Mondok egy példát. Az ötvenes korosztály stílustanácsadásainak két vezető gondolata van. Az egyik, hogy értékeld eleganciát, legyél díva, legyél nagyasszony, legyél zászlóshajó másoknak. A másik, hogy ne törődj semmivel, azt vedd fel, amihez kedved érzel, ragadd meg a napot, nem kell alkalmazkodni senkihez.
A helyzet az, hogy szerintem mindkettő megállja a helyét.
Egyetlen dologgal egészíteném ki: nem attól maradsz fiatal hogy miniszoknyát húzol mert még mindig jó a lábad és bizonyítékként mutogatod, vagy vicces feliratos pólóban mászkálsz mint az egyetem alatt, hanem attól hogy megőrzöd a rugalmasságodat. Hogy képes vagy nem a tíz-húsz évvel ezelőtti stílusodhoz ragaszkodni és foggal-körömmel a régi típusú fiatalságodhoz ragaszkodni, hanem megőrzöd az alkalmazkodó képességedet (ami egy fiatalos vonás szemben a rugalmatlan begyöpösödéssel) és alkalmazkodsz a változáshoz. Ismételjük: nem az régihez való ragaszkodás hanem a rugalmas alkalmazkodás.
Amúgy is ez a titok: nyitottnak maradni a változásra. Lehet és kell is mondani a “bezzeg az én időben” kezdetű mondatot, mert te jelented a világ folyonosságát hogy a maiak megismerjék hogy volt régen. De ne mindig csak erről beszéljünk. Tudd hogy mi a Zé generáció, az önvezető hibrid autó, a 3D nyomtatás és a biorobotika is. Képviseljük a múltat és a jelent egyszerre. Nem modernek kell lenni, hanem időtlennek.
Ugyanez az elv az öltözködésben is. Alap a sok klasszikus darab: igen, a trapéz nadrág, jöhet a kiskosztüm, a fehér ing, blézer, ceruzaszoknya, fodor, plisszé, eszterházi kocka, tyúkláb-minta, ballonkabát, fekete garbó és maxi ruha. Erre viszont jöhetnek egy-egy trendi darab: platform tornacipő, műszőrme, flitter, állat-minta, neon, csipke-body, bambusz táska, teknőcpáncél fülbevaló és egy színes napszemüveg.
Az embernek három korszaka van: a fiatal kor, a felnőtt kor és a “milyen jól nézel ki!”. És a ”milyen jól nézel ki” azt jelenti, hogy az aktuális legjobb formádat hozod. Nem vagy már fiatal, de még néni sem. Pont az vagy, ami most. Nem örülsz mindennek, nem pörögsz mint régen, nem mozdulsz már rá mindenre, képviseled a régi világot de a jelenben élsz. A saját jelenedben. Felfedezed, használod, kimazsolázod, beépíted, alakítod magadhoz.
Forrás: Szolnoki Nikolett Csodapatika