A rák valódi oka – a betegség megértése a gyógyulást segíti

1978-ban dr. Hamer élete radikálisan megváltozott, mikor tudomást szerzett 19 éves fia (lövés okozta) haláláról. Nem sokkal fia halála után felesége is távozott az élők sorából. A tragikus eseményeket pedig tetézte, amikor felfedezte, hogy heredaganata van.

Orvosként a betegek sorában találta magát, és kezelnie kellett volna saját magát is a rák ellen a hagyományos módszerekkel, melyek sikertelensége szembetűnő volt. Bár elsőre ijesztőnek tűnhet, az alább ismertetett módszer segítette dr. Hamert a rák legyőzésében.

Mivel korábban semmilyen súlyosabb betegsége nem volt, az orvos arra gondolt, hogy daganata a fiát ért tragédiával lehet összefüggésben. Az összefüggés lehetősége fia halála és saját rákos megbetegedése között arra ösztönözte dr. Hamert, hogy elkezdje megvizsgálni betegei családi életét. Azt vette észre, hogy a daganatos elváltozás megjelenése előtt mindegyik betege valamilyen súlyos traumán esett át. Már addig is sok tanulmány foglalkozott azzal, hogy egyes betegségek kialakulása a súlyos stressz hatására valószínűbb, az általa vizsgált esetekben pedig egyértelmű volt az elme és a betegség kapcsolata.

Mivel tudta, hogy minden szerv kivetülése megtalálható az agyban, úgy döntött, hogy megvizsgálja betegei agytomográfiáit, összehasonlítva ezeket a betegség kórelőzményével. Ennek során felfedezte, hogy nemcsak a rák, de minden betegség az agy egy bizonyos területének felügyelete alatt áll, és összefüggésbe hozható valamilyen előzetes pszichikai traumával. Pontosabban egy bizonyos koncentrikus vibrációt fedezett fel az agy adott területein, melyek azonos típusú daganatos elváltozásoknál tökéletesen azonos helyen jönnek létre.

Más szóval: minden rákos megbetegedésnek megvolt az adott területe az agyban, mely a betegség megjelenésekor már nem működött jól. Dr. Hamer ezzel a felfedezéssel megalapozta az Új Medicinát (ezek után sarlatánnak titulálták és elvesztette praktizálási jogát – nehogy a hatalmas, rákellenes szereket gyártó gyógyszercégek csődbe menjenek a felfedezése hatására). 1997-ben letartóztatták illegális konzultáció miatt, mivel nem volt praktizálási joga, azonban a tárgyalást vezető bíró azt vette észre, hogy dr. Hamer 6500, a rák végstádiumában levő betege közül 6000 még mindig életben van, amely arány hagyományos kezelések esetén épp fordítva alakult volna.

Az Új Medicina a rák vasszabályából indul ki

A vasszabály a következő: mindegyik rák, illetve súlyos betegség egy bizonyos konfliktushoz vagy emocionális sokkhoz vezethető vissza (ezt nevezi a orvos DHS-nek, azaz Dirk Hamer-szindrómának, saját fia után elnevezve). Ez a konfliktus vagy sokk először mentálisan betegíti meg az egyént, ennek következtében agyi elváltozások alakulnak ki, aminek végül szervi manifesztációi lesznek.

Ehhez a szabályhoz tartozik még két alapvető következtetés:

• Az érzelmi sokk különböző típusai az agy különböző területein okoznak elváltozásokat. Az a zóna, amelyben megjelennek ezek a körkörös elváltozások, meghatározza a szervet, amelyet az elváltozás érinteni fog.
• Minél hosszabb ideig áll fenn a konfliktus, annál súlyosabb elváltozást okoz a szerv szintjén.

Ezeket a következtetéseket dr. Hamer állat-, majd emberkísérletekkel bizonyította. Megfigyelte, hogy a súlyos érzelmi sokk hatására az állatoknál is kialakul valamilyen betegség.

