A nagy pangasius-átverés

A Mekong-delta partvidékén folyó „tenyésztés” minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és injekciókkal kezelik.

A tenyésztők azt is felfedezték, hogy ha az ivarérett példányokat terhes nők vizeletéből kivont hormonnal oltják be, akkor a hal négyszer gyorsabban növekszik, mint természetes viszonyok közt. Az olcsó hal mohó vámszedőinek ez sem elég: a feldolgozás előtt foszfáttal etetik az állatokat, a foszfát ugyanis megköti a vizet, így a halak fagyasztásakor akár 20%-os súlynövekedés is elérhető. Nem árt tehát észben tartani, hogy olcsó halnak híg a leve: ha 1200 forintért vesszük a fagyasztott filé kilóját, akkor ebből 240 forintért vizet vettünk.

Igaz, vietnami vizet. A délkelet-ázsiai ország 2010-ben másfél millió tonna pangasiust exportált. (A kivitel tíz év alatt a hetvenszeresére növekedett.) Mivel a hal az Egyesült Államokban már 2003-ban tiltólistára került – igaz, azonnal elkezdték „catfish” (harcsa) néven exportálni –, 2007-ben pedig a WWF, vagyis a Természetvédelmi Világalap is bojkottálta, az új csapásirány Közép-Európa lett. Három éve még azt sem tudtuk, mi az a pangasius, ma pedig már a balatoni hekksütők is ezt árulják, hiszen olcsóbb, mint a csacsihal.

Ráadásul a pangasius „ásványianyag-” és baktériumtartalma sokkal magasabb, mint gondolnánk. Míg egy balatoni fogas legfeljebb omega-3 zsírsavat, zsírban és vízben oldódó vitaminokat tartalmaz, addig a vietnami cápaharcsában jó eséllyel találhatunk arzént, nehézfémeket, klórvegyületeket, hexaklórbenzolt, poliklórozott bifenileket és más „csemegéket”.

forrás: https://www.elelmiszer.hu