Alzheimer-kór: áttörésre várva

Aloysius „Alois” Alzheimer (1864. június 14. – 1915. december 19.) német pszichiáter, ideggyógyász és neuropatológus elsőként írta le az időskor előtti elbutulással járó betegséget, amelyet végül róla neveztek el. 1901-ben Alzheimer egy Auguste Deter nevű, 51 éves asszonyt vizsgált meg, akinél viselkedészavar és a rövidtávú memória romlásával járó tünetegyüttes jelentkezett. A hölgy 1906-os halálát követően Alzheimer közvetlen kollégájával, Emil Kraepelin ideggyógyásszal együtt vizsgálta meg az elhunyt agyát és írta le az elváltozás morfológiai jeleit. Később Kraepelin adta a betegségnek az Alzheimer-kór nevet, amelyet (nevezéktani fogalomként) 1911 óta használnak az ideggyógyászok.

A demencia, azaz elbutulás (melynek egyik legfőbb oka lehet az Alzheimer-kór) általában az időseket érinti. Napjainkban a világ fejlettebb országaiban a jobb egészségügyi ellátás meghosszabbítja az emberek életét, a lakosság idős hányada növekszik, ami azonban más jellegű egészségügyi problémákat szül. Becslések szerint közel 36 millió demenciában szenvedő beteg él világszerte, ami körülbelül 12 milliós növekedést jelent a 2005-ös adatokhoz képest – áll a világ Alzheimer-társaságait tömörítő nemzetközi szervezet, az ADI (Alzheimer Disease International) jelentésében. A fejlődő országokban a demencia eseteinek számában mutatkozó meredek emelkedés egyik oka az, hogy az Alzheimer-kórt és a demencia egyéb formáit ezeken a területeken nem betegségnek, hanem „az öregedés normális velejárójának” tekintik.

Az Alzheimer-kór fokozatosan alakul ki. Fő tünetei a gondolkodás lassulása, a kognitív funkciók beszűkülése és a magatartászavar, melyek végül a beteg általános állapotának leépüléséhez vezetnek. Alzheimer-kórban betegedett meg pl. Ronald Reagan, az Egyesült Államok egykori elnöke is: elnöksége alatt a világ egyik legbefolyásosabb embere volt, élete utolsó éveiben azonban már nem emlékezett erre. 
Magyarországon egyes becslések szerint 150-200 ezer ember szenved Alzheimer-kórban, ám az esetek zömét fel sem ismerjük.

Fontos, hogy aki demens házastársát gondozza, kellő figyelmet fordítson a saját egészségére is. Maria Norton, az Utahi Állami Egyetem gerontológus docense munkatársaival tíz éven át követett nyomon több mint 1200 párt, és azt találták, hogy a demens férjüket gondozó nőknél négyszer akkora valószínűséggel alakult ki az elbutulás, mint a nem demens férjek feleségeinél. A demens feleségüket gondozó férfiak esetében ez a kockázat tizenkétszeres volt. Mivel a demencia nem fertőző, ezeket az adatokat az indokolja, hogy a demens házastársról történő gondoskodás nagyfokú stresszel jár, ez pedig az Alzheimer-kór egyik ismert rizikófaktora. A folyamatos stresszben élő emberek kisebb valószínűséggel esznek például egészségesen, sokszor nem mozognak eleget, pedig ezek lényeges tényezők az agy egészsége szempontjából.

Az egyik legtöbb pénzt felemésztő kutatási terület

Az Alzheimer-kóros betegek ellátása sok pénzbe kerül, ezért sikeres gyógyításuk gazdasági haszonnal is járna. 2008-ban 400-féle, az Alzheimer-kór kezelését célzó szert vizsgáltak meg a humán gyógyászatban történő alkalmazás szempontjából. Ezeknek mintegy negyede a hármas fázisban volt, ami a gyógyszerkísérletek utolsó lépésének felel meg. Az Egyesült Királyságban, ahol 1,4 millió szellemi hanyatlást mutató ember él, a gazdaság számára az Alzheimer-kóros betegek évente 50 milliárd font körüli költséget jelentenek. Hasonlóak az arányok Európa más fejlett országaiban és Észak-Amerikában is. Vezető brit tudósok 2009 júliusában nyílt levelet intéztek az angol kormányhoz, amelyben kifejtették, hogy a kutatások sikerességéhez meg kellene háromszorozni az öt évre előirányzott támogatásokat (amely így 96 millió angol font lenne).

