Ezek az autizmus jelei gyermekkorban és felnőttkorban

Mi az az autizmus?

Az Autizmus Alapítvány definíciója szerint „az autizmus szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot”. A populáció kb. 0.5%-át érinti, a nemi eloszlás tekintetében 3-4-szer gyakoribb a fiúk körében. Hazánkban kb. százezer ember él autizmussal. A legtöbben az egész életük folyamán támogatást, segítséget igényelnek, de vannak, akik önálló életre is képesek.

Az autizmus veleszületett, idegrendszeri fejlődési zavar, mely genetikailag meghatározott. Autistáknál másként szerveződik az agy struktúrája, másként működik a gondolkodás és viselkedés, mely befolyásolja a szociális készségek fejlődését (így a beilleszkedést), az önellátás mértékét és összességében véve az életminőséget, és noha nincs kihatással az élettartamra, fogyatékosság társulhat hozzá. Az autizmus tehát önmagában nem fogyatékosság, nem is egy stagnáló állapot, sokkal inkább az egészségestől eltérő fejlődési útként értelmezendő.

Az autizmus jelei változatosak lehetnek

Először is fontos kiemelni, hogy autizmus spektrumzavar esetén nem egy olyan diagnosztikai kategóriáról beszélünk, ami mindent vagy semmit jellegű, sokkal inkább egyfajta kontinuumról (spektrumról), melyben a tünetek rendkívül változatos kombinációban fordulhatnak elő, illetve súlyosságukat tekintve is különbözőek lehetnek. Természetesen vannak közös tünetek, jellemzők is, ám ezek minden embernél egyéni mintázatok formájában jelennek meg. Nagyon széles spektrum tehát az, amit autizmusnak nevezhetünk, beleértve a beszélni képtelen, önállótlan személyt éppúgy, mint a „kicsit furcsa” embert, és e két véglet közt számtalan átmenet található a súlyosság fokát tekintve.

Az autizmus minden esetben jellemezhető egy ún. diagnosztikus triásszal: a szociális kapcsolatok és a kommunikáció minőségi zavara, beszűkült, sztereotip viselkedés és érdeklődés.

Az autizmust gyakran csak későn diagnosztizálják, sokan úgy élik le az életüket, hogy soha nem derül ki számukra, pontosan milyen nehézségekkel is küzdenek. Általában akkor kerül sor a kivizsgálásra, ha valamilyen viselkedéses jegy zavaróvá válik, nehézséget, problémát okoz a személy vagy környezete számára. Általában 2-5 éves kor között a leginkább szembetűnőek a problémák, iskolás korban kevésbé, majd serdülőkorban ismét erőteljesebben jelennek meg – utóbbi esetében a szembesülés folyamata is elindul. A diagnózis felállítása a pszichiáter, illetve pszichológus feladata.

Mik az autizmus jelei gyermekkorban?

Az autizmus spektrumzavar jellemzői gyakran már gyermekkorban megmutatkoznak. Bár sok szülő konkrét életkor alapján néz utána a tüneteknek (például: „mik az autizmus jelei 3 éves korban”), fontos hangsúlyozni, hogy a tünetek megnyilvánulása nagyban függ a gyermek egyéni fejlődési ütemétől, valamint a zavar súlyosságától. Van, amikor az autizmus tünetei 2 éves korban, relatíve hamar feltűnnek fel a szülőknek, míg más esetekben hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy a környezet gyanút fogjon. Az enyhe autizmus jelei általában nehezebben észrevehetők, míg a súlyosabb esetek általában korábban és nyilvánvalóbban megmutatkoznak. Az alábbiakban a pontosság kedvéért az Autisták Országos Szövetségének felsorolását közöljük.

Nem reagál a nevére

Általában a csecsemők már korán megtanulják felismerni a nevüket. Ha meghallják, a fejük odafordításával vagy más nyilvánvaló gesztussal nyugtázzák azt. Az autizmussal diagnosztizált gyermekeknél ötből négy alkalommal azt figyeli meg környezete, hogy nem jelenik meg ez a viselkedés. A kutatások szerint amelyik gyereknél ez hiányzik, az később összefügg olyan társas nehézségekkel, mint a nyelvi és a társas-kommunikációs zavarok, amelyek gyakran az autizmus velejárói.

