15 ezer éves, életképes vírusokat találtak

A gleccserekbe ágyazva nemcsak a klímánk múltjára utaló adatok rejtőznek légbuborékok, porszemek vagy szennyeződések formájában, hanem életnyomok is. A most vizsgált jégminták 6700 méteres magasságban lévő helyszínről származnak, az egyik 355 éves, a másik kb. 15 ezer éves.

Az Ohio Állami Egyetem munkatársai és kollégáik néhány más amerikai intézményből a jégmintákban lévő biológiai nyomokat mérték fel, és ennek során találtak rá a vírusokra, amelyek legnagyobb része ismeretlen volt: az azonosított 33 vírus genetikai kódja közül 28 volt eddig ismeretlen. Ezek fele kimondottan a jégnek köszönhetően maradt életképes. Ez a vírusmennyiség ugyan soknak tűnhet, ám jóval kevesebb, mint például az óceánok üledékében lévő.

A speciális génelemzések alapján a kutatók arra jutottak, hogy e vírusok kimondottan a hideghez alkalmazkodók voltak, jól érezték magukat az extrém hideg környezetben. „Olyan genetikai jeleket hordoznak, amelyek segítették azt, hogy hideg környezetben élő sejteket fertőzzenek meg” – mondta Matthew Sullivan, az Ohioi Egyetem mikrobiológus professzora. A kutató szerint a megismert génmintázatok segíthetnek rátalálni más extrém környezetekben létező vírusokra is.

A vizsgálatok szerint a megtalált új vírusok talajból és növényekből származhattak (vagyis nem állati vagy emberi vírusokról van szó), a néhány már ismert vírus pedig a baktériumokat megfertőzők közé tartozik.

Az évről-évre képződő jégrétegek magukba zárják a környezetük számos anyagát, a por és a gázok mellett természetesen a mikrobákat és vírusokat is, amelyek egykor a jégfelszínre kerülnek. Az így kialakuló rétegek segítségével vissza lehet nézni az elmúlt időkre, s képet kaphatnak a kutatók a környezeti sajátosságokról. A jeges környezetből előkerülő mikrobák és vírusok kutatása még rövid múltra tekint vissza, és meglehetősen keveset tudunk az extrém környezetben található mikrobákról és vírusokról. Meg kellene azonban tudnunk, miként reagálnak a felmelegedésre.

Állatokat vagy embert megbetegíteni képes kórokozók csak akkor kerülhetnének elő jégmintákból, ha a jég keletkezése idején jelentős számú állat vagy ember élt volna az adott helyszínen – ennek pedig egyszerű biológiai okból gyakorlatilag zéró az esélye. A szibériai permafroszt olvadásának köszönhetően időnként kialakuló helyi lépfene-fertőzések sem ősi, sok ezer éves eredetűek, hanem csupán az elmúlt pár száz évben a talajba került (pl. korabeli rénszarvastetemmel együtt befagyott) kórokozókból születtek. A gleccserek esetében végtelenül kicsi az esélye annak, hogy a puszta jégbe hasonló jellegű kórokozók kerüljenek bele, majd szabaduljanak ki.