A betegség tünetei

Az általában 65 év felett jelentkező betegség lefolyásában nagyfokú egyéni különbségek lehetnek. A betegségnek a tünetek súlyossága alapján három stádiuma van. Az első szakaszra még enyhébb tünetek jellemzőek: emlékezet-kihagyások és feledékenység szokott jelentkezni a betegnél, egyes szavak, nevek nem jutnak eszébe, illetve az időbeli orientáció gondot okoz. Nehezebb a felfogása, az új dolgokat képtelen megtanulni, lankad a koncentrációkészsége. Munkáját egyre nehezebben látja el, később pedig már egyáltalán nem képes rá. Romlik a kedélyállapot, növekszik az ingerlékenység, erősödnek a paranoiás téveszmék. Ha idősödő családtagnál ilyet tapasztalunk, érdemes orvoshoz fordulni – fel kell azonban készülni, hogy ellenállásba ütközünk, ezért meg kell tudnunk győzni a beteget ennek szükségességéről.

A közepes stádium jóval jellegzetesebb. Ekkor már a beteg általános motivációhiánnyal küzd. Elhanyagolja az alapvető napi tevékenységeket (pl. házimunka, személyi higiéné). Zavar jelentkezik az egyes tárgyak felismerésében, de a beteg akár a közeli hozzátartozókat sem ismeri meg. Erősödnek a beszédzavarok, a szavak formálása is megváltozik, fokozatosan szegényedik a szókincs. Ekkorra már gyakran kialakul az emberkerülő, nemritkán ellenséges magatartás és a társadalmi kapcsolatok beszűkülése.

Az utolsó, legsúlyosabb szakaszban a beteg teljesen képtelenné válik az önellátásra, gondozásra szorul. A térben és időben történő orientáció teljesen lehetetlenné válik. Az elme betegségét a fizikai állapot romlása követi: evési nehézségek és az ezt követő súlyvesztés, vizelet- és széklettartási nehézségek, a beszédkészség fokozatos megszűnése. A fokozódó járási nehézségek következtében a beteg ágyba vagy tolószékbe kényszerül. A betegség előrehaladtával a hozzátartozókra egyre nagyobb teher hárul; egyes esetekben megfontolandó az otthonban történő elhelyezés.

Fontos a korai felismerés

Mint minden betegséget, az Alzheimer-kórt is fontos minél hamarabb felismerni. Kérdés, hogy hogyan, azaz mi segíthet ebben? Az Alzheimer-kórra fókuszáló kutatások többféle, egyelőre részben kísérleti stádiumú választ adnak a kérdésre. A Göteborgi Egyetem kutató például idén nyáron számoltak be arról, hogy enyhe memóriazavarban szenvedő betegek gerincvelői folyadékából nagy biztonsággal kimutathatók az Alzheimer-kórra jellemző kémiai anyagok. A német gyógyszerkonszern, a Bayer szintén idén nyáron tette közzé, hogy II. fázisú klinikai vizsgálatokat végeznek a fluorbetaben nevű jelzőmolekula kimutatására, és eredményeik igen biztatóak: a molekula 10 esetből 8-szor igazolta a betegség jelenlétét. A Marylandi Egyetem tudósai más módszerrel próbálják kimutatni a betegséget: a szakemberek szerint gépelési mintákat elemző szoftverük segítségével észlelhetők a korral járó kognitív problémák és a degeneratív betegségek, így például az Alzheimer-kór első tünetei.

A gyógyítás még csak álom

Az Alzheimer-kór jelenleg gyógyíthatatlan betegség, egyelőre csak a tüneteket lehet mérsékelni, illetve a betegség lefolyása lassítható. A donepezil és a rivastigmin olyan idegstimuláló szerek, melyeknek hatása hasonló, így szükség esetén helyettesíthetők egymással. Egy másfajta, idegsejteket befolyásoló a szer a memantine, melyet általában a donepezillel kombinálva adnak. A memantine adagolását a betegség közepes vagy súlyos stádiumában szokták kezdeni. A gyógyszeres eljárások mellett alkalmazható pszichoterápia és memóriatréning, ezek keretében emlékeztető füzetecske, napló vezetését is ajánlják.

forrás: https://semmelweisfigyelo.hu