A betegségek eredete az agyban található

Dr. Hamer megállapította, hogy „minden betegséget egy érzelmi sokk okoz (DHS), mely az egyént felkészületlenül éri”. Pszichológiai magyarázattal: a DHS egy személyes esemény, amelynek megélését saját élettapasztalataink határozzák meg és befolyásolják kiszolgáltatottságunk, személyes felfogásunk, értékeink és személyes meggyőződésünk által. Mindezek mellett a DHS nem csak érzelmi, hanem biológiai konfliktus is, melyet személyes fejlődésünk tükrében kell vizsgálni.

Az állatok esetében biológiai sokkot okoz a fészek vagy terület hirtelen elvesztése, a fiókák, kölykök elvesztése, a (halálos) fenyegetettség vagy az éhezés.

Férfiak esetében ilyen, belső konfliktust eredményező sokkot jelent a „terület elvesztése”, mely az otthon vagy munkahely elvesztését jelentheti. Nők esetében pl. az aggodalom valamely családtag iránt, egy (előre nem látott) válás vagy sürgős kórházi ellátás szükségessége válthat ki hasonló eseményt. Gyermekeknél pl. a szülő, az anya visszatérése a munkába, illetve a szülők válása okozhat súlyos érzelmi sokkot.

Több ezer agytomográfia vizsgálatával dr. Hamer rájött, hogy egy DHS az agy egy specifikus, jól meghatározott területét érinti, mely körkörös elváltozásként jelenik meg a felvételen (1989-ben a Siemens igazolta, hogy nem technikai hiba okozza a köröket). A történés után az agysejtek továbbítják a sokk impulzusait a megfelelő szerv fele, ami jellegzetes elváltozással reagál erre. Ennek az az oka, hogy agyunk úgy fejlődött, hogy azonnal reagálni tudjon a hirtelen fellépő konfliktusokra és veszélyekre.

Míg a kisagyunk és a mandulamag (amygdala) területe az olyan, alapvető dolgokra van programozva, mint a légzés, táplálkozás és fajfenntartás, addig a nagyagy a bonyolultabb funkciók ellátását végzi: idetartoznak a területi, szétválasztási, identitásbeli konfliktusok, illetve az önértékelés, önbizalom és önbecsülés.

Dr. Hamer kutatásai szoros összefüggésben állnak az egyedfejlődéssel (vagy embriológiával), ugyanis attól függetlenül, hogy egy szerv miként válaszol a konfliktusra (daganatképződéssel, szöveti elváltozással vagy funkciózavarral), mindezt az a csíraréteg határozza meg, melyből a szerv és agyszövet kialakul.

A GNM (Germanic New Medicine) ortogenetikus tumorrendszere azt mutatja, hogy az ún. endodermális vagy mesodermális ősagy által szabályozott szervekben, mint a tüdő, máj, vastagbél, prosztata, méh, bőr és függelékei, mellhártya, hashártya, szívburok vagy az emlőmirigyek, azonnal sejtburjánzás alakul ki, mihelyt a „megfelelő” konfliktus létrejön az agy adott területén. Ezen szervek daganatai a konfliktus aktív fázisa alatt is proliferálnak, vagyis burjánzanak (a DHS miatt).

Példák

Tüdőrák

A tüdőrák kialakulásához egy „halálfélelem” típusú konfliktust kötnek, mivel a halálos pánik megbénítja a tüdőt. A sokkal egy időben a tüdőszövet alveoláris sejtjei elkezdenek burjánzani és daganatos elváltozást hoznak létre.
A hagyományos véleménnyel ellentétben a sejtburjánzás nem ok nélkül történik, ugyanis ezáltal megnő a tüdő kapacitása, így nő a túlélés esélye.

Dr. Hamer vizsgálatai alapján minden egyes betegnél megfigyelhető volt az agy adott területén a körkörös elváltozás. Minden betegnél szerepelt a kórelőzményben a halálfélelem: a daganatot a halálos ítélet valamilyen formájától való félelem hozta létre, a daganat biztos diagnózisa pedig csak fokozta ezt a félelmet.

