajjal, mandulaolajjal stb.), vagy pár cseppel gazdagítsuk bevált hidratáló krémünket! Gyorsan avasodik, ezért tartsuk hűvös helyen! Használatbavétel után pár csepp E-vitamin hozzáadásával tartósíthatjuk.

A csipkebogyó gyűjtése

A csipkebogyó termését késő ősszel gyűjtjük, tehát épp itt van az ideje! Ha hétvégén kirándulást tervezünk, ne felejtsük otthon a kosarat, az ollót! A nagyvárostól távol gyűjtsük, szmog- és vegyszermentes helyről! Csipegethetjük kézzel is a szemeket, vagy ollóval vagdoshatjuk kis szárrésszel, ha úgy egyszerűbb. A legmagasabb hatóanyag-tartalmú termések a mélybordó, ám nem túlérett (nem megpuhult) szemek, ezeket érdemes választani.

A fagy csípte termés édesebb, ám vitamintartalma alacsonyabb. A gyűjtés során legyünk mértékletesek, hagyjunk a vadon állatainak is! Tény, hogy nem adja magát könnyen, belegabalyodhatunk a tüskékbe, amit aztán vagy a bőrünk, vagy a ruhánk bán majd. Ám ezt követően bizonyára többre értékeljük majd a kézműves csipkebogyótermékeket!

A csipkebogyó felhasználása

A legmagasabb vitamintartalomhoz friss fogyasztással juthatunk: akár nyersen, a gyümölcshúst kipréselve azonnal kóstolhatjuk is. A friss gyümölcsből is készülhet tea, de érdemes szárítani belőle, hogy télen is élvezhessük. A gyűjtést követően pucoljuk meg a szemeket: a bogyók két végét vágjuk le egy éles késsel!

Ezt követően félbevághatjuk őket, ilyenkor szokták javasolni, hogy kaparjuk ki a közepét, ám ez igen hosszadalmas folyamat. Enélkül is célt érhetünk. Ellenben a félbevágott termésből kis szöszök kerülnek majd a teába, így érdemes fogyasztás előtt átszűrni.

Felezés nélkül is száríthatjuk, száraz, szobahőmérsékletű helyen, amíg kívülről fonnyadni nem kezd és meg nem keményedik. Ezt követően egy lezárt befőttesüvegben tárolhatjuk a konyhapulton, hogy mindig kéznél legyen.

A friss termésből készülhet lekvár, szörp, bor, pálinka, ecet, mártás, ám ha a magas hatóanyagtartalmát szeretnénk kinyerni (és nem szedtünk belőle több zsáknyit a befőzéshez), leginkább gyógyteaként fogyasszuk, akár frissen, akár szárítva!

Mint az közismert, a C-vitamin elég instabil vegyület, magas hőfokon elillan, így a klasszikus forró vizes eljárás helyett készítsünk inkább ázalékot! Ehhez forraljunk fel 1 liter vizet, majd hűtsük vissza 40 °C-fokra, és ezzel öntsük le a megtisztított terméseket, kb. egy maréknyit!

Hagyjuk ázni egy fél napig, majd fogyasztás előtt, ha szeretnénk, melegítsük fel maximum 40 °C-fokosra, de hidegen is kellemes élményt nyújt. A legjobb, ha este beáztatjuk, így másnap reggel kávé helyett ihatjuk is a vitaminbombát, kiváló élénkítőszer!

Borítókép: elements.envato.com