Akár egy egyszerű manőverrel is megszabadulhat a szédüléstől

BPPV – a fej helyzetváltoztatásával összefüggő, forgó szédülés

Az angol benign paroxysmal positional vertigo kifejezésből kialakított betűszó, a BPPV egy igen gyakori szédüléstípusra utal. Ez a jóindulatú, rohamokban jelentkező, a fej helyzetváltoztatásával összefüggő, forgó jellegű szédülés azért alakulhat ki, mert a belső fülben található apró mészkőkristályok valamiért elmozdulnak a helyükről és a folyadéktérben elúsznak a három pár félkörös ívjárat valamelyikébe (leggyakrabban az hátsó ívjáratba).

Kérdés tehát az, mi okozhatja a kristályok elvándorlását? Ennek számos oka lehet a fej kisebb sérülésétől, a belsőfül vírusos gyulladásán (labyrinthitis) át a nyak ultrahangos kezeléséig bármi, ami valamiféle traumát jelent a belső fül számára.

Mikor és hogyan jelentkezik a szédülés?

A BPPV döntően olyan mozdulatokhoz, mozgáshoz kapcsolódik, ami a fej helyzetváltoztatásával jár – a gravitációval összefüggésben. Sokszor ilyen a lefekvés, felkelés, ágyban való megfordulás, lehajlás, felnézés, egy gyors fejmozdulat.

Ez a fajta szédülés leginkább ahhoz hasonlítható, amikor forog velünk a világ, mintha leszálltunk volna a körhintáról. Ha a belső fül okozza a bajt, gyakran társul a szédüléshez ún. nystagmus is, vagyis olyan állapot, amikor a szemek akaratlanul ütemesen mozognak, a kiváltó októl függően meghatározott irányban.

A BPPV általában kevesebb mint két percig tart, és két esemény közt jellemzően tünetmentes a páciens, bár előfordul olyan állapot is, amikor valaki úgy érzi, felborult az egyensúlya. Maga a szédülés akár hónapokig is elő-előbukkanhat.

A forgó szédülés erőssége – számos tényezőtől függően – az igen enyhétől a nagyon súlyosig terjedhet.

A szédülés mellé, mint minden labyrinth eredetű szédüléshez, vegetatív tünetek csatlakozhatnak (hányinger, hányás, ájulás-érzés).

A kivizsgálás és a kezelés lépései

A BPPV általában jóindulatú betegség, de a kapcsolódó tünetek, valamint a panasz gyakori előfordulása az, ami miatt érdemes részt venni egy kivizsgáláson. A részletes anamnézis az esetek legnagyobb részében felveti a diagnózist, amit egy általános neurológiai vizsgálattal és provokációs teszttel, az úgynevezett Dix-Hallpike manőverrel tudunk igazolni.

Ennek során a beteget ülő helyzetből hanyatt kell fektetni, fejét az ágy szintje alá süllyeszteni, 45 fokkal oldalra fordítani, majd ismét felültetni. Utána a másik oldalt is tesztelni kell. Ezzel a provokációval a hátsó ívjáratot érintő BPPV-s betegeknél tipikus szédüléses rohamot lehet előidézni, mely a fent említett jellegzetes szemmozgással, nystagmussal jár.

A szédülés maximum 2 perc alatt el is múlik. Néha a vizsgálat a jellegzetes történet ellenére nem bizonyul pozitívnak, amihez tudni kell, hogy a szédülés néhányszori ismétlés után „kimerül”, s egy ideig nem ismétlődik.

Ha a beteg például rázós járművön érkezett hozzánk, érdemes a vizsgálatot fél-egy óra után megismételni – figyelmeztet dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa.

A kivizsgálás során azonban az is felmerülhet, hogy képalkotó diagnosztikára és más szakorvosok vizsgálatára is szükség van, fontos lehet többek közt a fül-orr-gégészeti, a kardiológiai, esetleg az ortopédiai vizsgálat.

BpPV diagnózis esetén megoldást jelenthetnek bizonyos manőverek, amelyek az egyensúlyozásért felelős félkörös ívjáratokban lerakódott kristályokat különböző mozgássorokkal visszaterelik a helyükre.

A leggyakrabban alkalmazott technika az Epley manőver, amit a neurológus elvégezhet, s egyetlen beavatkozással 70-80 százalékos sikert érhet el. Ha mégsem, a manőver megismételhető.

Maga a BPPV azonban a későbbiekben visszatérhet (a mész-szemcsék ismét elkóborolnak), de a kezelés természetesen megismételhető.