A kullancscsípés okozta fertőzések gyors felismerésének módszerei

A csípést követően a kórokozók időben történő felismerését nagyban nehezíti, hogy a fertőzések is lappangva, nem mindig a klasszikus tünetekkel, sokszor egymással kombináltan, illetve időben némi eltolódással, átfedéssel jelennek meg, és így tarka, önállóan egyik kórokozóra sem jellemző kórképet hoznak létre.

Az sem ritka, hogy a fertőzés banális megfázásként indul, esetleg kicsit elhúzódóbb és erősebb tünetekkel, majd egy idő múlva jelennek csak meg (esetleg több hét, hónap, néha akár évek múltán!) a kórokozóra jellemzőbb tünetek. Gyakran előfordul, hogy a panaszok is eltérő helyeken és intenzitással, ún. subokban jelentkeznek, és ezekből a szórt tünetekből a leglelkiismeretesebb orvosnak sem áll okvetlenül össze, hogy kullancscsípés állhat a háttérben.

Ha az akut tünetekre (pl. megfázás) kapott is a beteg gyógyszert, az sem biztos, hogy a kórokozó „kitakarítására” valóban alkalmas fajtát a megfelelő adagban, illetve ideig szedte. Így aztán a rövid és nem egészen célzott antibiotikus kezeléstől a Borrelia vagy a Chlamydia pl. rezisztensebbé válik, bebújik a kevésbé jó keringésű kötőszövetekbe, inakba vagy különféle sejtekbe. Ott egy ideig megbújik, s amint a szervezet ellenálló ereje kicsit megbillen, azonnal aktiválódik és akár más tüneteket okozva felszínre tör.

A 3 legfőbb ok, amiért nem ismerik fel időben a borreliosist vagy a társfertőzéseket

1. A csípést követően nem jelenik meg a klasszikus kokárdajel vagy a vándorló bőrkiütés (erythaema chronicum migrans): sajnos csak az esetek 40-70%-ára jellemző, hogy lesz bőrtünet, tehát annak elmaradása nem zárja ki a csípést vagy a fertőzést.

2. Nem emlékszik a beteg a kullancscsípésre: lehet, hogy a csípést észre sem vette, mivel a fertőzést akár apró kis lárvák is terjeszthetik, amiket szabad szemmel nem lehet jól látni. Egyre több irodalmi adat szerint más vérszívók (pl. szúnyog, bögöly, tetű) révén is juthat be Borrelia és a más baktérium, vírus a szervezetbe, ezért ha nem emlékszik valaki a kullancsra, az nem zárja ki, hogy kerülhetett olyan kórokozó a vérébe, amit a kullancsok (is) terjesztenek.

3. Csak a hagyományos ellenanyag-vizsgálatok történtek meg: mivel a fertőzést követő kb. 6-8 héten belül termelődik ellenanyag a kórokozókkal szemben, lehet, hogy olyan időben történt a vérvétel, amikor álnegatív eredményt fogunk kapni. A kórokozók jelentős része képes olyan formában elbújni pl. a sejtekben vagy savas közegben biofilmekben, hogy az immunrendszer nem tudja őket felismerni, vagyis nem termel ellenük ellenanyagot. Arra is képesek a „ravasz” mikroorganizmusok, hogy „álruhába öltözzenek”, és egy álcázó fehérjével burkolják be magukat, illetve, hogy 3-4 naponta struktúrát módosítsanak, s így bújjanak el az immunrendszer elől. Ezért a szokásos ellenanyag, sőt a fejlettebb, ún. Westernblot-mérések sem képesek őket detektálni.

Új, biztonságosabb vizsgálatok

Egyrészt a felsoroltak miatt, de azoktól függetlenül is, a klasszikus orvosi gondolkodás szerint nem a labor- és más vizsgálati eredményeket, hanem a beteget és az ő tüneteit kezeljük (optimálisan gyógyítjuk). Ezért a beteg testi-lelki és szellemi állapota, elváltozásai egy rutinos orvos számára akkor is figyelemfelkeltőek kell, hogy legyenek, ha pl. az ellenanyagok negatívak, nincs csípés és bőrtünet. Ha valaki biztosabbra szeretne menni, sőt a társfertőzéseket is szeretné kinyomozni vagy épp kizárni, akkor ehhez nagyon nagy segítséget nyújt 2 új meghatározási módszer:

