Legnépszerűbb termékek
Nincs találat
Legnépszerűbb cikkek
Nincs találat

Aranymáz

Létrehozva: 9/8/2012 2 perc Üzenet a FöldrőlÖsszes cikk
Alig egy hónapja nyerte Spanyolország a labdarúgó Európa-bajnokságot, tán már mérhető lehet – GDP, HDI, GPS és még ki tudja, hány mutató szintjén –, hogyan került egy nemzet ismét az elismerés térképére, mit hozott az ibériai konyhára az önbecsülés, afféle sportújságírói fordulattal élve...? Persze adatok nélkül is kikövetkeztethető burkolt prekoncepcióm, miszerint nyilván rengeteget, már ami a szorult gazdasági helyzetet, és az azt kezelendő hangulatokat illeti...!

És mit javíthatna depresszív közállapotainkon néhány vágyott magyar arany így, a londoni olimpia kapcsán, ha már (mi is) oly büszkék szeretnénk lenni? A hatalom, legyen szó állami, nagyvállalati felelősségről, köztudottan sokat fektet a PR-ba, muszáj reklámoznia önmagát, a terméket vagy esetünkben az országot, amelyet képvisel. Ezzel nincs is semmi baj. Kérdés, hogy a fenntartható image okán mely „műfajok” kerülnek látószögébe? Vagy valami másról van szó?

Tudom, a foci profi, az olimpia amatőrnek látszó, szintén dollármilliárdokat termelő gépezet, a legújabb időkben szokás is egy lapon emlegetni a kettőt. De most muszáj! Merthogy annyira aktuális: mi lett volna, ha a sugallt vagy ajánlott finanszírozási iránnyal ellentétben, az egyéb ágazatok költségvetési erősítése a fontosabb, amennyiben nemzetközi megítélésünk deficitje a tét?

Természetesen minden tisztelet kijár az Aranycsapat szellemének, de ugye ott a többi is, mi több, komolyabb esélyekkel és kevesebb erkölcstelenséggel manapság. Annak ellenére, hogy immáron a sportérmekhez is három dologra van szükség, majdhogynem függetlenül a tehetségtől, az akarattól, pedagógiától meg a sok közhelyes eszmétől, mit felsorolni illik.

Khmmm... ha már háború, félve asszociálok mániámra, a kulturális frontvonalra, de ott aztán csaták tömkelegét nyerhetné meg „e lángoktól ölelt kis ország” (ahogy azt egy zsidó származású magyar költő írta volt, hazaszeretetét kifejezendő – jegyeztetik fel zárójelben a tolerancia ínségének idején). Annak büdzséjét bizony vastag filccel lenne kívánatos aláhúzni az említett kényszer okán, mert a területen valóban egyedülállóak vagyunk, akár a múlt szépsége, akár a jelen készsége kerül bemutatásra! Még egy darabig. Mert a magas művészi elhivatottság és igény könnyedén „megzuhan” ám a megélhetési harcban, és már most érezhető tartalomszolgáltatásának (/tartalmának???), valamint közönségének erős korrodálódása.

 

Ezen folyamatok konstatálásához persze nem kell azonnal a magasban szárnyalni, elég egy alantas gyermekprogram, hol jól fut a program, kicsiny agyakba látványosan táplálva a jövőt. Nagyobbik fiam első moziélményét egy húszperces, rá mint célközönségre szabott reklámdömping vezeti fel, ő a káprázattól, én a döbbenettől nem látok. Miként kerül alig negyed óra alatt önellentmondásba minden divatos tétel: a fogyasztás ösztönzése, a nemzet őrlődése, a gazdaság beindulása, az értékek pusztulása, és hogy nem minden arany, ami fénylik, csak hogy ki ne hagyjam a ziccert! Remélem, Londonban sem fogják a magyar sportolók, ha tehetik, mi több, biztosak lehetünk benne, hogy a részükről mindent elkövetnek majd. Mi meg minden hibát a helyzetek és személyek megítélésében: szentségelünk a képernyők előtt felemlegetve rozsdált dicsőségünket, nosztalgiaválogatásokon mélázunk, szakértők szavaiból szövünk összeesküvés-elméleteket, szövetségi kapitányok, szakvezetők, edzők fejét akarjuk, bezzegezünk és egyáltalánozunk bús haraggal. Pedig? Minden a jó ritmusérzék és súlyozás kérdése, ahogy Xavi labdája megtalálja Fábregast a kulcspillanatban, és kasztíliai, asztúriai, aragóniai, andalúziai, de tán még okszitán és baszk is egymás nyakába ugrik örömében. Szemmel láthatólag gyakorolták egy jó darabig. A passzt is, a pózt is.

 

Jó lenne tudni végre, hogy kik vagyunk valójában, hogy mi az üzenet, és mit szeretnénk, ha gondolnának rólunk? Kívül-belül kommunikálni valami közöset, legyen az sport, tánc, film, színház, muzsika, vagy akár a kirakott bűvös kocka, legyen mindegy. Csak legyen. Nem kicsi, nem savanyú. Mi az?

Alig egy hónapja nyerte Spanyolország a labdarúgó Európa-bajnokságot, tán már mérhető lehet – GDP, HDI, GPS és még ki tudja, hány mutató szintjén –, hogyan került egy nemzet ismét az elismerés térképére, mit hozott az ibériai konyhára az önbecsülés, afféle sportújságírói fordulattal élve...? Persze adatok nélkül is kikövetkeztethető burkolt prekoncepcióm, miszerint nyilván rengeteget, már ami a szorult gazdasági helyzetet, és az azt kezelendő hangulatokat illeti...!