Mellrák

A mellrákot az anya-gyermek típusú, illetve a partnerrel kapcsolatos konfliktussal hozták összefüggésbe. Ez a fajta problematika mindig az agy tejtermeléséért felelős részén okoz elváltozást. Az anya-gyermek konfliktus akkor jelenik meg, ha az anya túl sokat aggodalmaskodik gyermeke iránt, vagy ha gyermekét súlyos betegség miatt kórházba szállítják. Ilyen esetekben a tejtermelő sejtek burjánzani kezdenek, tumort hozva létre. Ezzel a szervezet mintegy lehetővé próbálja tenni, hogy az anya nagy mennyiségű tejet tudjon termelni, amivel segítheti gyermeke gyógyulását.

Mi történik az új agykéreg által vezérelt szervekkel?

Míg az ősagy a sokk aktív fázisa alatt okoz daganatos elváltozást, addig az új agykéreg épp ellenkezőleg működik. Az ennek területén létrejött elváltozások degenerációval járnak a hozzá tartozó szervek szintjén: petefészek, herék, csontok, nyirokcsomók, bőr, méhnyaki nyálkahártya, hörgők, koszorúér. A petefészkek vagy herék nekrózisa, osteoporosis, csontrák, gyomorfekély csak akkor alakul ki, ha egy személy érzelmi stresszhelyzetbe kerül, ami hasonlít a sokk által kiváltott konfliktushelyzethez.

Vegyük példának a mell tejcsatornáit. Ezek sokkal később fejlődnek ki, mint maga a mellszövet, mert fejlődésüket az agyműködésnek egy magasabb szintje irányítja. A konfliktus, ami ennek a szervnek az elváltozását okozza, nem más, mint egy elválasztásos konfliktus: amikor a gyermekét vagy a párját elválasztják az illető nőtől. Az állatvilágban akkor alakul ki ilyen betegség, mikor az anyától elveszik vagy megölik a kölykét. Természetes reflexként a tejcsatornák kifekélyesednek: ennek oka, hogy nőjön a tejcsatornák átmérője, ami könnyebbé teszi azok ürülését.

A megbetegedés (konfliktus) és a gyógyulás (posztkonfliktus) fázisa

Ahogy minden konfliktusra van megoldás, úgy a betegségekre is van – állítja dr. Hamer. Az első fázisban, az aktív konfliktus ideje alatt az egész szervezet azzal van elfoglalva, hogy szembenézzen az adott helyzettel. Ez fizikai szinten a sejtek elváltozásával, az autonóm vegetatív idegrendszer túlzott ingerlésével jár.

Átlépve a stresszfázisba, az elme teljesen el van foglalva a konfliktus tartalmával. Az alvászavar vagy az étvágy hiánya ilyenkor jellegzetes tünetek lehetnek.

Az aktív fázist hideg fázisnak is hívják, mert a stressz ideje alatt az erek összehúzódnak és hideg végtagok, hideg verejtékezés figyelhető meg. Az egész jelenség intenzitása a sokk intenzitásától függ. Ha az egyén túl hosszú ideig van ebben az állapotban, az halálos következményekkel járhat.

Dr. Hamer bebizonyította, hogy a szervezet magába a rákba nem hal bele: elpusztulhat a tumor által okozott szövődmények következtében, egy életfontosságú szerv leállása miatt, de a halált nem önmagukban a rákos sejtek okozzák. Ha valaki az aktív fázis ideje alatt meghal, akkor azt általában a hatalmas energiaveszteség, súlyvesztés, alvászavar, mentális és szellemi kimerülés okozza.

Számos alkalommal a legnagyobb problémát a negatív diagnózis vagy prognózis érzelmi pusztító hatása jelenti. „Még hat hónapja van hátra” – ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel kergetik a kétségbeesésbe a beteget és hozzátartozóit, melynek egyenes következménye lesz a beteg általános állapotának romlása, amire a hagyományos kezelés nem hat, csak súlyosbítja azt, majd bekövetkezik a halál.

