Ánizs
Két típusa létezik. A dekoratív csillagánizs és a ánizstermés. Mindegyiküknek friss, kesernyésen édes aromája van. Hatóanyagaik javítják az étvágyat, fertőtlenítenek, oldják a váladékot, jó görcsoldók. A szárított fűszer egészben vagy őrölve kapható. Az ánizst elsősorban sütéshez használják: ánizsos aprósüteményt, mézeskalácsot és ánizskenyeret ízesítenek vele. De a vöröskáposzta, a körtekompót, a céklasaláta vagy a puncs is finom fűszeres ízt kap tőle.
Koriander
A népi gyógyászatban már régóta használják e barna terméseket gyomorproblémák esetén. Korianderkészítményeket ma elsősorban gyomorrontás és felfúvódás esetén ajánlanak. A koriander illóolaja a köményhez hasonlóan görcsoldó, emellett akadályozza a baktériumok és a gombák szaporodását. A koriandernek erőteljes, édes az aromája. Íze a narancsra, a fahéjra és a szerecsendióra emlékeztet. A fűszer egészben és őrölve is kapható. A koriander tipikus kenyérfűszer, és hagyományos ízesítője a mézeskalácsnak.
Gyömbér
Ennek az egzotikus gyökérnek erős, enyhén édes aromája van. Hatóanyagairól azt tartják, hogy erősíti a gyomrot, javítja az étvágyat. A gyömbér állítólag az utazáskor fellépő betegségeket is enyhíti. A szárított gyömbér egészben, hámozva és hámozatlanul, szeletekben és por alakban is kapható. Létezik azonban kandírozott és szirupban tartósított gyömbér is. A sütéshez használható egész gyömbér, amelyet előtte finomra kell reszelni, de kandírozott vagy finomra őrölt változatát is választhatjuk. Intenzív aromája miatt óvatosan használjuk! A gyömbér finom ízt ad az aprósüteményeknek, a kompótoknak és az ázsiai ételeknek.
Kardamom
A kardamom a gyömbérfélékhez tartozik. A fűszert a termésház szárított magjaiból nyerik. A gyógyászatban gyomorerősítő és emésztést elősegítő szerként tartják számon. Hatóanyagai javítják az étvágyat és megakadályozzák a felfúvódást. Dezodoráló hatása miatt elfedi a rossz leheletet is. A kardamomnak édeskés, csípősen fűszeres aromája van. Mézeskalácshoz, puncsokhoz és kompótokhoz illik. Ám csak mértékkel használjuk!
Szerecsendió
A trópusokon élő fa mindjárt két fűszerrel is megajándékoz bennünket: a szerecsendióval és a szerecsendió-virággal. Mindkettő a sárgabarackhoz hasonló húsos termés része. A virágnak finomabb, enyhébb aromája van, mint a diónak. Mindkét fűszer illóolajat tartalmaz, melynek alkotóeleme sok gyomorpanaszokra való szer összetevője. A virágot egészben, őrölve, de darabokban is lehet kapni. Aromája kiválóan ízesíti a mézeskalácsot, az aprósüteményeket, a puncsot és a halételeket is. A szerecsendiónak frissen őrölve a legfinomabb az íze. Ezért legjobb, ha csak annyit reszelünk le belőle, amennyire éppen szüksége van. Burgonyás ételekhez, karfiolhoz, világos szószokhoz és aprósüteményhez is jól illik.
Szegfűszeg
A kis "szegecskék" az örökzöld szegfűfa soha ki nem nyílott, szárított bimbói. A szegfűszegnek intenzív, csípősen fűszeres, könnyű, édes aromája van. Fő aromahordozója az eugenol, amit a fogászat is használ. A szegfűszegolaj helyi fájdalomcsillapító, érzéstelenítő és fertőtlenítő szer. Az a jó, ha a szegfűszeg jó formájú, sima, nem pedig ráncos és poros. Ha tehetjük, vásároljuk egészben, és csak szükség esetén daraboljuk fel. A fűszer jó ízt ad a mézeskalácsnak, a vöröskáposztának, a puncsnak, a forralt bornak és a kompótnak. Óvatosan adagoljuk: egy ételbe gyakran elég egy szem szegfűszeg!
Szegfűbors
A sötétbarna bogyók egészben vagy őrölve kaphatók. Aromája csípősen fűszeres, és a szerecsendióra, a fahéjra és a borsra emlékeztet, ezért szívesen használják mézeskalácsba. A szegfűbors azonban finom ízesítője leveseknek, húsételeknek, önteteknek és pástétomoknak is. Fő aromahordozója - mint a szegfűszeg esetében is - az eugenol.
Fahéj
Ezt illatos fűszert a fahéjbokor belső kérgéből vonják ki. A szárított és feltekert kéregdaraboknak az enyhén édestől egészen a csípősig terjed az aromája. A fahéjnak nagyon több gyógyhatását tartják számon: alkotóeleme sok gyomorjavítónak része, a népi gyógyászat felfúvódás és hasmenés ellen használja. A fahéj kiválóan ízesíti az édességeket és a kompótot. Nagyon finom a sült almán, a karácsonyi aprósüteményekben, a puncsban és a forralt borban.