Az elhízás rontja a prosztatarák gyógyulási esélyeit

A férfiak körében a daganatos betegségek okozta halálozás második leggyakoribb oka a prosztata rosszindulatú daganata. A betegség a hatvan évnél idősebb korosztályt fenyegeti elsősorban, és gyakoribb azoknál, akiknek korábban is volt már prosztataproblémájuk. A hormonális hatások, a tesztoszteronszint megváltozása, a hormonháztartás egyensúlyának felbomlása is hozzájárulhat a prosztatarák kialakulásához. Egyes családokban az átlagnál gyakoribb a prosztatarákos betegség, így akinek a felmenői, illetve testvérei között előfordult, annak különösen fontos a rendszeres szűrővizsgálat.

Az elhízás, mint környezeti tényező

Vannak kockázatot növelő környezeti tényezők, így például nagyobb veszélyben vannak a prosztatarák szempontjából azok, akik a munkájuk során kadmiummal érintkeznek, például galvanizálásban, gumi-, elem- vagy akkumulátorgyártásban vesznek részt, vagy forrasztanak. Életmódi okok, a dohányzás, az alkoholizmus, az egészségtelen, túl zsíros étrend is fokozhatják a kockázatot.

A tapasztalatok szerint az elhízás, a magas BMI (testtömegindex) egyrészt növeli a prosztatarák esélyét, mivel befolyásolja a hormonháztartást, másrészt rontja a terápia hatékonyságát és a betegség kimenetelét is. A BMI-t úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt BMI-je: 80 / (1,8 x 1,8) = 24,69. A 20-24,9 közötti érték ideálisnak számít. A 25-29,9 között a túlsúlyos, a 30-39,9 között elhízott, a 40-nél magasabb értéket mutatókat pedig a súlyosan elhízott kategóriába esnek. (Ez a szám azonban nemcsak elhízás, a zsírpárnák miatt lehet a normálisnál magasabb, hanem például a testépítők átlagosnál nagyobb izmai is megnövelhetik. A BMI nem ad reális eredményt 16 éven aluli lányok, és 18 éven aluli fiúk esetében sem.)

A nagy túlsúlytól szenvedő betegek prosztatadaganata:

• nagyobb arányban tartozik az agresszív esetek közé

• kezelésük, sebészeti ellátásuk problémásabb

• gyógyulásuk lassabb a normál testsúlyúakénál

• az elhízott férfiakban nehezebb a rektális vizsgálat során a korai stádiumban felfedezni a daganatot.

Az oxfordi egyetem kutatásai szerint a BMI-vel arányosan növekvő deréktérfogat kimutathatóan emeli az agresszív prosztatarák kialakulásának rizikóját és rontja a túlélési esélyeket. Elhízásra utal, ha a derék körfogata (a haskörfogat megnevezéssel is találkozhatunk) férfiak esetében 94 cm fölötti. Minden plusz 10 centiméternyi derékkörfogat 18 százalékkal növeli a magas kockázatú prosztatarák esélyét, és 13 százalékkal a prosztatarák miatti halálozást.

Ennek egyik magyarázata, hogy a klinikai tapasztalatok szerint a hasra történő elhízás sokkal több kockázatot hordoz. A test felsőbb részeire (a hasra, mellre, nyakra, arcra) rakódó zsírpárnák inkább hajlamosítanak az elhízással járó leggyakoribb szövődményekre.

A rák túlélési esélyei és az elhízás

Ugyan rendkívül komplex kérdésről van szó, hiszen a túlsúly számos tekintetben terhet ró az ember szervezetére, és nagyon nehéz izoláltan vizsgálni a problémát, kutatások szerint az elhízott embereknél gyakoribbak a rákos elváltozások és a progressziójuk is gyorsabb.

Amikor az elhízást egészségtelen táplálkozás okozza, akkor az energiabetivel szintje nagyobb, mint az energiafelhasználásé. A naponta szükséges energia 1800-2800 kcal, de ez a mennyiség függ az egyén nemétől, korától, élethelyzetétől, egészségi állapotától, életvitelétől és egyéb körülmények is befolyásolják. Az elhízott emberek szervezétében megváltozott anyagcsere olyan hormonokat és növekedési faktorokat termel, amik potenciálisan a daganatok növekedéséhez is hozzájárulhatnak, ezáltal befolyásolva a rák kialakulását, progresszióját, visszatérését és a túlélési esélyeket.

A prosztatarák alattomos, tünetszegény betegség

A prosztatarák, különösen a kezdeti stádiumban, amikor még jól kezelhető lenne, jellemzően tünetszegény. A később, előrehaladottabb szakaszban jelentkező tünetek nem különülnek el egyértelműen más prosztatabetegségek (például a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás) tüneteitől. A prosztata tömegének megnövekedése, vizelési panaszok, az ondóban vagy a vizeletben megjelenő vér, a deréktáji, gáti fájdalmak jelezhetik a bajt.

A prosztatarák felismerése és kezelése

A betegség korai felismerése a vérbe kerülő ún. tumormarkerek, a prosztata-specifikus antigén (PSA) kimutatásával történhet. A PSA emelkedett (4 ng/ml-nél magasabb) értéke más elváltozásokat, pl. gyulladást is jelezhet, de ezt szakorvosi vizsgálatnak kell tisztáznia.

A betegség lefolyása négy stádiumra osztható:

• az I-nél nincsenek tünetek, a daganat a prosztatán belül helyezkedik el, és a kialakulását többnyire más prosztatabetegségek kezelésével kapcsolatban vagy a magas PSA-érték miatt elvégzett biopszia során fedezik fel.

• A II. stádiumban a daganat a fentieken kívül már tapintásos fizikális vizsgálat során is diagnosztizálható.

• A III. stádiumban a daganatsejtek túlhaladják a prosztata tokját és ráterjedhetnek a környező szervekre, például az ondóhólyagra.

• A betegség IV. szakaszában a ráksejtek terjedésükkel ún. áttétet képeznek a nyirokcsomókba és a távolabbi szervekbe is.

Ha sikerül korán, az I. szakaszban felismerni, akkor teljes gyógyulást lehet elérni.