A gyújtoványfűről – Gyuri bácsi, a bükki füvesember javaslataival
Módosítva: 3/12/2013 Szerző: Szimpatika 1 perc GyógynövényekMáj
A gyújtoványfű nemzetségnevét (Linaria) a feltételezések szerint a lenéhez (Linum) hasonló leveléről kapta. Más vélekedések szerint azért, mert gyakran fordul elő a lenvetésekben. Népies megnevezése vadtátika. A gyújtoványfű a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családba tartozó, hazánkban helyenként tömegesen előforduló évelő növény. 20-50 cm magas, általában nem elágazó hengeres szárú, levelei keskeny szálasak. Sárga virágai sarkantyúsak, az alsó ajak narancsszínű. Virágzása júliustól októberig tart: ekkor gyűjtjük föld feletti virágos hajtását (Linariae herba). 5 kg friss hajtásból kapunk 1 kg száraz herbát, melyből forrázatot készítünk.
Évszázadok óta a máj orvosának tartják. Régebben gyökerét is használták.
Emésztésjavító, májműködést serkentő hatása van. Epehólyag-gyulladásnál, hashajtónak, vizelethajtónak használjuk. Inkontinenciára, prosztata problémákra, aranyérre egyaránt hasznos. Bőrhidratáló, bőrnyugtató hatású: külsőleg bőrfertőzésekre, fekélyekre, kiütésekre, pikkelysömörre használjuk.
A tea fogyasztása:
Hashajtónak este lefekvés előtt kell inni egy csészével.
Az epeutak gyulladásánál 4-5 napon át igyanak egy csészével étkezések között.
Vizelettartási és prosztata problémáknál is este kell meginni teáját.
Külső alkalmazásra:
Borogatásként használjuk bőrirritációra, furunkulusra és kelésekre, valamint szemgyulladásra.
Aranyérre ülőfürdőnek javasolt.
Ma már ritkán használt gyógynövény.
Terhesség alatt nem ajánlott a fogyasztása.
forrás www.gyorgytea.hu