A bronchiális asztmát már Hippokratész idejében is ismerték, de csak a múlt század kilencvenes éveinek végétől fordítanak rá megkülönböztetett figyelmet. Ennek az az oka, hogy az utóbbi tíz évben súlyosbodott a betegség lefolyása, nőtt a miatta bekövetkezett elhalálozások és a rokkantsággal járó állapotok száma, a kezelését viszont nem sikerült hatékonyabbá tenni.
A világon 100 millió ember szenved tőle. A gazdag nyugati országokban minden tizedik lakosnak asztmája van. Peter Schleicher, ismert német immunológus szerint az asztma azért nem a szegények betegsége, mert az ő étrendjükben a hagyományos ételek dominálnak: azokat az élelmiszereket fogyasztják, melyek a szülő- és lakhelyükön teremnek, és szervezetük már adaptálódott ezekhez. Az egzotikus termékek – kivi, banán, avokadó és más gyümölcs- és zöldségfélék, tengeri moszatok, rákok stb. – teljesen idegenek szervezetünk számára, ezért az a maga módján tiltakozik ellenük.
Schleicher doktor azt állítja, hogy rájött, mivel gyógyították ezt a betegséget a fáraóknál: szerinte a katicavirág (kandilla) főzetével. Ez a gyógyfű jótékony hatású a neurodermatitis nevű bőrbetegség, valamint ízületi fájdalom esetén is, és csillapítja az asztmás rohamot. Amerikai kutatók szerint egyes rákos megbetegedésekből is segít felépülni. Hogy így van-e, vagy sem, az még gyakorlati ellenőrzésre vár; az viszont már bizonyított tény, hogy a növényben található illóolajok képesek gyorsan kitágítani az ereket és működésbe hozni a beteg immunrendszerét. Súlyos roham esetén azonban ezt a szert más, hatásosabb preparátumokkal együtt alkalmazzák. Az orvosok ezenkívül úgy vélik, hogy az asztmás betegeknek állandóan (de különösen ősszel és tavasszal, amikor a betegségük súlyosbodik) kalciumban gazdag élelmiszereket – túrót, joghurtot stb. –, továbbá az immunrendszert erősítő A- és C-vitamint kell fogyasztaniuk.
Mit lehet még tudni a kandilláról?
A kerti kandilla (vagy kerti katicavirág, latin nevén Nigella sativa) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának Nigella nemzetségébe tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából és Észak-Afrikából származik, helyenként Közép-Európában is termesztik. 20–40 cm magasra megnövő, egyéves növény. Hatóanyaga zsíros olaj, melyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag. Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában évszázadokon át gyógyszerként használták. A légzőrendszer, a gyomor, a vese és a máj betegségeit kezelték vele, használták a keringési és az immunrendszer megerősítésére, továbbá gyulladáscsökkentőként, érzéstelenítésre vagy antiallergénként is. A közép-európai népi gyógyászatban felfúvódás ellen és a szoptatós anyák tejtermelésének fokozására alkalmazták. A széles körű gyógyhatásáról szóló vélemények tudományosan nem megalapozottak.
Forrás: gyogynovenylexikon.hu