A vitaminoknak is lehetnek mellékhatásai?

A-vitamin

A nagy dózisú A-vitamin szedése májkárosító hatású lehet, így azt nem javasolt egyéb, potenciálisan májkárosító gyógyszerekkel együtt alkalmazni. A termékeny korban lévő nőknél javasolt napi 25 000 NE-ben maximalizálni a napi A-vitamin-bevitelt. Fennálló májbetegség és alkoholizmus esetén fokozott odafigyelés szükséges az A-vitamin pótlása során.
A várandós nőknél – a gyermek kóros fejlődésének a megelőzése érdekében − nem javasolt a napi 10 000 NE (~3000 mikrogramm retinol) fölötti mennyiségben történő A-vitamin-fogyasztás.
A hosszú távú magas (több mint 10 000 NE/nap) A-vitamin-bevitel gyomor- és bélrendszeri panaszokat, zavartságot, pszichés problémákat idézhet elő, illetve a menopauza után a nőknél emelheti a csonttörések rizikóját.

B-vitamin-család

A B1-, B2- és B5-vitaminok kapcsán nem ismertek olyan vitamin-gyógyszer interakciók, amik az adott vitaminok vagy a velük együtt bevett gyógyszerek szervezetbeni sorsát befolyásolnák.

A B3-vitamin kapcsán már leírtak interakciókat: az alkohollal együtt alkalmazott B3-vitamin (niacin) bőrkivörösödést, hőhullámot válthat ki. Emellett a niacin néhány epilepszia elleni gyógyszer (pl. karbamazepin) hatását felerősítheti. A nagy dózisban alkalmazott niacin kapcsán pedig arról számoltak be, hogy az a köszvény tüneteinek a romlásához vezethet, illetve a köszvény kezelésében alkalmazott allopurinol hatását csökkentheti.

A B6-vitamin mérsékelheti a vele együtt szedett levodopa készítmény hatását − erre a Parkinson-kóros betegeknél érdemes odafigyelni. Leírták azt is, hogy bizonyos gyógyszeres terápiák időtartama alatt a szervezet B6-vitamin-szükséglete fokozott: itt említendő az izoniazidkezelés.

A B9-vitamin (folsav) különböző daganatellenes (metotrexát) és fertőzésellenes (trimetoprim) kezelések hatását csökkentheti. Az is ismert a folsavról, hogy nagy dózisban alkalmazva néhány rákellenes hatóanyag (5-fluorouracil, kapecitabin) mellékhatását felerősítheti.

A B12-vitamin szupplementációját illetően újdonságnak számít az, hogy egyes vizsgálatok a C-vitamin és a B12-vitamin egymást „zavaró” hatásáról számolnak be, és 2 órás időbeli eltérést javasolnak a bevételük között. Emellett a káliumot tartalmazó készítmények szedése csökkentheti a B12-vitamin szervezetbeni felszívódását, ami néhány személynél B12-vitamin-hiányhoz vezethet.

C-vitamin

A C-vitamin adagolását illetően gyakran találkozni szélsőségekkel. A megadózisú aszkorbinsav-kezelések hatásossága jelenleg nem egyértelműen alátámasztott. Ugyanakkor ismert az, hogy a napi 2000 mg fölötti per os bevitt C-vitamin-adagok fokozzák a vesekövesség rizikóját és hasmenést válthatnak ki. Beszámoltak arról is, hogy a nagy dózisú C-vitaminos kezelések képesek a különféle vér-, vizelet- és széklettesztek kiértékelését/eredményeit is befolyásolni.

D-vitamin

A vízhajtó gyógyszerekkel együtt alkalmazott D-vitamin a vér kalciumszintjének jelentős emelkedését okozhatja. A kalciumszint-emelkedés különösen veszélyes lehet abban az esetben, ha a beteg szívglikozidot (is) szed. Az érintett szívbetegeknél a szérumkalciumszint monitorozása és rendszeres elektrokardiográfiás (EKG) vizsgálat javasolt.

E-vitamin

Az E-vitamin nagy dózisokban való szedése (800 mg/nap fölött) gyomor- és bélrendszeri panaszokat, illetve véralvadási zavarokat okozhat. A magas, napi 400 mg dózisban alkalmazott E-vitamin hosszú távon a pajzsmirigyhormonok szintjének a csökkenését okozza a vérben. A vaspótlásban részesülő betegeknél a vas és az E-vitamin bevétele között legalább 2 órás időbeli eltérést kell betartani. 

K-vitamin

A K-vitamin hatással van a véralvadásra, és rendszertelen dózisokban szedve jelentősen befolyásolja a K-vitamin-antagonista véralvadásgátló hatóanyagok (acenokumarol, warfarin) hatását. A kémiai struktúrájában a K-vitaminhoz hasonlító koenzim Q10-nek a K-vitaminnal való együttes szedésekor jelentősen megváltozhatnak a véralvadási paraméterek, amire elsősorban a (K-vitamin-antagonista) véralvadásgátlót szedő betegeknél kell tekintettel lenni.