A teljes igazság az adalékanyagokról 2

Az új vagy most módosított előírások rendelkeznek arról is, hogy az élelmiszerekhez csak meghatározott feltételek mellett adható adalék, továbbá az utóbbiakat világosan be kell sorolni aszerint, hogy milyen élelmiszer-kategóriákhoz adhatók. A már engedélyezett adalékok biztonságosságát teljes körűen újra kell értékelni, erre az évtized végéig folyamatosan kerül sor.

Az EU meghatározása szerint adalékanyag „minden olyan vegyület, amelyet önmagában nem fogyasztunk élelmiszerként, és nem jellegzetes összetevője egyetlen élelmiszernek, nyersanyagnak sem”, függetlenül attól, hogy mekkora a tápértéke, illetve attól, hogy az előállítási folyamat elősegítése, esetleg az eltarthatóság vagy a szállíthatóság javítása érdekében kerül-e az élelmiszerekbe. (1333/2008 számú EK rendelet az élelmiszer-adalékanyagokról).

Az E-számok

Maurice Hanssentől származik az elgondolás, hogy az élelmiszerek címkéit az E-számok jelrendszerével tegyék egyszerűbbé. Az EU jóváhagyásával ezekkel a jelölésekkel egyszerűsítik a szinte minden élelmiszerbe belekerülő adalékanyagok feltüntetését a termékek címkéin.

Az E-számok minden sorozata az adalékanyagok egy-egy meghatározott szerepet betöltő csoportját jelöli.

A színezékek száma például E100 és E199 közé esik, míg az E950 és E967 közti számok az édesítőszereket jelölik.

Nem minden adalékanyag szintetikus, sőt, valójában számos adalékanyagot természetes alapanyagokból állítanak elő, sok közülük pedig olyan élelmiszereknek is alkotóeleme, amelyek akár a kertünkben is nőhetnek. Az alma például pektint (E440) tartalmaz, amely lekvárok és egyéb termékek zselésítő anyaga, a céklakivonat (E162) pedig tésztafélék vagy cukorkák színezésére alkalmas a rózsaszíntől egészen a bíbor mély árnyalatáig. A legismertebb természetes adalékanyag talán az E300, vagyis az aszkorbinsav, közismertebb néven C-vitamin. Vannak ún. „természetazonos adalékanyagok” is, amelyek – ahogyan azt nevük is mutatja – a természetben megtalálható vegyületekkel teljesen azonosak, csak kémiai reakciók révén állítják elő vagy nyerik ki azokat.

Egy feldolgozatlan, frissen szüretelt paradicsom tartalmaz természetes színező anyagokat – karotinoidokat (E160ai), likopint (E160d), laktoflavint, Riboflavint (E101), természetes antioxidánsokat – aszkorbinsavt (E300) és természetes savanyítószereket – almasavat (E296), citromsavat (E330), vizet, cukrot, cellulózt, glutaminsavat (glutamát), pektint, természetes ízanyagokat.

E322 (Lecitin): számos élelmiszerben megtalálható természetes vegyület, származhat például szójababból vagy napraforgómagból.

E160ai (Karotinoidok): természetes forrásai a sárgarépa illetve egyéb sárga/narancssárga színű gyümölcsök és zöldségfélék.

E162 (Betanin): legismertebb forrása a cékla.

E300 (Aszkorbinsav): természetes forrásai a gyümölcsök (citrusfélék) és zöldségfélék; a C-vitaminnal azonos molekula

E100 (Kurkuma (sárga gyömbérgyökér)): a gyömbérfélék családjába tartozó, Dél-Ázsiában őshonos gumós növény.

E163 (Antociánok): különféle piros színű gyümölcsök (bogyósok) és zöldségek tartalmazzák.

Az adalékanyagok biztonságosságának ellenőrzése

Az élelmiszerbe kerülő adalékanyagoknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, mielőtt használatukat az EU jóváhagyja. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által biztonságosnak, sőt jótékony hatásúnak kell ítélni őket a fogyasztóra nézve, ezenkívül igazolni kell azt is, hogy alkalmazásuk technológiai szempontból nélkülözhetetlen.

Az adalékanyagoknak köszönhetően egyes élelmiszerek fogyasztása biztonságosabbá válik. Mielőtt bármilyen anyag belekerül egy fogyasztásra szánt élelmiszerbe, alaposan megvizsgálják, hogy annak nincsenek-e rövid- vagy hosszú távon jelentkező káros hatásai az egészségre.

Világszerte számos szervezet gondoskodik arról, hogy biztonságos élelmiszerek kerüljenek az asztalunkra. Ezen intézmények egyike az EFSA, amely sok egyéb feladata mellett az EU-ban bevezetésre kerülő új adalékanyagok biztonságos használatáért is felel. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) közösen létrehozta a FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagokkal Foglalkozó Közös Szakértői Bizottságát (JECFA), amely világszerte végzi az élelmiszerek biztonsági minősítését. A JECFA dolgozza ki a megfelelő adalékanyag-felhasználás általános alapelveit. A szervezet 1956 óta rendszeresen tanácskozik az élelmiszer-adalékanyagok veszélytelenségének megítélése céljából.