Elhízás egyenlő betegség?

Almák és körték

A felszaporodott zsírrétegek szemmel is jól láthatók. Attól függően, hogy a zsírfelesleg a test mely részére rakódik le, alma és körte típusú elhízásról szoktunk beszélni. Az első esetben, az alma (férfias, android) típusnál a test felsőbb részeire, a hasra, mellre, nyakra, arcra halmozódnak fel a szervezet által fel nem használt zsírrétegek. A körte típusú (nőies, ginoid) elhízásnál a test alsóbb részei érintettek inkább, így a far, az alhas, a combok vastagodnak meg.

A klinikai tapasztalatok szerint az alma típusú, vagyis a hasra történő elhízás sokkal több kockázatot hordoz, mint a másik forma, inkább hajlamosít a leggyakoribb szövődményekre, például a magas vérnyomás, a szív és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és az ízületi, mozgásszervi elváltozások kialakulására.

Az elhízás okai

Az obezitás oka az esetek többségében egyszerű: az érintettek több energiamennyiséget tartalmazó táplálékot fogyasztanak, mint amennyire a szervezetüknek szüksége van, vagyis amennyit a testük az adott életmód, aktivitás mellett el tud égetni. A felesleges tápanyagot a szervezet zsír formájában elraktározza.

Jóval ritkábban fordul elő, hogy betegség okozza a kóros súlygyarapodást. Például a Cushing szindrómát, illetve az inzulint termelő daganatot és a központi idegrendszert érintő betegségeket kísérheti elhízás, vagy az alulműködő pajzsmirigy (hypothyreosis) idézheti elő.

Az obezitásra való hajlam öröklődhet is, de ennél fontosabb, hogy a családtagok általában hasonló életmódot folytatnak, és a szülők az étkezési és mozgási szokásaikat nagyrészt továbbadják gyermekeiknek. A felnőttek életmódját pedig a munkahelyi és egyéb körülményei is befolyásolják, például igen gyakran vezet elhízáshoz az ülő munka, a váltott műszak miatti rendszertelen étkezés, vagy akár a stresszoldásként elfogyasztott többletkalória is.

Az elhízás diagnosztikája

Az obezitás mértékét a testtömeg-index (BMI = body mass index) mutatja. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt BMI-je: 80 / (1,8 x 1,8) = 24,69. A 20-24,9 közötti érték ideálisnak számít. A 25-29,9 között a túlsúlyos, a 30-39,9 között elhízott, a 40-nél magasabb értéket mutatókat pedig a súlyosan elhízott kategóriába esnek.

(Ez a szám azonban nemcsak elhízás, a zsírpárnák miatt lehet a normálisnál magasabb, hanem például a testépítők átlagosnál nagyobb izmai is megnövelhetik, ilyenkor túlsúlyosságot jelöl.) Az elhízás diagnózisát megállapítani nem elég, alapos, laboratóriumi, belgyógyászati, mozgásszervi stb. vizsgálattal kell kiszűrni a kóros túlsúlyhoz vezető okokat és az esetlegesen már fellépő szövődményeket is.

Dominó-effektus

Leggyakoribb az ún. metabolikus szindróma, ami magába foglalja, hogy több anyagcsere-folyamat károsodik így a vércukor-, zsír- és húgysavháztartás. A kezdeti éhomi magas vércukor, hosszantartó fokozott inzulintermelést vált ki a szervezetben, ami nem lesz elegendő a cukor szövetekbe és izomba való beépüléséhez, a vércukorszint csökkentéséhez, ennek következtében kialakul az időskorinak ismert ún. II típusú vagy nem inzulin függő cukorbetegség. Az emelkedett összkoleszterin szint és káros koleszterinszint (LDL-koleszterin) a szív-és érrendszeri betegségek fokozott kockázatát jelenti. A húgysav szint emelkedettsége is szerepet játszik a szív-és érrendszeri megbetegedésekben, de a később kialakuló köszvényért is felelős.

Mindezek a rizikófaktorok jelentősen elősegítik a néma gyilkos, azaz a magas vérnyomás kialakulását, ami nem megfelelő kezelés esetén az agyvérzés, ún. stroke előidézője.

Elhízottaknál sokkal gyakoribb az epekő előfordulása (gyakran koleszterinkövekről van szó), a vénás vérrög, azaz a trombózis, vagy a nyelőcső-visszafolyás betegség kialakulása. A nagy súly nyomja a végtagi visszereket, rontva a visszeres megbetegedéseket, ahova az aranyér betegség is sorolható, így annak kialakulása és romlása is várható túlsúly esetén.

Az elhízás kezelése

Ha azonosítható az elhízáshoz vezető alapbetegség, illetve a már kialakult szövődmény, akkor annak kezelése, karbantartása a terápia alapja. A testsúly normalizálása hosszabb folyamat, amelyhez lehetőleg szakember segítségével meg kell határozni az adott élethelyzetben, testre szabottan legmegfelelőbb súlycsökkentő diétát, a bevihető napi kalória mennyiségét, az ajánlott mozgásformákat stb.

Emellett elengedhetetlen a továbbiakban követendő, az elért eredményeket megtartó helyes étrend, életmód megbeszélése, elsajátítása is. A fogyókúra sikerét megalapozza a kalóriabevitel helyes beállítása, a megfelelő mozgásterv összeállítása és végrehajtása, elősegíti a zsírban és szénhidrátokban szegény, de rostokban, fehérjében, vitaminokban gazdag étrend és a bőséges folyadékbevitel is.