Apaszemmel: A természet ingyen van!

Egy ismerősöm kezdte el a kilencvenes évek közepén az erdei iskolákat. A fogalom már önmagában csodás, de a gyakorlatban még jobb a helyzet. A mi gyerekeink sulijában ez annyit jelent, hogy minden évben, május környékén elmennek 4-5 napra, és nem az iskola falai között tanulnak. Nálunk ez azért népszerű, mert tankönyveket sem visznek magukkal, hanem marad a természet közelsége, így majdnem egy hétig természetismeret-óra van, no persze, rengeteg játékkal.

Erdőben lenni nagyon jó, és megnyugtató. Ezt nemcsak magamon veszem észre, hanem a gyerekek is megváltoznak, ahogy elhagyjuk a várost. Csökken egymás szekálása, és ezáltal csökken az egy órára jutó hisztik száma is. Ennek nyilván az is az oka, hogy tavaszra elege lett a gyerekeknek a bezártságból, és nálunk, ahogy nőnek, egyre szűkösebb a hely a lakásban. Az április is elkényeztetett minket a hétvégi időjárásokkal, de a május már tényleg arra való, hogy minél több időt töltsünk a szabadban. Mi, Rékával egy pitypangnak annyira tudunk örülni, hogy akár órákig elnézegetné azt a kislányom. Megtanuljuk a kicsikkel, hogy ne tépjünk le semmit, mert lehet, hogy az még élni szeretne, a fiúkkal pedig csak a már letört ágakból csinálunk vándorbotot. A kirándulások végén pedig megbeszéljük, hogy az összegyűjtött vándorbotokat nem szabad hazavinni, hanem otthagyjuk az erdőnek. Ez az egy pillanat a lehetséges konfliktusforrás, mert Dávid (6) és Réka (3) mindig haza szeretné hozni ezeket a szerzeményeket.

És higgyék el, nem a kegyetlenségem diktálja ezt a választ, hanem a tény, hogy minden sarokban tucatnyi vándorbotunk lenne, ha az elmúlt évtized minden kirándulásáról hazavittünk volna egyet. Személyi edzőm pedig Réka, aki egy kiadós túra felétől persze jön a nyakamba, emiatt nincs esélyem az ellustulásra. Persze mostanában már szerencsém van, mert amikor a nagyfiúk velünk vannak, akkor viszik ők is. Nekik azonban már egyre több a saját programjuk a hétvégén, és ahogy Györgyi írta: a csajokkal és a zenekari próbával lehetetlen felvenni a versenyt.

Én személy szerint mindenkinek ajánlom a pihenésnek ezt a formáját, mert a lehető legolcsóbb szórakozás. Az interneten vannak kiváló útvonaljavaslatok, amik tartalmazzák az erdei útvonalak nehézségi fokát és a hosszát. Ezek alapján szoktunk mi is mérlegelni, hogy a gyerekek méretének, mennyiségének megfelelő terepet találjunk, elérhető közelségben.