ELISpot-LTT: azokat az immunsejteket vizsgálja és méri, melyek már találkoztak és „küzdöttek” a vizsgált kórokozóval, pl. Borreliával, Chlamydiával, Ehrlichiával, EBV-sal stb. Ez a mérés 20-200-szor érzékenyebb, mint az ellenanyagteszt (IgM-, IgG- és Westernblot-teszt), így már a fertőződést követő 1-2 héten belül képes kideríteni, hogy bejutott-e a mért kórokozó a vérbe vagy sem, illetve, hogy az addig megbújó csírák nem aktiválódtak-e. Amint a fertőzés megszűnik, az ELISpot is hamar normalizálódik, ugyanis az „őrségben álló küzdősejtek” feleslegessé válnak. Az ELISpot-vizsgálat egy precíz laborban annyira pontos, hogy akár egyetlen, Borreliával kapcsolatba került limfocita (fehérvérsejt) is kimutatható akár 100 000 másik között. A mérés ennek megfelelően arra is alkalmas, hogy a kezelés eredményességét kimutassa. Ha a komplex gyógyszeres és immunerősítő kúra kellően hatékony volt, akkor a teszt is normalizálódik a kezelés megkezdését követő kb. 8 héten belül.

CD3-/CD57+ mérése: a Borrelia vagy más kórokozóval történő fertőzés is – főleg régóta fennálló esetben – az immunrendszer erőteljes legyengülését idézi elő. Ezt a CD3-/CD57+ (ezek természetes ölősejtek) csökkenése tükrözi. Ha a CD57+ szintje alacsony, akkor az egy nem (vagy nem elég hatékonyan) kezelt krónikus fertőzést és az azzal együtt járó erős immungyengeséget mutatja. Tehát a CD57+ sejtek indirekt módon a kórokozók aktivitását és az ellenálló képesség erejét adják meg. Amint megszűnik a fertőzés és az immunrendszer tehermentesül, ezek a sejtek is újra megszaporodnak, vagyis az érték normalizálódik. Ezzel szemben a krónikus és előrehaladott, idegrendszeri tüneteket is okozó Lyme-kórhoz hasonló szklerózis multiplexnél (SM), mozgatóidegsejt-pusztulásnál (ASL) vagy kötőszövet-gyulladásnál (SLE) a CD57+ sejtszám teljesen normális és napközbeni ingadozást sem mutat.

A CD3+ sejtek a limfocita nevű fehérvérsejtek fő részét adják, és elsősorban a gombákkal, vírusokkal és daganatsejtekkel való küzdelemben vesznek részt, de más immunfolyamatok szabályzói is. Mennyiségük csökkenése szintén az erős immungyengeség tükre.

Krónikus Lyme-kórnál, illetve a társfertőzéseknél ezen paraméterek csökkenése az immunrendszer gyengeségét és annak mértékét jelzi. A kórokozókon kívül természetesen más hatások is ronthatják ezeket a paramétereket (pl. nehézfém-terhelés, góc a szervezetben). Ha a fertőzés lecsengett, a kezelés elég hatékony volt, valamint a immunrendszert terhelő hatások megszűntek, akkor ezek a mutatók is normalizálódnak. Ellenben ha nem javulnak annak ellenére, hogy a Borrelia-ELISpot negatív lett, akkor az annak jele is lehet, hogy a háttérben még más kórokozó is megbújik, illetve más egyéb tényezők továbbra is gyengítik az önvédelmi erőket, és ezek felelősek a tünetek fennmaradó részéért.

Az ELISpot-vizsgálat és a CD3-/CD57+ mérésének előnyei

A fertőzöttség igen hamar kiderülhet – ha kivettük a kullancsot, és annak legkisebb gyanúja is felmerül, hogy fertőzött volt, sőt akár a kullancs vizsgálata ezt igazolta is, akkor nem kell még 6-8 hetet várni a bizonytalan eredményű ellenanyag-termelésre, hanem annál sokkal korábban biztosabb lelethez juthatunk, és a kezelést is sokkal korábban, a kórokozók intenzívebb elszaporodása, elbújása és a kórfolyamat felerősödése, krónikussá válása előtt megkezdhetjük. Mivel az eredmény nagyon hamar, akár 1 héten belül is megvan, gyorsan kiderülnek a tennivalók és hamar elkezdhető a kezelés.

A lappangó vagy krónikus és bizonytalan eredményt nyújtó fertőzésekről, azok esetleges fellángolásáról is hamar egyértelmű kép kapható.

A kezelés eredményessége, annak esetleg szükséges folytatása szintén igen hamar kiderülhet.

Ha más hatások is gyengítik az immunaktivitást és ez nem engedi a szervezetet időben talpra állni vagy a fertőzést legyűrni, akkor ez is látszik.

Forrás: https://balaicza.hu/