A különbséget jelentő mennyiség óvatos becslések alapján körülbelül 50 kalória naponta. És, mint oly sok mindennek, ennek is elsősorban evolúciós oka van, nevezetesen a fajfenntartásban van szerepe. Ahhoz, hogy a nők fogamzóképesek legyenek, relatíve magasabb testzsírtartalomra van szükségük, mint a férfiaknak, hiszen a fogamzást követően még ki is kell hordaniuk és hónapokig a testükből kell táplálniuk az utódot.
Egy csontsovány, zsírszövetet csak nyomokban tartalmazó testnek erre sokkal rosszabb az esélye, és túl nagy kockázatot jelentene a fajfenntartás és az utódnemzés szempontjából. A természet tehát ezen az úton-módon is bebiztosítja magát, nem számolva napjaink karcsúságideáljával.
Mindebből természetesen az is következik, hogy ettől a zsírtömegtől a hölgyek nehezebben is szabadulnak meg. Intenzívebb edzésprogram, keményebb diéta, nagyobb türelem szükségeltetik hozzá, mint a hasonló mértékű feleslegtől szabadulni vágyó férfiaknak.
Ha belegondolunk, ebből a szempontból jóval egyszerűbb dolga volt az olyan korok asszonyainak, amelyekben a gömbölyded formák voltak divatban. Nem véletlen az elnevezés sem: „nőies forma”. A férfiak pedig nem bánták, sőt előnyben részesítették a manapság molettnek titulált idomokat.
Napjainkban is léteznek olyan kultúrák, ahol annál értékesebb a hölgy, minél dúsabbak az idomai. Egyes helyeken azok a gazdag családok, akik elég pénzzel rendelkeznek ehhez, szó szerint hízókúrára küldik lányaikat, hogy utána minél jobban, előnyösebben tudjanak férjhez menni.