Nem utánozza mások viselkedését

Az utánzás a korai társas viselkedés fejlődésének egy másik lényeges jele. A csecsemők általában élvezettel utánoznak másokat. Például a mosoly utánzása, a tapsolás, az érzelemkifejezés ezen alapvető formái általában az egyszerű utánzással kezdődnek. Ezek származhatnak például a szülők, testvérek vagy a környezetében lévő gyermekek viselkedésének megfigyeléséből. A társas készségek fejlődési zavarait mutató gyermekeknél már a legkorábbi időszakban is feltűnik az utánzás hiánya. E nélkül nehezen tudnak majd másoktól megtanulni lényeges viselkedésmintákat vagy bármit kifejezni, mint például az alapvető örömöt, ami a következő autizmusra figyelmeztető jel.

Sajátos módon fejezi ki érzelmeit, szándékait

Az tévhit, hogy az autista gyermekeknek nincsenek érzelmeik. Nekik is vannak érzéseik, mint bárki másnak. Egyszerűen csak az érzelmek megértésével, azonosításával küzdenek. Az autizmus spektrumzavarban a gyermekek nehezen ismerik fel az érzelmeket az arckifejezésekből és a testbeszédből. Sokan közülük nem értik a megszokott szociális jeleket, mint például a felhúzott szemöldök, homlokráncolás vagy a vállrándítás. Nehezen értik meg a humort, gúnyt, iróniát, például csupán valakinek a hanghordozásából. A düh, a félelem, az undor és a meglepetés észlelése kihívást jelent számukra. Emiatt gyakori, hogy később is, az autista emberek félreértik a helyzeteket, és nem megfelelően reagálnak azokra. Tehát az autizmus spektrumzavar nehézséget okoz a saját érzelmek kifejezésében és mások vélekedéséinek, szándékainak megértésében egyaránt.

Kevésbé osztja meg élményeit másokkal

A közös figyelem kifejezés az olyan pillanatokra utal, mint amikor arra utalunk tekintetünkkel vagy azt mondjuk és mutatjuk, hogy „Figyelj, nézd!”. A gyermekek naponta többször is intenzív felfedezések részesei, és ez a felfedezés gyakran izgalmas, élménnyekkel teli. Általában ebben az izgalmas helyzetben meg akarják osztani a felfedezéseiket. Ez vezet azokhoz a pillanatokhoz, amikor az ön figyelmét keresik, miközben az elbűvölő forrásra mutogatnak. Az autizmus gátolja a felfedezésnek ezt a megnyilvánulását, az élménymegosztást, így sokkal ritkábban mutatják ezt a viselkedést.

Kevésbé használ kommunikációt segítő gesztusokat vagy szemkontaktust

Hiányosságok mutatkozhatnak olyan társas kapcsolatokhoz szükséges nonverbális kommunikációs viselkedésben, mint a testbeszéd, a gesztusok megértése, használata vagy a mimika.
Autista gyermekek számára a szemkontaktus létesítése számos okból lehet sikertelen: például eredhet a szociális motiváció hiányából, vagy adódhat abból, hogy beszéd közben nem éreznek késztetést arra, hogy figyelmüket a másik személy tekintetére irányítsák a visszajelzéseket figyelve, vagy egyszerűen a szemkontaktus nyomasztó vagy megfélemlítő számukra.

Kevesebbet játszik mintha játékot

Körülbelül kétéves kortól kezdve a gyermek napjának fontos részévé válik az, hogy úgy tesz mintha… Bár ennek kezdetei már korábbra tehetők, azonban ekkor kezd kibontakozni a színes, fantáziadús mintha játék. Ekkor egy hétköznapi tárgy bármi lehet. Autizmus esetén a gyermekek játszanak játékokkal vagy tárgyakkal, de a mintha játék kevéssé vagy egyáltalán nem jellemző, és a képzelet sokkal kisebb szerepet játszik ebben.

Ismétlődő viselkedések mutatkoznak mozgások, tárgyak használata vagy beszéd terén

Általában bármely csecsemő és kisgyermek mutathat olyan ismétlődő viselkedéseket, mint a kézcsapkodás, „repdesés” vagy az előre-hátra hintázás, de végül elhagyja ezeket. Bár az ismétlődő viselkedés kisgyermekkorban a tipikus fejlődés esetén is jelen van, az autizmussal élő kisgyermekeknél ez jóval intenzívebb. Az autizmus egyik jellegzetes figyelmeztető jele az, hogy akár alapvető rendeltetésüknek megfelelően használják a játékokat és tárgyakat akár sajátos módon, ez gyakran változatlan, nagyon sokszor ismétlődő cselekvéshez vezet. Ezek a késztetések az autizmussal élő gyermekeknél fokozottabbak és később is fennmaradhatnak.

