A zene nem csupán az érzelmekre, érzésekre és a hangulatra fejti ki hatását. A zene a fülünkben levő hang-analizátoron keresztül eljut az agykéregig. Onnan szétterjed a kéreg alatti központokba, a gerincagyba és tovább, az endokrin és vegetatív idegrendszerbe. A test energetikai központjai, tehát a csakrák és a biológiailag aktív pontok szintén reagálnak a hanghullámokra. Ez a folyamat hasonlít a kibernetikai információtovábbításra.
A zene kifejezheti azt, amit a szavak nem képesek kifejezni. Mert hiszen a szavakat elemezni, azaz "helyesen" értelmezni kell. A zenének nincs szüksége elemzésre. A zene "érthetőbb", mint a nyelv. Még a kisgyermek is korábban fogja fel a ritmust és a melódiát, mint a szavakat.
A zene sokkal mélyebbre hatol a pszichikumban, mint a szó, és ott nem vált ki ellenállást vagy előítéleteket. Így használják fel a filmek is a háttérzenét. Amikor a képernyőn, kvázi, semmi különös nem történik, a zene adja értésünkre, hogy "most történni fog valami".
A zene nem is annyira a jelenségek értelmét, mint inkább az energetikáját fejezi ki. A jól megválasztott zene a várt hatást váltja ki minden emberből, korra, végzettségre, műveltségre való tekintet nélkül.
Tetten érte már magát azon, hogy háttérzene hallgatása közben lábával verte a taktust vagy a fejét ingatta a zene ritmusára? Mindez önkéntelenül történik. A keringési rendszer és a légzés ugyanilyen tudatalatti módon reagál rá. Végeztek olyan kísérleteket, ahol grafikonnal kimutatták, hogy a zenelejátszó bekapcsolása után a kísérleti személyeknél megváltozott a pulzusszám és a be- és kilégzés közti szünet.