Amennyiben a beteg nem kapott semmilyen kezelést (kemoterápia vagy sugárterápia), akkor a GNM-nek a sikeressége eléri a 95-98%-ot, ami egyszerűen lenyűgöző. Ezt a statisztikai eredményt hivatalos szervek közölték dr. Hamer adatai alapján.

Dr. Ulrich Abel epidemiológus és biostatisztikus véleménye szerint a kemoterápiák eredménytelensége elkeserítő: állítása szerint semmilyen statisztikai bizonyíték nincs arra, hogy a rák végstádiumában levő betegek esetében, akiket már műteni sem lehet, az ilyen kezelés bármennyivel meghosszabbítaná a páciensek életét. Úgy véli, hogy a rosszindulatú daganatos elváltozások kemoterápiája olyan esetekben, amikor műtét már nem lehetséges (ami a daganatok 80%-áról elmondható), tudományosan nem megalapozott.

A test önmagát gyógyítja

A konfliktus rendezése a biológiai program második fázisát jelenti. A javító mechanizmusokat a vegetatív idegrendszer segíti. A lábadozás fázisában visszajön az étvágy, azonban valószínű a gyengeség oly mértékű jelenléte, hogy a beteg alig tud lábra állni. A pihenés és a megfelelő tápanyagbevitel elengedhetetlen a felépüléshez. A második fázist meleg fázisnak is nevezik, mivel ennek során az erek kitágulnak és a végtagok újra melegek lesznek.

A konfliktus rendezésével egyidejűleg a szervekben változás figyelhető meg: leáll a sejtburjánzás és a sejtelhalás, illetve elkezdődnek a specifikus javítási folyamatok.

A gyógyulás egyéb tünetei lehetnek: túlérzékenység, viszketés, görcsök és gyulladás. Egyes betegségek jellemzően a gyógyulási fázisban jelenhetnek meg: különböző bőrproblémák, aranyér, gégegyulladás, hörgőgyulladás, ízületi gyulladás, érelmeszesedés, a vese és a húgyhólyag rendellenességei, bizonyos májbetegségek és fertőzések.

A GNM szerint is – a hagyományos orvosláshoz hasonlóan – kétféle daganatot különítenek el, itt azonban nem annak alapján, hogy az rossz- vagy jóindulatú-e. Eszerint egyes tumorok a konfliktus aktív fázisában (tüdő-, vastagbél-, máj-, méh-, prosztatadaganatok stb.), míg mások a gyógyulási fázisban jelennek meg.

A gyógyulás alapelvei

- Először is fontos, hogy a beteg a maga és a betegsége ura legyen: nem kell semmilyen más gyógymódban bíznia, csak a saját szervezetében.

- A betegnek dolgoznia kell azért, hogy megértse betegségének okát.

- A betegnek együtt kell működnie az orvosával, hogy kidolgozhassanak egy olyan programot, ami által a konfliktus mentálisan és gyakorlati szinten is megoldódik.

Megjegyzés:

Dr. Hamer bármely érzelmi konfliktus empirikus megoldására teszi a hangsúlyt, azonban hatásos lehet még a pszichoterápia, a hipnoterápia, illetve regressziós terápia is.

A ráktól vagy a haláltól való félelem a meglévők mellett új konfliktusokat is szülhet. A gyógyulás érdekében fontos, hogy a beteg teljesen elutasítsa az ehhez hasonló gondolatokat.

Egy egészséges ember, aki jól táplált, rendszeresen pihen és mozog, sokkal könnyebben tud szembenézni a hasonló konfliktusokkal, illetve ezek kialakulása eleve kevésbé érinti őt.

Az anyagi biztonságban levő embereknél sokkal kisebb annak a valószínűsége, hogy megbetegednek, ellentétben a rossz anyagi körülmények közt élőkkel.

A terhes nők daganatos elváltozásai nyomtalanul gyógyulnak a terhesség harmadik hónapjától kezdődően, mivel a terhesség prioritást élvez, állítja dr. Hamer.


Forrás: https://filantropikum.com/