Jelentősen korlátozott, szűkkörű az érdeklődése

A környezet számára az egyik leggyakrabban feltűnő jel a szokatlan tárgyak vagy témák iránti intenzív, szinte a megszállottságig fokozódó érdeklődés. Az autista gyermekeket gyakran extrém mértékben elbűvölik az egyébként gyermekkorban megszokott dolgok, mint például a vonatok, dinoszauruszok. Emellett gyakran tapasztalható szűkkörű érdeklődés szokatlan tárgyak iránt is, mint például palack kupakok, kanalak… Ebben olyan szenvedélyesek is lehetnek, hogy rengeteg időt szentelnek ezeknek az érdeklődési köröknek. Gyakran válnak később az általuk kedvelt témák „rabjaivá” vagy akár szakértőivé.

Állandósághoz, a rutinok változatlan betartásához ragaszkodik vagy ritualizált viselkedésmintái vannak a verbális és nonverbális viselkedésben

Problémák mutatkozhatnak az átmenetekkel: az autista gyermekeknek általában van egy meghatározott rutinjuk, amelyhez fokozottan ragaszkodnak, mivel a mindennapi feladatok elvégzésének rendje megnyugtató biztonságot nyújt számukra. A mindennapokban azonban előfordulnak kevésbé kiszámítható, váratlan események, amelyek megzavarhatják a megszokott rutint. A menetrendet felborító apró változások is szorongást, összeomlást okozhatnak, ahogy a nagyobb horderejű átmenetek (pl. óvoda- vagy iskolakezdés) is.

Túlzott vagy csökkent reakciók, illetve szokatlan érdeklődés jelei mutatkoznak a környezet szenzoros ingerei iránt

Az autizmussal élő gyermekek gyakran túlságosan érzékenyek az olyan szenzoros ingerekre, mint például bizonyos hangos zajok, az erős fény vagy egyes anyagok tapintása. A fizikai ingerek idegrendszeri feldolgozása eltérő lehet, ennek eredményeképpen gyakran könnyen túlterhelődnek. Ez az „információs támadás” ijesztő vagy zavaró lehet, ami diszkomfort érzést vagy fokozott hárítást, a helyzetből való menekülést eredményezhet, megnehezítve egy-egy környezetbe való harmonikus beilleszkedést vagy annak elfogadását.

Az autizmusra utalhat az is, ha nem képes elviselni bizonyos ízeket és beszűkül az étrendje. Előfordulhat, hogy a bőrérzékenység miatt nem képesek jól tolerálni az érintést.
Ezzel szemben az autizmussal élő gyermekek „alulérzékenyek” is lehetnek a környezetükre. Képtelenek lehetnek a különböző ingerek megfelelő feldolgozására, és immunisnak tűnhetnek olyan körülményekre, amelyeket mások elviselhetetlennek találnának. Például kevésbé reagálnak fájdalomra, fejüket ütögetik, kezükkel gyakran kopogtatnak, matatnak, pörögnek-forognak, izmaikat megfeszítve stimulálják magukat. Gyakran előfordul az is, hogy egy gyermeknél a fokozott, illetve csökkent érzékenységet egyaránt tapasztalhatjuk.

Mik a felnőtt autizmus jelei?

Bár a tünetek bizonyos elemei átfedést mutathatnak, a felnőttkori jelei nem egyeznek meg teljesen a gyermekkorban tapasztalt tünetekkel. Felnőttek esetében különösen jellemző lehet, hogy a spektrum kevésbé látványos megnyilvánulási formái (köznyelven: a rejtett autizmus tünetei) hosszú ideig rejtve maradnak, akár még akár az illető előtt is. A spektrum megnyilvánulásai nagyon változatosak lehetnek, ezért fontos, hogy diagnózis kizárólag megfelelő szakember által, átfogó vizsgálat alapján készüljön, amely segít a helyzet pontos megértésében és a szükséges támogatási formák meghatározásában. Az Autisták Országos Szövetsége az alábbi tüneteket sorolja fel az enyhébb esetekben. A személy gyakran…

