Adni és hálát adni

Bence akkor volt 10 éves, és megkérdezte: apa! Mit árulnak abban a sátorban, amiért ennyien várnak? Semmit sem árulnak, hanem ebédet osztanak, ingyen. Akkor Dávid 6 éves volt, Réka meg három. Nem emlékszem melyikük folytatta, hogy miért nem esznek otthon, vagy a mamánál? Apa! Karácsony van! Mi is a mamánál eszünk, holnap meg a nagyiéknál, aztán megyünk Rékáékhoz és még a Papa nővéréhez is…

Akkor már a nagyok tisztában voltak azzal, hogy nem mindenkinek van meg mindene. Szerintük nekünk pont annyi jut mindenből, amennyi kell és hál’ Isten minden kamasz túl van a kritikus koron, amikor már megértik, hogy nem kell cserélni félévente a mobilt, csak annak van laptopja, aki gimis, és a ruhákat is mértékkel frissítjük. Abban is terelgetem őket, hogy ha van fölösleges valamid, azt nagyon jó érzés odaadni valakinek. Minden emberi kapcsolat alapja, hogy tudunk-e adni a másiknak akár minden nap. Elég egy érdeklődő kérdés, mert az embernek az is jól esik, ha érdekli a párja, gyereke, barátja, hogy éppen mi van vele? Adni jó, ez közhely, de milyen jó lenne, ha tényleg mindenki számára közhely lenne. Hálát adni pedig kötelező! Meg kell köszönni a sorsnak minden nap, hogy van feleségünk, gyermekünk, van körülöttünk család, és van munkánk. Folyik tiszta víz a csapból, és nincs háború, nincs körülöttünk diktatúra és folytathatnám. Ebben a térségben divat panaszkodni, hiszen „sírva vígad a magyar” de a fentieket én tényleg szeretem ismételni magamnak, és a közvetlen környezetemnek. Apaként nagyon jó érzés, hogy gyermekeim mostanra nem csak karácsonykor gondolnak arra, hogy ahol szükség van, ott segítsenek cselekedettel vagy egy számukra feleslegesé vált holmival, hanem egész évben.

A december egy különleges hónap, ilyenkor mind a hatan megtöltenek egy-egy cipősdobozt játékkal, könyvvel és üzenetekkel(!), melyben minden jókat kívánnak az ismeretlen ismerős társaiknak.

Mindenkinek kívánok békés karácsonyt és örömmel teli cipősdobozokat!

És hogy miért van 100 okunk az ünneplésre Anya szerint, arról itt olvashatnak!