Alexandre Yersin, a pestist okozó baktérium felfedezője

1886-ban Roux munkatársaként részt vett a diftériát (torokgyíkot) okozó Corynebacterium diphteriae baktérium felfedezésében. 1888-ban doktorált, disszertációját a tuberkulózisról írta, majd két hónapot a mikrobiológia atyjaként tisztelt Robert Kochnál töltött Németországban.

1889-től az újonnan megalapított Pasteur Intézet munkatársa lett, ahol Roux megbízásából már 26 évesen mikrobiológiai kurzust tartott.

Mivel Franciaországban akart praktizálni, 1888-ban francia állampolgárságért folyamodott, amit egy évvel később megkapott. 1890-ben francia Indokínába utazott, ahol kezdetben hajóorvosként dolgozott, majd felfedezőútra indult a szárazföld belsejébe.

Megtalálta a Dong Dai folyó forrását, bejárta a Lang Bian-fennsíkot, ahol a szép környezetet és a kedvező klímát látva a francia vezetőségnek üdülőhely kialakítását javasolta – így épült fel Da Lat, Vietnam egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja.

1894-ben a francia kormány és a Pasteur Intézet az ambiciózus kutatót Hongkongba küldte az ott kitört bubópestis járvány okainak tanulmányozására. Itt egy kis házikóban kutatva fedezte fel a betegség kórokozóját – a brit kórházakban ugyanis nem engedélyezték vizsgálatait.

Yersin 1894. június 20-án tette közzé felfedezését, de néhány nap különbséggel a szintén Hongkongban tartózkodó japán Kitaszato Sibaszaburó is azonosította a kórokozót, igaz, az ő jelentése pontatlan volt.

Az elsőség kérdése sokáig vitatott volt, végül Yersin lett a névadó, a kezdetben mindkettejük nevét viselő baktérium a Yersinia pestis tudományos nevet kapta.

A svájci-francia tudós igazolta elsőként azt is, hogy a fertőző baktérium a beteg emberekben és a rágcsálókban is kimutatható, tehát átterjedhet egyikről a másikra. A felfedezést a Francia Tudományos Akadémián Émile Duclaux jelentette be a „Bubópestis Hongkongban” című értekezésében.

Yersin 1895-ben visszatért Párizsba, ahol Roux vezetésével kidolgozták az első pestis elleni védőoltást. Még abban az évben ismét Indokínába utazott és Nha Trangban alapított laboratóriumot az emberi és a szarvasmarhapestis elleni szérum előállítására, amely 1905-től a Pasteur Intézet indokínai társintézménye lett.

Yersin elégedetlen volt a Párizsból kapott vakcina hatékonyságával, ezért a helyi munka támogatására a maradás mellett döntött. Részt vett a hanoi orvosi egyetem megalapításában, 1902-1904 között az intézmény igazgatói teendőit is ellátta, a tisztségre francia Indokína akkori főkormányzója, a későbbi francia elnök Paul Doumer nevezte ki.

A gyógyítás mellett a mezőgazdaságban is úttörő munkát végzett. A helyi Pasteur Intézet munkálatainak finanszírozásához kukoricát, rizst és kávét termesztett. Ő honosította meg a Brazíliában őshonos kaucsukfát.

1897-ben koncessziót kapott az első vietnámi kaucsukfa-ültetvény létrehozására Suoi Dauban, 1915-ben Hon Ba szigeten alapított ültetvényt az Andokból importált, kinint tartalmazó kínafa meghonosítására.

A kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin hosszú időn át – a Dél-Kelet Ázsiát ma is sújtó fertőző betegség – a malária egyetlen terápiás szere volt.

Yersin nem tért vissza Európába, bár 1933-ban a párizsi Pasteur Intézet tiszteletbeli elnökének is kinevezték. Élete utolsó éveiben is aktívan kutatott, 55 tudományos cikkel járult hozzá a gyógyászati kutatáshoz. 

1943. március 1-jén, 79 éves korában Nha Trangban halt meg, koporsójánál ezrek álltak sorban. Végakaratához hűen fogadott hazájában temették el, sírkövére ezt vésték: A vietnámi nép által tisztelt jótevő és humanista.

Nha Trang-i házát múzeummá alakították, intézményeket neveztek el róla, az ő nevét vette fel a 2004-ben alapított Da Lat magánegyetem is. 2012-ben Patrick Deville francia író Peste et Cholére (Pestis és kolera) címmel írt regényt Yersin életéről, amelyért megkapta a rangos francia irodalmi elismerést, a Femina-díjat.