• Nehéznek találja a beszélgetésbe való bekapcsolódást, kivonja magát a kommunikációs helyzetekből.
• Vagy ellenkezőleg, „uralja” a beszélgetéseket, és kritikátlanul, túlzottan sok információt ad az őt érdeklő konkrét témákról, és nem érzékeli, hogy mások számára ez terhes vagy kényelmetlen.
• Könnyebbnek találja, hogy "az emberekhez" beszéljen, ahelyett, hogy az „emberekkel” kétirányú párbeszédbe bocsátkozna.
• Úgy találja, hogy mások nem értik meg hogyan érez, és azt mondja, hogy nehéz megtudni, mire gondol a másik.
• Túl nyers, tapintatlan, esetleg bántóan őszinte másokkal szemben.
• Nehezen tartja fenn vagy kerüli a szemkontaktust, amikor beszélget valakivel, amennyiben ez sikerül is, kevésbé tudja ezzel támogatni kommunikációját.
• Nehéznek találja azt, hogy leolvassa valaki testbeszédét és érzelmeit, úgymint a nonverbális arc- vagy testmozdulatokat, például a homlokráncolást vagy a vállrándítást.
• Lapos, monoton hangon beszél, vagy alig használja a beszédet.
• Előfordulhat, hogy egy-egy szituációban olyan az arckifejezése, amelyeket mások szokatlannak találnak.
• Nem érti a közlések hangszínváltozásait vagy burkolt jelentéseit, például a humort, iróniát, gúnyt.
• Szó szerint érti a dolgokat. Ha például valaki azt mondja, hogy "Elvesztettem a fonalat", vagy "Szúrja a szememet ", nehezen érti meg, hogy valójában mire gondol.
• Nem keresi a kapcsolatokat, szeret egyedül tevékenykedni, mások közeledését el is utasíthatja vagy ellenkezőleg, gátlások nélkül közeledik másokhoz.
• Nehéznek találja a szoros barátságok és kapcsolatok kialakítását és fenntartását.
• Nehéznek találja a felszínes csevegéseket például az időjárásról vagy a mások tevékenységéről való beszélgetést.
• Ismétlődő magatartásformái vannak, például járkálás vagy kézcsapkodás.
• Ragaszkodik a következetes rutinhoz és a napirendhez, és feszült vagy nyugtalan lesz, ha ezek megváltoznak, vagy egyszerűen ellenáll a változásoknak.
• Van egy sor ismétlődő rituálé vagy viselkedés, amelyet naponta követnie kell.
• Felzaklatja, ha váratlanul valami olyan történik, amire nem számított.
• Zavarja, ha valaki elmozdítja vagy átrendezi a dolgait.
• Előnyben részesíti a nagyon speciális témákat vagy hobbikat, amelyek túlzottan lekötik. Intenzív, szűkkörű és gyakran sajátos érdeklődési körrel rendelkezik.
• Kivételesen jó a memóriája és pontos a tények felidézésében.
• Előtérbe helyezi a nyers tényeket, kevésbé tudja rugalmasan figyelembe venni egy adott helyzet különböző aspektusait.
• Nehézségei vannak a több lépésből álló munka megszervezésével.
• Nagyon intenzíven vagy kevésbé reagál egy vagy több érzékszervi ingerre, például a textúrákra, hangokra, szagokra vagy ízekre.
• Időnként zavarba ejtően viselkedik, nehezen tudja szabályozni érzelmi reakcióit, nem tudja betartani az íratlan viselkedési szabályokat,
• Vagy épp ellenkezőleg, túlságosan mereven ragaszkodik azokhoz.

Hogyan álljunk hozzá az autizmus spektrumzavarhoz?

Érdemes azt a szemléletmódot követni, hogy az autizmus nem a személyiség egészét hatja át, inkább annak csak egy (bár fontos) részeként értelmezendő. Végig kell gondolni, hogy adott élethelyzetben egy gyermek valamit nem képes, nem tud, vagy nem akar megtenni. Fontos szem előtt tartani, hogy egy autizmussal élőnek ugyanúgy vannak érzései, mint társainak, sőt lehetnek olyan képességei, melyekkel kiemelkedik a többiek közül. Ez a pozitív hozzáállás az autizmussal élő gyermek erősségeire koncentrál.

Az autizmus, noha nem gyógyítható, de speciális, személyre szabott, egyéni fejlesztéssel javítható. A kognitív viselkedésterápia, a szociális és kommunikációs készségek fejlesztése és tanítása, jutalmazórendszer bevezetése, vizuális segédeszközök alkalmazása nagyban segít az boldogulásban. Emellett nem elhanyagolható a környezet edukációja és az autizmussal élők családjának támogatása sem. Bármikor is történik a diagnosztizálás, fontos kiemelni, hogy a nevelhetőség, taníthatóság képessége nem vész el, a készségek, kompetenciák fejlesztésére mindig van mód.

Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható vitaminokat és étrendkiegészítőket!