A mai fiatalok már nem gondolnak a szaporodásra

A Nobel-díjas ír kritikus-drámaíró, Bernard Shaw alkotásaiban sosem határolta el magát kora aktuális politikájának megtárgyalásától, megkérdőjelezésétől. Ez az első drámája, az 1892-ben bemutatott A Szerelmesek házai esetében sincs máshogyan. A szerző e művét az általa megalkotott unpleasant play, azaz „kellemetlen előadás” műfajába sorolta, mivel legfőbb célja nem a szórakoztatás (ami a viktoriánus színházi hagyományokon szocializálódó akkori angol közönség számára elsődleges volt), hanem a jelenkori társadalmi problémák bemutatása. Az utóbbi tétel remekül érvényesül a műben, görbe tükör elé állítja a korrupciót, a lakbérrendszert, megkérdőjelezi a gazdag filantrópok moralitását. Nem kell túl mélyre ásnunk magunkat a szövegben ahhoz, hogy párhuzamokat találjunk a XIX. század végének Angliája és jelenkorunk társadalma között – ezeket finoman, nem túl primer módon, de egyértelműen érzékelteti velünk Valló Péter február 23-án bemutatott rendezése a Radnótiban.

A politikai felhangú dráma egy szerelmes komédia álruhájába van bújtatva. A jónevű családból származó, lánglelkű fiatal férfit Porogi Ádám alakítja könnyedséggel és szenvedéllyel, szerelmét, Blanche-t pedig Sodró Eliza a tőle megszokott hitelességgel, bájjal, és jól megkomponált hisztériával. László Zsolt az ingatlanipar szürkezónájában üzérkedő apa szerepében elsőre talán összezavarhatja a nézőt folyton magas szinten pulzáló idegességével, de az előadás előrehaladtával szinte hozzánő karakteréhez ez az attitűd. Kelemen József és Hajduk Károly kisebb szerepeikben is emlékezeteset alakítanak, Martinovics Dorina pedig kihozza a legtöbbet a neméppen sokdimenziós karakteréből.

Folytatás a Kultúrparton!